VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913
III. Ifjúsági kirándulás Erdélyen át Sinaiába
6Í haladunk a hegyoldalon; előttünk a nyaralótelep gyönyörű villáival, kaszinójával és templomával. Még nem érkezett meg a nyaraló közönség. Korán van még. Egy pár nap múlva kezdődik az évad, mikor maga a király is megérkezik. De hogy nemsokára itt lesz a közönség, azt észre lehet venni, mert a kaszinó termeit nagyon nagy buzgalommal tatarozzák. Gondozott, szép út vezet egy mélyebb völgybe. Kis patak fut mellettünk a sziklák között. Fecsegő zörejétől alig értem román kalauzunk szavát. Pedig érdekesen magyaráz az út szélén egymástól tisztes távolban épült villák tulajdonosairól. Fenyő és lomblevelű fa váltakozva borítja a hegyoldalakat. Majd kiszélesedik a völgy s látni a királyi család üdülő telepét. A domboldalon széles, büszke homlokkal tekint az út felé a román király gyönyörű kastélya. Park van előtte, de fákkal ritkán beültetve, hogy a nap teljes fénye szabadon érje homlokzatát. Mögötte az erdő sötétzöld sátra. Feljebb a hegyoldalon a trónörökös bár kisebb szabású, de kacér kecsességű villája. Köztük és oldalt a kiséret számára épült nyaralók. A patak partján, mindjárt az út mellett, a gárda, a cselédség és hivatalnokszemélyzet épületei. Őrség van a telep bejárata előtt s szigorú szeme végigméri még a mi ártatlan csapatunkat is. Bejárjuk a telepet, mely még csendes, mely csak egy pár nap múlva kezd megelevenedni. Megnézzük a kis múzeumot és templomot, melyet a király építtetett és bőkezűen tart fenn. De nincs sok időnk. Ifjaink még vásárolni akarnak egyetmást, legalább is levelezőlapot vesznek. Hisz Sinaiából vinni kell valami emléket, mely talán sok eltűnő év után is emlékezetbe hozza a tanuló évek eme gyöngyszépségű derűs, boldog napjait. A városkára csak egy rövid pillantás jut. Sietni kell, mert itt a vonat. Ebédünk Brassóban vár. És vitt a vonat vissza azon a szép úton, melyen jöttünk. Délután, jóízűen elfogyasztott ebéd után Brassónak még egy nevezetességét, a posztógyárat kellett megnéznünk. Hatalmas gyártelep fogadott bennünket. Az igazgatóság egyik szakhivatalnoka több, mint két órán keresztül végig vezetett minket a gyár minden helyiségén és megtanultuk szemlélet és magyarázat alapján, hogy készül a durva és finom gyapjúszövet. A piszkos, mosatlan nyírott gyapjút végig kisértük útján egész addig, míg a legszebb és legkívánatosabb szövetté lesz, mely jóságban, minőségben, tartósságban és ízlésben vetekedik a legkitűnőbb angol szövettel. 7 óra felé vettük podgyászainkat és az állomásra mentünk.
