Budapest, 2013. (36. évfolyam)
5. szám május - Buza Péter: Otthon, Budapesten
Tauber Kornél Szolnokon született 1879. július 25-én (a Tábori nevet pesti újságírói karrierje kezdetén, 1902-ben vette fel). Az elemi padjait is a szolnoki megyeszékhelyen koptatta, majd szülei már Mezőtúron, apja új távírdai állomáshelyén íratják be a hatosztályos református gimnáziumba. Itt végzi el az első két osztályt. Kis híján színjeles eredménnyel, bár tornából elsőben fel van mentve, másodikban pedig elégséges az osztályzata (későbbi krónikus betegségeinek nyitányát gyanítjuk megmutatkozni az adatok mögött). Két mezőtúri iskolaévének élményeire egyegy korai publikációjában vissza-visszatér, főleg a diákcsínyekre emlékezve – időben nem is nagyon messziről, tizenhét-tizennyolc évesen, akkor, 1897-98-ban, a Gyulafehérvári Hírlap munkatársaként. Minden ilyen tárcájában valódi nevükön nevezi meg tanárait és diáktársait, erősen valószínű, hogy hitelesen mesélve korai olvasóinak a kálomista diáksereg erős hajlamáról mindenféle gazemberségre, amelyekben szokásosan nyakig benne volt ő maga is: „az iskola házi-poétája és szónoka, a gólyalábú Tauber”. Sokkal később is ide szólították vissza öregdiákként, amikor az intézmény fennállásának négyszázadik évfordulóját ünnepelte. Ő tartotta az egyik beszédet, a másikat meg Szép Ernő (öt évvel Tábori után lett itt gim nazista), mindketten az alföldi alma mater számon tartott jelesei. Pest, a Nyolcház 1893-ban édesapját, a távirdahivatal tisztjét Pestre szólítja a szolgálat, a család is vele tart. Kornél idősebb testvérei (nem rendelkezünk pontos adatokkal se a számukat, se a nevüket, se életkorukat illetően, de ez valószínűsíthető) nem költöznek már velük a Nyolcházban kijelölt lakásba (akkori címe Külső Kerepesi út 13, az épületegyüttes a Magyar Királyi Államvasutak hivatalnokainak és szolgáinak hatalmas bérházkomplexuma, a Keleti tőszomszédságában) . Öt évig élnek itt Tauberék hármasban. Ha szülei s az ő életkorát összevetjük, s Kornél életének egy későbbi rejtett epizódját is hozzáadjuk a képlethez, megkockáztathajuk talán leírni a családi viszonyokat. Apja, amikor főszereplőnk megszületik, már harminckét éves, amikor pedig Pestre költöznek, közelebb van az ötvenhez mint a negyvenhez. A fiú a legrosszabb kamaszkorban keresi a helyét ebben az új világban. S valószínűleg nem találja. Egy év után ki is marad a Barcsayból (VII. kerületi magyar királyi főgimnázium), holott szép bizonyítvánnyal fejezi be a harmadik gimnáziumi évet, amelynek iskoláztatási költségeihez a Tisztviselő Egyesület 40 forint ösztöndíjjal járul hozzá. Tizenöt-tizenhat évesen „vándorútra” indul (miközben valószínűleg magántanulóként folytatja középiskolai tanulmányait). Tudjuk például, hogy 17 évesen Schwarzenbachban (Feketevár, Burgenland) házitanítóskodik, ahogy a Gyulafehérvári Hírlapban elmeséli. Tizennyolc évesen pedig Gyulafehérvárott él, vélhetően nagybátyja, az író-újságíró, a példakép: Tábori Róbert támogatásával. 1898-ban, tizenkilenc évesen tér vissza Pestre, a szülői otthonba, ami akkor már egy közelebbről nem ismert lakás az Aradi utca 15-ben. Az épület frissen felújított, emelettel bővített, igényes bérház, egészen biztos, hogy az akkor már karrierje csúcsán álló pesti táv-Otthon, Budapesten Tábori Kornél, a fővárosi polgár szöveg: Buza Péter, fotó: Sebestyén László Hamarosan bemutatkozik a Budapest Könyvek sorozat új kötete, a Tábori bűnös Budapestje című munka – tanulmány a címadó személyiség életútjáról, munkásságáról és válogatás írásaiból. Itt az ideje, hogy bemutassuk a helyszíneket is, ahol otthon volt. Érdemes és híres polgára előbb Terézmajd Józsefvárosnak lett. Utóbbi Palotanegyedében találta meg a végső kikötőt, ahol irodája, egyszemélyes kiadóhivatala és könyvkereskedése is működött. Emléktúrára hívom az olvasót. Bár a most megnevezett házakba nem fog könnyen bejutni. Budapest a bezárt kapuk városa. 26 BUDAPEST 2013 május Tauber, az ifjú szerkesztő Szív utca 64. Tábori György, Pali Gyuri, Ziffer Elza 1930 körül
