Budapest, 2020. (43. évfolyam)

5. szám, május - Daniss Győző: Egy órára 7 pengő 10 fillér

7 Április 30-án Szép Ernő szavaival harangozta be a másnapi ünnepet a Magyar Nemzeti Függetlensé­gi Front hetilapja, az A Reggel (április 30.): „Ezen a május elsején nem a piros lufballo­nok, hanem a piros szívek emelkednek az ég felé. A jövendők ege ez, olyan tüneményes tündöklő, akár az Óceán felett. Ó, szerel­mes Szabadság, áldott képzelet, őszinteség, emberség, álomnál álomabb valóság, min­denki olyan szép lesz és olyan jó lesz minden­ki, mint a jó gyerekek. Hozd el ezt a világot, ezt az örök majálist minékünk te május, te mosolygó május, te teremtő, te csudatévő, boldogító.” És az ünnep valóban szép volt, jó volt. Előtte és talán utána sem élt a főváros olyan őszinte örömű május elsejét. Ha nem túloztak a sajtótudósítások, félmilliónyian vonultak a Hősök terére. Nemzetiszínű és vörös zászlók­kal. Meg politikai mondandóval. Egy lovas­kocsira koporsót raktak, ezzel a felirattal: „Közundornak örvendő barátunk, Reakció de Fasizmo elhunyt. Gyászolják: Feudalizmus, Kor­rupció, Bürokrácia.” Hasonló szellemben író ­dott a tér egyik legjellemzőbb transzparense is: „Minden erőt a fasizmus végső megsem ­misítésére!” A legtöbb felirat az összefogást hirdette: „Egység!” , „Éljen a munkásosztály harci egysége!”, „Ifjak, együtt a jövőért!” Sokan Dózsa György, Táncsics, Petőfi képét emelték a magasba, feliratok tucatjai éljenezték Sztá ­lint, a Vörös Hadsereget, a Szovjetuniót. A tapsokkal, éljenzésekkel meg-megsza­kított beszédek után – a szakszervezeteket képviselő Kossa István , az SZDP részéről Sza ­kasits Árpád, valamint az MKP-vezér Rákosi Mátyás köszöntötte-lelkesítette-agitálta a résztvevőket – a tömeg szétszéledt a Liget­ben. Nagy létszámú kórus, több fúvószenekar kínált szórakozást, ezrek tapsolhattak Csoko ­nai Vitéz Mihály Özvegy Karnyónéjának meg a Moliére Dandin Györgyéből átírt Duda Gyuri című vígjátéknak. Aki sörre szomjazott, hosz ­szú idő óta először abból is részesedhetett. A gyerekeket az Állatkert várta. A rende­zők húszezrükre számítottak – végül kétszer annyit számlálhattak. Állatokat, persze, alig láttak a gyerekek. Hiszen a bombázások, majd az ostrom az állatok zömét megölte, csupán huszonhárom maradt meg, öt víziló, egyetlen elefánt, egy-egy zebra, teve, láma, borz és kisebb madarak. Az addigi két és fél ezres állomány zömét a bombázások, a janu­ári közelharcok, az éhség pusztította el, jó néhány őz, szarvas, kenguru és hal pedig a nélkülöző környékbeliek fazekában végezte. A megszokott látnivalók helyett volt azonban jó néhány artistaprodukció, rengeteg zene – és a gyerekek kaptak ebédet, később meg tejet, perecet, cukrászsüteményt. Mindezek előtt, kora reggel a Szabadság téren, valamint a Gellért téren és a Viga­dó téren felavatták a szovjet hősi halottak emlékművét. A kivitelezők – nem utolsósor­ban a szovjet városparancsnokság ösztökélé­sére – villámgyorsak voltak. Műveik készen voltak alig három héttel azután, hogy a Vörös Hadsereg eljutott az ország nyugati határá­ig. És Budapest is csupán két és fél hónapja szabadult meg Hitler katonáitól. A Szabadság téri eseményen – részben a pártszervezetek mozgósítására – tízezernél is több civil hall­gatta Malinovszkij marsallnak, az ostrom­ban több tízezer katonáját elveszítő 2. Ukrán Front parancsnokának ünnepi beszédét. Aztán kevésbé felszabadult hétközna­pok következtek. A kommunista párt lapja, a Szabad Nép május 9-én közölte egy március 25-ei, a háborús károkkal foglalkozó felmérés adatait: „A pesti oldalon az épületek negyed ­része ép, 52 százaléka sérült, 19 százaléka súlyosan sérült, 3,6 százalék pedig (855 épület) teljesen megsemmisült. Mindenesetre örvende­tes, hogy az összeírt 215.000 lakásból az üveg­károkat nem számítva, 172.000 sértetlennek mondható.” Budai adatokat a lap nem közölt, más források szerint az ottani károk sokkal nagyobb arányúak voltak, és például az I. kerületben a lakásoknak csupán egy százalé­ka (!) maradt teljesen ép. A jövőre vonatkozó elképzelések egy-egy sérült ablak beüvegezésétől vagy akár csak behullámpapírozásától a városegész átfor­málásáig íveltek. A Közmunkatanács elnöke szöveg: DANISS GYŐZŐ FOTÓ : FORTEPAN EGY ÓRÁRA 7 PENGŐ 10 FILLÉR 1945. MÁJUS–JÚNIUS: BÁNK BÁN IS, „ÉTKEZÉSI NYULAK” IS A mindennapi élet tele volt nehézségekkel, százféle gond nyomasztotta a lakosságot, de ha általában rossz körülmények között is, sok gyárban, intézményben már dolgozhattak, lassanként felgyúltak a pesti meg budai villanykörték, a csapból folyhatott a víz, játszott tucatnyinál több mozi, és ami a legfontosabb volt: nem kellett félni közvetlen harci cselekményektől, katonai atrocitásoktól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom