Budapest, 2013. (36. évfolyam)
7. szám július - Jolsvai András: ZÁROM SORAIDAT - A titkok ablaka
Látják, hogy kell vigyázni! Ez itt, például, első látásra nem több (igaz, nem is kevesebb), mint egy postai képeslap, mely az 1. Számú Sebészeti Klinikát ábrázolja az Üllői úton. Bizony, voltak oly idők, amikor még a székesfőváros minden valamirevaló közintézményéről készült képeslap – és voltak idők, amikor a székesfővárosban valamirevalónak számított egy egészségügyi közintézmény is: de ne adjuk át magunkat végleg az elmúlt idők feletti borongásnak, mert akkor sosem érünk a végekre. Pedig ezúttal a végeken kell kezdenünk, egészen pontosan a napfényes Hantán, mely települést ma már Kisbér részeként kell elképzelnünk, de voltak idők, voltak bizony, amikor még daliás és önálló község volt Hanta (az annalesek prépostságról is beszélnek, igaz, az Árpádházi királyok idejéből), és ott élt Tekintetes Ormosi Ernő úr, ágostai evangélikus tanító, feleségével, Tálas Idával, aki végzettségére nézve maga is tanító volt, azaz tanítónő, de mióta Ormosiné lett, nem praktizált: vezette a háztartást, ápolta a kertet és a társadalmi kapcsolatokat – nem is gondolnák, mennyi ilyen feladata volt egy tanítónénak a nagy háború harmadik esztendejében –, és nevelte a gyermekeket: Gyurkát, Kisernőt és Bessykét. Ez a Bessy, ez bizony próbára tette a község közönségének tűrőképességét – Erzsik meg Borcsák éltek Hantán akkoriban, a paplakban meg a tanító házában legfeljebb Margitok, Arankák, de semmiképpen nem Bessyk. De Tálas Ida régesrégen elhatározta, ha egyszer lánya lesz, Bessynek fogja nevezni. Valamikor, lánykorában, a boldog békeidőkben Pesten is járt ugyanis – bősárkányi születés egyébként, volt is ebből némi tréfa lánykéréskor –, és ott látott, a Népszínházban, egy könnyű francia komédiát Kűry Klárával, melyben a főszereplőt Bessynek nevezték. Akkor, alig tizenhatévesen – nem tudván még semmit arról, mit tartogat neki a sors a következő évtizedekben – határozta el Ida, hogy ha egyszer lánya lesz, Bessy lesz. Ormosiékat persze mindenki ismerte a környéken. Volt, aki a hantai tanítóként, volt, aki a Bessyke szüleiként. Ismerte őket a magyarszombathelyi postáskisasszony is, ahová ez a képeslap megérkezett kilencszáztizenhét januárjában. Lelkesen igazította útba azt a farkasbundás, nagycsizmás urat is, aki vulkánfíber bőröndjét a peronon hagyva (Magyarszombathelyen a vasútállomás meg a posta egybeépült), a havat kucsmájáról, bajuszáról gondosan leverve a hantai tanítólak felől érdeklődött, Ormosiék távoli rokonának mondva magát. A postáskisasszony részletesen elmagyarázott mindent, még azt is, melyik háznál talál az úr fogatolt lovat, aztán még a tegnap érkezett képeslapot is a kezébe nyomta, vigye el a tanítóéknak, azok ilyenkor úgyse dugják ki az orrukat Hantáról – a kis Bessy gyakran betegeskedik telente. Az ember megköszönte az útbaigazítást, zsebrevágta a lapot, aztán köszönt illendően, és örökre eltűnt, mintha a Föld nyelte volna el. Voltak később találgatások, de addigra hetek elteltek, mire a történet szereplői tisztázták a dolgokat. Akkor tettek is bejelentést a csendőrségen, de hát azoknak kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint hogy egy eltűnt képeslap után nyomozzanak, az ügyet tehát lezárták, mielőtt igazán kinyitották volna, a hantaiak meg azt gondolták, lába kélt egy lapnak, ha valami fontos volt benne, úgyis megtudják, ha meg nem, nem is érdekes. Pedig egy szörnyű bűntett játszódott le majdnem a szemük előtt. A lapot ugyanis az orosz kémszervezet pesti ágense, Vlagyimir Norin fregatt-tizedes írta, aki Bálványosi Gyula néven évtizedek óta a magyar fővárosban élt, s minthogy anyai ágon magyar volt (legendás élettörténetének feldolgozásával még adós a história), remekül írt és beszélt a nyelvünkön. A lap teljesen légből kapott szöveget tartalmazott, a lényege az iksszel jelölt ablak volt: amögött lábadozott éppen a vezérkar kémelhárító részlegének kulcsembere, Csukássy Ödön, s a lap – most kapaszkodjanak meg! – voltaképpen az ő likvidálására szólította fel a nemzetközi körözőlistán szereplő bérgyilkost, Boleslav Smetanát. Ő volt az, bizony ő , a rettegett Smetana, aki feltűnt a magyarszombathelyi postán, s aki aztán haladéktalanul Pestre, az Üllői útra sietett, hogy végezzen vétlen áldozatával. Csukássy azonban – ilyen a sors, komolyan, mint egy Örkény-egyperces! – előző éjjel egy kereszthuzatban megfázott, és mire a bérgyilkos az ágyához ért, meghalt. Smetanának és Bálványosinak támadt ebből egy kis elszámolási vitája, de aztán rendeződtek a dolgok. A kis Bessy pedig úgy nőtt föl, hogy semmit sem sejtett e szörnyű történetből. ● A titkok ablaka Jolsvai András 22 BUDAPEST 2013 július ZÁROM SORAIDAT
