Budapest, 2013. (36. évfolyam)
7. szám július - Simplicissimus Budapestje
Nyilván egy felirat kellene. Igen ám, de mi legyen ráírva? Ügyesen kell megfogalmazni. A „Ne szemetelj!” típusú feliratok soha nem voltak eredményesek. Talán errefelé lehetne keresgélni: „Bankunk 2012. évi felmérése szerint az automatát igénybe vevő ügyfeleink 47 százaléka kért elismervényt, és közülük csak minden negyedik dobta a földre távozás előtt, fele annyian, mint egy évvel azelőtt. Csak akkor kérjen elismervényt, ha valóban szüksége van rá.” Mert ugyan ki akarna a gonosz szemetelők törpe kisebbségéhez tartozni? A rút toronybélés harmadik születésnapja Már három éve, hogy az Urbanista blog felfigyelt rá, hogy a Petőfi téren álló, különös nevű budapesti Istenszülő elhunyta (Nagyboldogasszony) ortodox székesegyházra felkerült a háborúban elpusztult déli sisaktoronynak a csupasz, kátránypapírral fedett vasváza. Az egykor Ybl Miklós ál tal tervezett toronysisak pótlása örömteli dolog – lenne. A templomot a 19. század legelején a hatszáz főre rúgó és igen jómódú görög közösség építtette (ide értve a makedovlah, más néven cincár lakosságot és minden görög nyelven imádkozó atyafit is). Ők már nem elégedtek meg azzal, hogy a szerb templomban minden másnap görög nyelvű istentiszteletet tartottak, hanem saját templomot akartak és tudtak építeni. Anyagi erejükre jellemző, hogy Duna-parti telket vettek meg hozzá. (A templom eredetileg közvetlenül a vízparton helyezkedett el.) Nem elég, hogy 44/45-ben elpusztult az egyik torony, és más súlyos sérüléseket is szenvedett: a Rákosi időkben görög fenn hatóság alól a moszkvai patriarchátusnak játszották át az egész egyházmegyét, vele ezt a templomot is. És bár a rendszerváltás után a pesti görögség a dolgot peres útra terelte, eredményt nem ért el. A toronyépítkezés mindenesetre éppen három éve áll. A templom egyébként igen informatív honlapja hallgat az ügyről. Telefonon nem kívántak felvilágosítást adni. Az egyszerű városvédő egyszerűen nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy itt egy megfeneklett zsarolási kísérletről van szó. Szántszándékkal felhúzták a vasvázat, és úgy érezték, hogy ez annyira méltatlan és rút, hogy a város biztosan nem hagyja majd annyiban, és kifizeti a befejezés költségeit... Ez a taktika (ha valóban ez áll mögötte) eddig nem jött be. A templom honlapja mindenesetre arról számol be, hogy ma már magyarul miséznek az ortodox templomban, és ennek köszönhetően megfordult az elnéptelenedés tendenciája. De az itt tanuló görög és ciprusi diákok kedvéért görög nyelven is tartanak istentiszteletet. Mit szól ehhez vajon a konstantinápolyi (más néven isztambuli) pátriárka? Épületek, ahol a régi és az új harmonikusan illeszkedik Simplicissimust nagy megtiszteltetés érte: építészek egy csoportja évek munkájával Budapestre csalta a nagy presztízsű londoni thinktank, az Urban Land Institute (ULI) konferenciáját, és őt kérték fel, hogy az ide látogató külföldi szakembereknek tartson egy harminc perces bevezető előadást arról, hogy milyen volt városunk valaha, és milyen lehetne. Barátom nagyon izgul, és elmondta, hogy vezérfonalként régi vesszőparipáját, a régi és az új szimbiózisát fogja felhasználni. Arra kért tehát, hogy gyűjtsek össze néhány jó példát. Íme. Az első példa, a Budapest Music Center állandóan kéznél lesz – ugyanis ott rendezik meg az eseményt. Az egykori fűszer- és gyarmatáru-kereskedő házának udvarát lefedték, több szintet ráépítettek, és igazán korszerű új funkciókat telepítettek ide: jazzklubot, éttermet, könyvtárat, tantermeket, apró szállodát, sok egyebet. (Elkészült 2013-ban, tervezték Gőz Dorottya és társai.) További jó példák (zárójelben a fő erényekkel): – Belvárosi emeletráépítés a Fejér György utca sarkán (1996, Szerb utca 15., mert egy tűzfal helyett egy új homlokzatot alkottak, a régi és az új szerves összeillesztésével. Tervezte Lőrinczi Zsuzsa .) – Hapimag time-share szálloda (2000, mert az Országház utca és Kard utca sarkán, a középkori romokon el nem évülő, sokarcú, 20. század végi épület született. Tervezte Reimholz Péter.) – Design Center (2001, Király utca 26., mert az egykori borkereskedő házából a régi házat tisztelve egy korszerű rendezvényközpontot hoztak létre. Tervezte Vincze Miklós .) – Párisi Nagyáruház (2009, három kor ötvözete: 1883, 1911, 2009., bolt, irodák, kilátóterasz. Jelen formáját tervezte Tiba János .) – Katona József Színház előcsarnok (2012, a késő Kádár-kori lerobbant plüss-világot egy kortárs művészeti intézményhez illő tágas térré változtatták, ahol a pénztár, a bolt és a kávéház jól megfér egymással. Tervezte Molnár Bea .) 21 fotó: Sebestyén László
