VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1915
I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború második és harmadik évében
14 Az iskola munkája egészen altban a mederben folyt, mint más normális években. A tanítás a tanév elejétől a szokásos szünetek leszámításával megszakítás nélkül folyt. Mindössze a karácsonyi szünet volt egy nappal hosszabb, hogy a vidéki tanulók a közlekedés nehézségei miatt idejében itt lehessenek. Az egyes tárgyakat a múlt évtől eltérőleg teljes óraszámmal tanítottuk, s igyekeztünk a tavalyi hiányokat is lehetőleg pótolni. A tanulók egészségi állapota elég kedvező volt. Voltak ugyan nagyobb számmal kitiltások ragályos betegségek miatt, azonban a betegek túlnyomó részben vagy hozzátartozók voltak, vagy a házban lakók gyermekei. S ha két derék tanítványunkat, a hetedik B. osztályú Fekete Istvánt s az első A. osztályú Bart Lajost nem szólította volna el a kérlelhetetlen halál az élők sorából, nemcsak szüleiket kímélte volna meg a végzet a legkegyetlenebb csapástól, de minket is megóvott volna attól a nagy fájdalomtól, a mely mindenkit elfog, ha egy fiatal életet lát derékon törni. Szüleikkel együtt mi is siratjuk a korán elhaltakat. S volt még egy szomorú eset, mely mélyen belemarkolt a szívünkbe. Pár nappal ezelőtt igazgatónkkal künn voltunk a budakeszi temetőben. Körülöttünk a viruló természet, előttünk egy kis koporsó, Kovalovszky Valié, mellette kis Gyuri öccse, rokonok, osztálytársnők s a nyolezadik B. osztály küldöttei egy-egy virág- szállal a kezükben. De nem lehetett kis leánya mellett az apa, a mi jólelkű társunk, Kovalovszky János. Az olasz hareztéren teljesít mint főhadnagy szolgálatot, s bár tudott kis leánya válságos állapotáról. az éppen megindult nagy harczok miatt nem siethetett visz- sza beteg gyermekéhez, a ki hosszas szenvedés után mint egy meg- tépedt virág elfonnyadt, s utána ment boldogult anyjának. A mélyen megsebzett apa nagy fájdalmát enyhítse némileg annak a tudata, hogy azok. a kik mint az ő képviselői is ott álltunk kis leánya koporsójánál, mélyen megrendülve, szemünkben könnyekkel átéreztük az őt ért újabb csapást. A közrészvét s az őt minden oldalról körülvevő nagy szeretet adja meg az értünk küzdő hűséges társunknak a régóta nélkülözött nyugalmat. • * * Az ünnepnapokon kívüli iskolai szünetekben az elmúlt évek hág yományai szerint ünnepeltünk. Megültük () Felsége nevenapját, kegyelettel adóztunk az aradi vértanuk emlékének, leróttuk a hála
