Budapest, 2019. (42. évfolyam)
9. szám, szeptember - Buza Péter: A szerelmes Júlia
SZÖVEG: BUZA PÉTER 21 közítélet témát váltott: lám, eldobta az özvegyi fátylat. S ebben a motívumában az emberszólásnak éppúgy elmarasztalták azt, aki eldobta, s azt, aki eldobatta. Szövetségben szenvedték el ezt az újabb csapást. Házasságuk első éveiből Júliának van olyan levele, amelyben ura hivatalos távollétét fájlalja, s szinte szerelmet vall a férfinak. Hihető, hogy legalább első közös gyermekük, Attila két-három éves koráig, Jól ismert az irodalomtörténet iránt érdeklődők körében Szend rey Júlia különös házasságainak története. Felnőtt élete korai – s ellenzett – friggyel kezdődött. Tizenkilenc éves volt, amikor apja tiltakozása ellenére – Szendrey Ignác , valljuk be, alapos okkal megbízhatatlannak ítélte Petőfi Sándor t – a költőéhez kötötte asszonysorsát. Igazi szerelem volt, csillapíthatatlan szenvedély. Mi voltunk a földön a legboldogabb pár, vallotta később az ifiasszony, s egymás iránti érzelmeik kölcsönössége a hozzá legközelebb állók körében egy percig sem volt kétséges. Később persze megszólalt a mindig gonosz kortárs közvélemény, amelynek jól értesült tagjai boldogan terjesztették széltében-hosszában Pesten, hogy Júliának keserves volt a sorsa abban a húszegynéhány hónapban, amikor a forradalmár feleségének mondhatta magát. Mert bizony még két év sem jutott nekik, s a legkevésbé sem konszolidált körülmények között. S ebből a két esztendőből hosszú hónapokon át nem éltek, élhettek együtt: Petőfi kétszer is honvédnek állt, míg utol nem érte egy orosz pika halálos döfése a segesvári csatamezőn. Az özvegy egyedül maradt. Családja, apja gyakorlatilag már házassága kezdetén kitagadta, a nagyváros véleményformálói kikezdték, erkölcstelen élettel vádolták, minden alap nélkül, Hay nau helyettesétől, akit a szállongó hírek bátorítottak fel – s ez tény – tisztességtelen ajánlatot is kapott. Minden egzisztenciális gondját, s a hatóság férje miatti zaklatásait is maga mögött tudhatja, ha Liechtenstein herceggel itt hagy csapot-papot, s elutazik vele Bécsbe. Egy rámenős öreglegény Kilátástalan helyzetében fogadta el a nála jó néhány évvel idősebb tudós, Horvát Árpád ajánlatát: ő nem elmenekíti a városból, de nőül veszi, elhallgattatva a pletykák cunamiját. S ez meg is történik, 1850 nyarán Szántófy Antal pestlipótvárosi plébános összeesketi a húsz éves özvegyet a huszonnyolc éves férfivel, akiről sokan tudják-gondolják, hogy nők iránti viharos érdeklődését már-már öreglegényként gyakran váltotta tettekre. Olyan korban, amikor a könnyűvérű kalandozás szinte törvényszerűen ágyazott meg súlyos, a nemi érintkezés útján terjedő betegség(ek)nek. Nincs okunk kétségbe vonni, hogy az addig Petőfi-rajongónak mutatkozó Horvátnak tetszett a fiatal özvegy. Elfogadni, hogy nem csak a halott hős miatt érzett iránta, mondjuk talán ki: szerelmet. Amit az is erősített, hogy a mindenkori celebnek szokásosan kijáró A szerelmes Júlia Százötven éve annak, hogy Szendrey Júlia élete végleg lezárult. Ha nem is, mint Shakespeare Rómeójáé, méreggel ölve, de lassú méreggel mégis. A szerelem betegsége vitte sírba. És keserves, tragikus a tény: az az okozója, aki testileg-lelkileg tönkretette. Hogy tényleg az utolsó pillanatban – a végjátékban – ismét találkozzon a szerelemmel. A Horvát család: Júlia, Attila, Árpád, Ilona
