Budapest, 2013. (36. évfolyam)
9. szám szeptember - Szántó András: Trafikálás a trafikról
forgalmiadó-bélyegek s a keserű okmánybélyegek. A pulton van egy üvegtetejű láda is, annak a rekeszeiben noteszek, ceruzák, tollszárak, ceruzavédők és hegyezők, ragasztóhengerek, radírgumik, tollhegyek, fa- és csontszipkák és egyéb luxuscikkek merengnek.” (Szép Ernő: A méltóságos trafik, 1921) A régi képeket nézve csupa egyszerű embert látunk a trafikja előtt. Az első világháború után a hadirokkantaknak adott trafikengedélyek félkarú tulajdonosát, meghalt katona tíz év után is fekete ruhában járó özvegyét vagy éppen egyszerű külvárosi családból a férjet-feleséget. Társadalmi támogatás volt koncessziót adni a társadalom elesettjeinek a trafikkal. A boltok külseje viszont a korai „meszelt falban egyszerű bejárat” után egyre szebb lett – erősen differenciálódott a szakma. A külvárosi ház leválasztott szobájához már több helyen készült kirakat, míg a belvárosban komoly üzletek is születtek – esetenként igényes portálokkal. A leghosszabb történet Budapesten talán Molnár Gábor dohányboltjáé: ő a dél-amerikai őserdőkről írt kalandos útleírásaival szerzett hírnevet. Molnár úgy kapott trafikot a Váci utcában, hogy egy balesetben megvakult. Üzlete több mint negyven évig üzemelt, de már régen zárva van. Vajon hogy sikerült volna a pályázata? A második világháború után, az államosítástól számítva aztán épp olyan bolti eladók dolgoztak a trafikokban, mint bármely más állami üzletben. Végül jöttek a nyolcvanas évek, a „maszek” kisboltok egyre több bazáráruval – lottó, újság, lufi nagy tételben, felhúzható kisautó, buszjegy, szerpentinkonfetti-lampion, szóval minden, amire otthon nagy szükség van.... Majd a kilencvenes évek teljes liberalizációja. A változó s akkortól igencsak változatos kínálat ellenére egy biztosnak látszik: a trafikosságból senki sem gazdagodott meg. Hogy ez legújabban mégis megeshet? Amúgy sem állnának le velünk trafikálni... ● BUDAPEST 2013 szeptember 4 Trafikos kő-pavilon a VI-VII. kerületben 1930 körül (képeslap) Dohányáruda a Ganz gyár egyik bejáratánál 1925 körül (képeslap) Valahol a Thököly úton (1920-as évek) Bel-Budán (1920 körül) forrás: FSZEK forrás: szerző forrás: szerző forrás: szerző
