VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913

III. Ifjúsági kirándulás Erdélyen át Sinaiába

60

menés lehetőségéről gondoskodni. Itthon szerzett előleges tudakozódásunk fölöslegesnek mondta az útlevélről való gondoskodást. Elegendőnek jelezte azt, hogy Brassóban a határrendőrségtől igazolványt kérjünk. Pedig majd, hogy pórul nem jártunk. Szerencsére a véletlenül Brassóban levő határrendőrségi kapitány okos előzékenysége kisegített a kellemetlen helyzetből és rendkívüli igazolvány kiállításával lehetővé tette, hogy útitervünket a Sinaiai kirándulás elhagyásával meg ne rövidítsük. Délelőtti városmegtekintésünk legérdekesebb részlete a fekete-templom volt. De tetszett diákjainknak a páratlanéi szépen fekvő, tiszta, csinos építésű, eleven város minden pontja. Ebéd után a Cenk-hegyre mentünk. E hatalmas hegy nehéz tömbjével ráfekszik a város szívére. Mintha nehézzé, súlyossá, elmozdíthatatlanná tenné e várost. Oldalán villanegyed épült; fel a tetőre rendezett út vezet a büszke, ezredéves emlékhez, melynek magas ormán a hős honszerző szobra áll őrt. Ott fenn aztán remek panoráma tárúlt szemünk elé: a brassói Kárpátok 2000 méternél is magasabbra emelkedő hófedte csúcsai két ország munkás népére tekintenek alá.

A hegynek keleti oldalán, a brassóiak gyönyörű kiránduló völgye mentén, értünk haza, hogy megpihenve készüljünk a másnapra tervezett sinaiai kiránduláshoz.

23-dikán korán, 5 óra előtt, keltünk. Az állomásra kellett mennünk. Időnk kedvezett. Vonatra szállottunk és csakhamar benn zakatolt, füstölt és iparkodott gőzösünk a szép tömösi völgyben, mely egyre feljebb ment és összébb szorult. A nagy Cenk csakhamar elmaradt tőlünk. Mind nagyobb és nagyobb hegyóriások tűntek elő s lettek egy darabon kísérőink. Majd előttünk, jobb oldalunkon, meredt fel az égnek a hatalmas Bucsecs. Káprázatos szépségű oldalán és tetején megpihent a napsugár, de hófedte homlokát tüze hiába nyaldosta. Az érzéketlen óriás komor és hideg maradt. Feljebb haladtunk; mozdonyunk fáradtan pöfékelt; messze még az 1000 méteres vízválasztó. Egymásután hagytuk el hátunk mögött a szebbnél szebb nyaraló telepeket, hová a természetkedvelő lekivánkozott volna. Elértük a magyar határt és ifjaink „Éljen !“-nel vettek búcsút az elmaradt hazától. Predeálon vagyunk. Az útlevélvizsgálaton hamar átesünk. Vámvizsgálatra nem kerül a sor, mert podgyászainkat Brassóban hagytuk. A román vonat is előáll, mi felszállunk és egy pár perc múlva Sinaia vasúti állomásán vagyunk. Pompás vidék. Sötéten zöldelő hegyek lábánál, mely félig vad, félig parkozott állapotában kíváncsiságra ösztönöz, fel-