Budapest, 2020. (43. évfolyam)
5. szám, május - Daniss Győző: Egy órára 7 pengő 10 fillér
7 Április 30-án Szép Ernő szavaival harangozta be a másnapi ünnepet a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front hetilapja, az A Reggel (április 30.): „Ezen a május elsején nem a piros lufballonok, hanem a piros szívek emelkednek az ég felé. A jövendők ege ez, olyan tüneményes tündöklő, akár az Óceán felett. Ó, szerelmes Szabadság, áldott képzelet, őszinteség, emberség, álomnál álomabb valóság, mindenki olyan szép lesz és olyan jó lesz mindenki, mint a jó gyerekek. Hozd el ezt a világot, ezt az örök majálist minékünk te május, te mosolygó május, te teremtő, te csudatévő, boldogító.” És az ünnep valóban szép volt, jó volt. Előtte és talán utána sem élt a főváros olyan őszinte örömű május elsejét. Ha nem túloztak a sajtótudósítások, félmilliónyian vonultak a Hősök terére. Nemzetiszínű és vörös zászlókkal. Meg politikai mondandóval. Egy lovaskocsira koporsót raktak, ezzel a felirattal: „Közundornak örvendő barátunk, Reakció de Fasizmo elhunyt. Gyászolják: Feudalizmus, Korrupció, Bürokrácia.” Hasonló szellemben író dott a tér egyik legjellemzőbb transzparense is: „Minden erőt a fasizmus végső megsem misítésére!” A legtöbb felirat az összefogást hirdette: „Egység!” , „Éljen a munkásosztály harci egysége!”, „Ifjak, együtt a jövőért!” Sokan Dózsa György, Táncsics, Petőfi képét emelték a magasba, feliratok tucatjai éljenezték Sztá lint, a Vörös Hadsereget, a Szovjetuniót. A tapsokkal, éljenzésekkel meg-megszakított beszédek után – a szakszervezeteket képviselő Kossa István , az SZDP részéről Sza kasits Árpád, valamint az MKP-vezér Rákosi Mátyás köszöntötte-lelkesítette-agitálta a résztvevőket – a tömeg szétszéledt a Ligetben. Nagy létszámú kórus, több fúvószenekar kínált szórakozást, ezrek tapsolhattak Csoko nai Vitéz Mihály Özvegy Karnyónéjának meg a Moliére Dandin Györgyéből átírt Duda Gyuri című vígjátéknak. Aki sörre szomjazott, hosz szú idő óta először abból is részesedhetett. A gyerekeket az Állatkert várta. A rendezők húszezrükre számítottak – végül kétszer annyit számlálhattak. Állatokat, persze, alig láttak a gyerekek. Hiszen a bombázások, majd az ostrom az állatok zömét megölte, csupán huszonhárom maradt meg, öt víziló, egyetlen elefánt, egy-egy zebra, teve, láma, borz és kisebb madarak. Az addigi két és fél ezres állomány zömét a bombázások, a januári közelharcok, az éhség pusztította el, jó néhány őz, szarvas, kenguru és hal pedig a nélkülöző környékbeliek fazekában végezte. A megszokott látnivalók helyett volt azonban jó néhány artistaprodukció, rengeteg zene – és a gyerekek kaptak ebédet, később meg tejet, perecet, cukrászsüteményt. Mindezek előtt, kora reggel a Szabadság téren, valamint a Gellért téren és a Vigadó téren felavatták a szovjet hősi halottak emlékművét. A kivitelezők – nem utolsósorban a szovjet városparancsnokság ösztökélésére – villámgyorsak voltak. Műveik készen voltak alig három héttel azután, hogy a Vörös Hadsereg eljutott az ország nyugati határáig. És Budapest is csupán két és fél hónapja szabadult meg Hitler katonáitól. A Szabadság téri eseményen – részben a pártszervezetek mozgósítására – tízezernél is több civil hallgatta Malinovszkij marsallnak, az ostromban több tízezer katonáját elveszítő 2. Ukrán Front parancsnokának ünnepi beszédét. Aztán kevésbé felszabadult hétköznapok következtek. A kommunista párt lapja, a Szabad Nép május 9-én közölte egy március 25-ei, a háborús károkkal foglalkozó felmérés adatait: „A pesti oldalon az épületek negyed része ép, 52 százaléka sérült, 19 százaléka súlyosan sérült, 3,6 százalék pedig (855 épület) teljesen megsemmisült. Mindenesetre örvendetes, hogy az összeírt 215.000 lakásból az üvegkárokat nem számítva, 172.000 sértetlennek mondható.” Budai adatokat a lap nem közölt, más források szerint az ottani károk sokkal nagyobb arányúak voltak, és például az I. kerületben a lakásoknak csupán egy százaléka (!) maradt teljesen ép. A jövőre vonatkozó elképzelések egy-egy sérült ablak beüvegezésétől vagy akár csak behullámpapírozásától a városegész átformálásáig íveltek. A Közmunkatanács elnöke szöveg: DANISS GYŐZŐ FOTÓ : FORTEPAN EGY ÓRÁRA 7 PENGŐ 10 FILLÉR 1945. MÁJUS–JÚNIUS: BÁNK BÁN IS, „ÉTKEZÉSI NYULAK” IS A mindennapi élet tele volt nehézségekkel, százféle gond nyomasztotta a lakosságot, de ha általában rossz körülmények között is, sok gyárban, intézményben már dolgozhattak, lassanként felgyúltak a pesti meg budai villanykörték, a csapból folyhatott a víz, játszott tucatnyinál több mozi, és ami a legfontosabb volt: nem kellett félni közvetlen harci cselekményektől, katonai atrocitásoktól.
