IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1911
II. Tanulmányi kirándulásunk
19 bánya környéke (1:75000). A térképek szinlemezeinek óriási munkájában Windhardt Géza VIII. o. t., Filep Lajos, Rosen- wald Artur, Strausz József VII. o. t, Pámmer Imre VI. o. t. és Erőss György III. B. o. tanulók jeleskedtek. Az útitervet Brózsa Ottó úr, a térképek másolását Kalmár Mór kőnyomdász úr, a vászonkötést Gottermayer Nándor úr készítették kedvezményes áron. Örömmel látjuk, hogy az útiterv eszméjét lassanként más iskolák is magukévá teszik, hiszen elvitázhatatlan, hogy a kirándulás hasznának kiaknázására ez az egyetlen célravezető eszköz. Intézetünknek büszkesége, hogy ebben a tekintetben úttörők voltunk. Az előkészítés munkájához tartozik a kirándulás egész útvonalának vetített képekben való bemutatása, a tanulók orvosi vizsgálata s a zenekar előkészítése. A kirándulás május hó 22-én reggel indult el. az intézet igazgatójának és igen sok szülő búcsúüdvözletei közepette. Vezető tanárai Dr. Bodnár Gyula, Cserjesi Károly, Dr. Király György, Krausz Vilmos és Dr. Párdányi Emil iskolaorvos voltak. Még nem jártunk Váczott, már szakadt az eső, s ettől kezdve napot csak a kirándulás legutolsó óráiban láttunk, amikor már csak néhány órai vasúti utazás volt hatra. Igaz, hogy az Észak- nyugati Felföld sötét emlékű várromjai még regényesebbnek tűntek fel az esős hangulatában, a ködös hegyek hátterében, mégis, mikor negyedik nap szakadt az eső, s legszebb kilátásainkat elrontotta, kezdtünk már torkig lenni a romantikával. Először Nyitra és Pozsony emlékeit jártuk végig. Pozsonyból Dévénybe rándultunk s a Dévényi Tető megmászása hozta kilátás dolgában az első csalódást. Innen a Vág völgyén haladtunk felfelé s egy-egy félnapot szántunk a Csejte-i és Beczkó-i várrom megtekintésének. A Vágvölgy közepén, Trencsénben egy egész napot töltöttünk. A vár részletes megtekintésével tanulóink fogalmat nyertek egy középkori lovagvár beosztásáról és védőmőveiről. A délután folyamán Trencséntepliczre rándultunk. Következő napra esett a kirándulás legszebb része, a 36 kilométeres gyalogút a Manin-szoroson s a Szulyói völgyön át Rajeczre. A szakadó eső a szoros patakját annyira megduzzasztotta, hogy a rohanó ár a sziklahasadékot teljes szélességében betöltötte. E helyen csak úgy lehetett áthaladni, hogy a vezetők belementek a vízbe s odahordott nagy szikladarabokból átjárót csináltak a sziklafal mentén. Ez alig 300 méteres útvonal másfél órát vett igénybe. A gyalogolás további részét roppant nehézzé tette a csúszós felázott agyag. E nehézségektől eltekintve, a Manin-szoros igen mély hatást gyakorolt a kirándulókra, mert messze kilátást nem nyújtván, a ködös levegő nem rontott semmit rajta s a vad sziklafalak a szakadó 2*
