Budapest, 2020. (43. évfolyam)
6. szám, június - Buza Péter: 1945–2020 - Kész a leltár
BUDA PEST 20 20 / 06 101945–2020 hogy 2016. november 26-án vett részt először éles hadműveletben, az „éjszaki harcztéren” . Innen, az orosz frontról később az olaszra vezénylik, a magyar bakák mészárszékére, a Doberdó-Isonzó összecsapások hegyes-völgyes poklába. Háromszor sebesült, közepesen súlyosan, így csak másodosztályú éremre (két csíkkal) találták érdemesnek a parancsnokai. 1918 végén annak az elit seregnek, a Székely Hadosztálynak katonája lett, amelyre azt a megoldhatatlan feladatot bízta a hadvezetés, hogy állítsa meg a Kárpátoknál az oroszokkal a hátuk mögött Magyarországra rontó románokat. A bevethető fegyverek közé tartozott egy páncélvonat is, annak lett a parancsnoka. 1919. március 21-én – mint tudjuk, nem sikerült feltartóztatni a benyomuló áradatot – nem hazaszivárgott, mint sokan a vert seregből. Inkább beállt újra meghalni a hazáért, most a Vörös Hadseregbe. A Miskolc-Kassa-Nagymihály településnevekkel körülírt összecsapások során újra meglőtték, cseh fogságba esett. „Embereimmel hazaszöktem” – írja abban a „Védekezés” című gépiratában, amelyben összefoglalja (jóval később, már a második háborúja után), miért nem volt s nem lehetett háborús bűnös. Noha ezért folyik ellene 1945-ben népbírósági eljárás. Amint megalakult Horthy főparancsnoksága alatt a Nemzeti Hadsereg, továbbszolgálatra jelentkezik. De mert vöröskatona volt, szó se lehet róla, hogy így teremtsen magának, családjának kenyeret, hivatásos egzisztenciát. Egy Görgeynek persze – még ha csak távoli rokona is a szabadságharcos katonahősnek –, s különösen, mert semmiféle civil szakmája sincs, kell az egyenruha! (Van ugyan a postásoknak is, de azt a foglalkozást nem érzi elég hazafiasnak.) Mondhatni óriási szerencséjére az új rendszer éppen akkor szervez rendőrakadémiát a munka és jövedelem nélkül maradt katonáknak, s nem lévén eléggé éberek az adminisztrációnál, ide beiratkozhat. 1920-ban célhoz ér, rendőr lett belőle. Újpesttől Salgótarjánig, Szolnoktól Miskolcig bejárta a fél országot a legkülönbözőbb beosztásokban. A legtovább, 1936–1940 között Karcagon működött mint kapitány. Már karrierje legelején elkövette az első súlyos hibát, ez lett az oka, hogy csak vidéken lehetett bárki vagy valaki. Kezet fogott ugyanis egy közrendőrével, megsértetve rangja (őrmester) méltóságát. Azonnal áthelyezték ekkortól következő tucatnyi állomáshelye közül az elsőre, túl a főváros határain. Görgey Mihály nem tanult az esetből. Egész életében azt hitte – s eszerint is cselekedett – hogy aki becsületes, aki méltányosan jár el, akinek emberi az igazságérzete, végül csak nem húzhatja a rövidebbet! Pedig dehogynem. Keresd az embert A karcagi főrendőr idősebbik fia, az 1934-ben született Görgey Mihály György , a miskolci műszaki egyetemen végzett. Az évtizedekig külföldön élő aranydiplomás gépészmérnök úgy emlékszik, úgy tudja, édesapja erősen kívánkozott mindig is Budapestre, ami aztán csak néhány hónapnyi időre sikerült neki, valamikor 1940 végén. Hogy aztán 1941-ben ismét elvezényeljék vidékre. Parancsnoknak a nagykanizsai internálótáborba. A Franck kávégyár üzemcsarnokaiba utaztatták marhavagonokban azokat, akik az egymást követő zsidótörvények parancsait megsértve folytatták foglalkozásukat, ügyetlenül felépített inkognitóban. November végén így és ezért kerültek ide – sokan mások mellett, több százan osztoztak a sorsukban – a filmgyártás és -forgalmazás fővárosi nagyágyúi. Ahogy magukat nevezték: a tizennégy kicsi néger (utalás arra a tényre, hogy az ezekben az években forgatott filmeket ők – valakik közülük – írhatták titokban, de a vásznon egy igazi jó keresztény vette az alkotást a nevére). Fiedler Mihály, felesége Görgey Jolán, fiuk, Mihály, lányuk, Jolán 1915-ben A fotó 1936. november 3-án készült a karcagi városháza előtti téren, itt ravatalozták fel a hirtelen halált halt polgármestert, dr. Hajnal Istvánt
