Budapest, 2013. (36. évfolyam)
9. szám szeptember - Ráday Mihály: EXFÓRUM - Sivatagosodó Belváros
Aczél Gábor 1989-ben és 1990-ben – Budapest főépítészeként – kétszer is alkalmam nyílt Kanadában szakmai konferencián részt venni. A városokban (Montrealban és Torontóban) sétálva meglepett a kereskedelem akkor nálunk nem igazán ismert rendszere. A belvárosi utcákban szokatlanul kevés üzlettel lehetett találkozni, a séta többnyire a felhőkarcolók emeletnyi magas gránit lábazatai mentén vezetett. Ezzel szemben a föld alatti világ – a kiterjedt és bonyolult hálózatú aluljárókban – élénk és pezsgő volt, csakúgy, mint a többszintes bevásárlóközpontokban. A helyiek mindezt a zord időjárási körülményekkel magyarázták. (Ezt az argumentumot egyébként most, a negyven fokot közelítő hőségek idején magam is egyre helyénvalóbbnak érzem.) A kereskedelem formái az évszázadok alatt sokat változtak, de kétségtelen, hogy a 20. század végén új és igen komoly kihívások jelentek meg. Elsőként talán a hatvanas–hetvenes években elterjedt belvárosi gyalogos övezeteket lehetne megemlíteni, amelyek alaposan átrendezték a vásárlói szokásokat. Kiderült, hogy a minőségi, biztonságos környezet a vásárlást (a „shopping”-ot) praktikus feladat helyett szórakoztató időtöltéssé változtatja, és az üzletek forgalma – persze megfelelő kínálat esetén – növekszik. Időben nálunk később jelentkezett a bevásárló-központok és a hipermarketek konkurenciája. Ezek a belvárosi kiskereskedelemre – az egész világon – félelmetes konkurenciát jelentettek, olcsóbb áraikkal, a nagybevásárlásokat lehetővé tevő infrastruktúráikkal. A kiskereskedők azonban a világ számos nagyvárosában felvették a versenyt, és sikeres túlélési stratégiákat dolgoztak ki. Ilyenek például a világszerte elterjedt „főutca-programok”: egy adott utca vagy terület kiskereskedői fognak össze, egyedi, össze nem téveszthető karaktert kölcsönözve az adott területnek, és így visszahódítva a vásárlókat. Nálunk is vannak már hasonló törekvések; Budapesten a Liszt Ferenc teret, a Ráday utcát, a Gozsdu udvart lehetne példaként említeni. Miért látunk mégis annyi üres, bezárt üzletet Budapest belvárosában? Az alapképlet a századok során nem változott: minden bolthoz kell legalább az eladó és a vevő. A „létező szocializmusban” az áru-kínálat volt szűkös – ma ilyen gond nincs, viszont a vásárlóerővel annál nagyobb a baj. Kizárólag a külföldi turisták és a hazai „felső tízezer” fogyasztására nem lehet alapozni. Bizony, a gazdaság ott működik jól, ahol széles alapokon nyugszik a belső fogyasztás. Sivatagosodó Belváros szöveg: Ráday Mihály, fotó: Sebestyén László Kolozsvárott láttam először, hogy a kiürített üzlethelyiségek kirakatainak üvegeit úgy takarják el, hogy azokra óriásira felnagyított – régi postai képeslapokon valaha megjelent – városképeket ragasztanak. Megkerestem a város magyar alpolgármesterét, hogy megtudhassam, mivel ösztönzik erre az üzletek tulajdonosait? Kiderült, a dolog aránylag egyszerű: rendeletet alkotott az önkormányzat, mely megszabja, mekkora pénzbírsággal sújtják azokat, akik – mint tulajdonosok – felelőssé tehetők, ha a bolt elhanyagolt, ápolatlan, koszos. Nyilvánvalóan az lenne igazán fontos, hogy ne ürüljenek meg a boltok, hogy legyen funkciójuk, hogy „éljen” az utca, s ennek ösztönzésére legyen kedv, jogszabály és támogatási pénz vagy kedvezményrendszer. De amíg és ahol nincs, ott legalább valami rendet kellene tartani. Javasoltam, kezdődjék Budapesten is valami munka annak érdekében, hogy legalább tisztább, rendezettebb képet nyújtsanak a főútvonalaink. (Igaz, a fővárosnak csak a saját tulajdonában lévő közterületeket illetően maradt egy kevés hatásköre.) Készült közgyűlési előterjesztés, amelyet el is fogadtak, s aztán kiírták a pályázatot az arculatra javaslatot kidolgozó tervezőknek. A beérkezett pályaműveket a díjkiosztás napján lehetett megtekinteni, ahogy a hirdetményben állt: „egy használaton kívüli Kossuth Lajos utcai üzlethelyiségben”, a Belvárosban. Ez az üzlethelyiség az volt, amelyikből a Budapesti Városvédő Egyesületnek el kellett költöznie, mert a magas költségek miatt nem bírta fenntartani... Megkerestük a főváros korábbi főépítészeit, megkérdezve tőlük: hogyan látják ők a helyzetet, az okokat, a megoldás lehetőségeit? 5 BUDAPEST 2013 szeptember EXFÓRUM
