IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1911
II. Tanulmányi kirándulásunk
20 esőben még fenségesebbek voltak. Rajeczröl kocsin mentünk Budatinra, majd Vágtapolczára, Bosnyák Zsófia holtestének megtekintésére, innen Árvaváraljára, ahol Krehnyay Ede igazgató úr volt szíves kalauzunk A következő nap az államvasút gyönyörű ruttkai vonalán Körmöczbányára, majd a város és a pénzverő megtekintése után Selmeczbányára utaztunk. Itt a nagyobb tanulók egy bányát is meglátogattak ; a kisebbek ezalatt a Kálváriára sétáltak fel. A kirándulás utolsó napján a Szitnyát másztuk meg. A tető sűrű felhőbe volt burkolva, egymást is alig láttuk ezen a csúcson, amelynél szebb kilátás sehonnan nincs Magyarországon. Innen leereszkedve, a Selmecz völgyén kocsiztunk Hontnémetiig s onnan Drégelyen, Nógrádon át tértünk haza. Az időjárás valóban kegyetlen volt. Nemcsak kilátásainkat rontotta el, de az utakat is járhatatlanná tette, minden kocsi és gyalogutat órákkal megnyújtott, úgy, hogy a pihenésre minimális idő maradt s ennek jórészét is ruháink szárítására és tisztítására kellett fordítanunk. Emiatt azután zenekarunkat nem hallottuk annyiszor, mint az előző években. Különösen nagy felelősséget és nehéz munkát rótt a zord időjárás a vezető tanárokra, A Manin-szorosba nem mertük a kisebb tanulókat magunkkal vinni, egyrészt a meghűléstől, másrészt a megdagadt patak veszedelmeitől, végre attól is féltettük őket, hogy a valóban járhatatlan úton nem fogják bírni az egész napi fáradságot. Ezért 11 tanulónkat egy tanár kíséretében vasúton küldöttük előre Rajeczre. A hetes eső a kocsiutakat is annyira megrongálta, hogy a Sztrecsnó-Ruttkai gyalogutat is fel kellett áldoznunk, ezt a vonalat vasúton tettük meg. Épen így visszatartottuk a leggyengébb 10 tanulót Árvaváraljáról s a Szitnya megmászásától. Ez óvóintézkedéseknek tulajdonítjuk, hogy a kiránduláson baleset vagy komolyabb megbetegedés nem fordult elő s e tekintetben nagy köszönettel tartozunk dr. Párdányi Emil iskolaorvos úrnak, akire a fokozott állandó orvosi felügyelet és vizsgálat e napokban igen nagy terhet rótt. A tanulóifjúság magatartása az egész kirándulás alatt meglepően jó volt. A fárasztó utakat igen jól és aránylag rövid idő alatt tették, sőt azoknak legnagyobb része is, akiket, mint gyengéket, vasúton küldtünk előre, nem szívesen váltak el a nehéz gyaloglás előtt álló társaiktól. Igaz, hogy a kirándulás vezetői minden csomagtól felmentették az ifjúságot a gyaloglások idején, mégis a teljes erőben megtett utak azt bizonyítják, hogy intézetünk kirándulóiból edzett turisták lesznek. Fegyelmi tekintetben sem merült fel kifogás. A csapat
