Budapest, 2019. (42. évfolyam)
9. szám, szeptember - Tóth Vilmos: A tizenhárom pesti vértanú
BUDA PEST 201 9 / 9 20 ben a Kossuth-mauzóleum mögé, a 31. parcella közepére helyezték át. A kilencek közül legkorábban, 1849. szeptember 7-én Streith Miklós vértesboglári plébánost végezték ki, a szabadságharc ügye melletti kiáltványok felolvasása miatt. Woronieckivel együtt akasztották fel D’Abancourt Károlyt, a francia eredetű, galíciai születésű honvéd századost, valamint Giron Péter őrnagyot, a honvédsereg német légiójának parancsnokát. Mindkettejüket „visszaesőnek” tekintették a korábbi lengyelországi szervezkedésben, illetve a bécsi forradalomban való részvétel miatt. Perényi Zsigmonddal együtt végezték ki Csernyus Emánuel pénzügyminiszteri tanácsost, valamint Szacsvay Imre országgyűlési képviselőt, aki képviselőházi jegyzőként a Függetlenségi Nyilatkozat egyik szövegezője és három aláírójának egyike volt. Utóbbinak később a szabadságharc előtti működésének elsődleges helyszínén, Nagyváradon állítottak egészalakos szobrot. Csernyus Emánuelről elterjedt az a minden alapot nélkülöző szóbeszéd, hogy azért kellett meghalnia, mert az osztrákok összetévesztették Csernátony Laj os sal , a radikális, függetlenségpárti lapszerkesztővel. Az 1850. január 23-án kivégzett Kolosy György honvéd százados fő bűne a gróf Lam berg Ferenc pest-budai meglincselésében való részvétel volt, bár a tárgyaláson nem sikerült egyértelműen bebizonyítani, hogy ő lett volna a feldühödött tömeg hangadója, illetve hogy ő sújtott volna le először a szerencsétlen sorsú altábornagyra. Az 1853-ban kivégzett három vértanúnak az 1850–51-ben történt szervezkedésben való részvétele miatt kellett meghalnia, ami még a szabadságharc „utórezgése” volt. Jubál Károlyt, a Kossuth-gyermekek egykori nevelőjét és volt honvéd hadnagyot, Noszlopy Gáspárt, a híres gerillavezért, aki a szabadságharcban kormánybiztosként és nemzetőrként vett részt, valamint Sárközy Soma ügyvédet 1853. március 3-án akasztották fel. Az ő kivégzésük nem az Újépületnél, hanem a későbbi Ludovika Akadémia udvarán történt. Noszlopy már a szabadságharc alatti tevékenységével is „kiérdemelte” a megtorlást, 1850-ben el is fogták, de akkor még sikerült megszöknie. A közös síremléken a már említett felirat mellett sírvers is olvasható, Bajza József Apotheosis című költeményének részlete: „Csatájok a védelmezett / népjog csatája volt, / melyett szent jog, szent kötés / ellen zsarnok tiport. / Van biró a felhők felett / áll a villámos ég.” A síron a nevek felsorolása több helyen hibás, az életkorok három személynél is tévesek, emellett Sárközy Soma „Sándor”, Kolosy György pedig „Gábor” keresztnévvel szerepel. A Batthyány-mauzóleumon kívül a vértanúk számára nem készült olyan síremlék, amely különösebb művészi értékkel bírna. Csány László síremléke a Gerenday-féle, Woroniecki herceg hatalmas obeliszkje a Jablonszky-féle, a kilenceké pedig a Komorner-féle kőfaragó-műhelyből származik. Perényi Zsigmond 1871-es újratemetésével emelkedett a Kerepesi úti temetőben nyugvó pesti vértanúk száma tizenháromra. Azt azonban nem lehet mondani, hogy ismertségük vagy kultuszuk – Batthyányé kivételével – valaha is megközelítette volna az aradi tizenhármakét.
