Budapest, 2006. (29. évfolyam)

6. szám június - Kálmán Attila: Műve van a városnak!

36 BUDAPEST — azóla is ő az egyetlen a társaság életében, aki kétszer (s így a leghosszabb ideig) vezette a vállalatot. Arcvonásai jellemzőek, amint jövőbe néző tekintettel, kissé karót nyelt tartással ült modellt festőnek, ezzel is jelezve, hogy akkortájt az igazgató élet-halál ura volt a rendben működő fővárosban. (Őriznek róla egy egészen más, kevésbé ismert, 1906-ban készült képet is, ezt a korábban hivatkozott cikkben már láthatta a tisztelt olvasó: amikor Kajlinger barátja, Lyka Károly művészettörténész és íelesége társaságában egy kiránduláson sörrel itat egy csacsit.) Villamosság a vízhez Kajlinger Mihály első igazgatói megbízatása után egy évvel, 1897-ben születeti Máttyus Sándor, aki azután végül modernizálhatta az elődök által telepített gőzgépes rendszert. Az ő vízművekbeli munkásságának idejére esett a gépházak szerkezeteinek villamos hajtásúvá alakítása. Ez a maga idejében szintén forradalmi lépés volt. Remek példái láthatók ennek a káposztásmegyeri főtelepen, ahol még ma is megtalálhatóak a harmincas évekből származó elektromos gépek. A főváros vizes közműveinek, gépházainak a korszerűsítése ekkoriban a Máttyus Sándor Speyer-kölcsön felhasználásával indult meg. A dugattyúsokat centrifugálszivatytyúkra cserélték, és kialakult a máig használatos villamos meghajtás. A műszaki gárdának az átalakításnál jelentős szemléletváltásra is szüksége volt, Máttyus Sándor ebben játszott meghatározó szerepet: az ő elképzelése alapján rendezkedett be a fordulatszám-szabályzós, meglehetősen jó hatásfokú szivatytyúüzem. Habár első számú vezetője sohasem lett a vízműveknek, ilyen irányú ambíciói vélhetően nem is voltak. Csakúgy, mint kortársát, Gruber Józsefet, a gyakorlati rendszerek izgatták; igaz, a céghez nyugdíjazásig hű maradt. Sőt, az azt követő években is számos szakértői munkával segítette a vízműveket. Máttyus Sándor ideje alatt épült ki a káposztásmegyeri főtelep két gépházának villamos rendszere, az elektromos kaszkád a tartalék dízelhajtással, valamint ekkor következett el a kőbányai, az újlaki, a Krisztina- és a Diana-telepek elektromos átépítése is. A gyér hajzalú, tanáros úriember benyomását keltő mérnök nagy szakmai tudását 19 publikációjában - köztük hal könyvben - hagyta az utókorra. Vízellátás című egyetemi jegyzetének frissített kiadása nemrég jelent meg újra. A négy évvel a Gellért-hegyi víztározó átadása után, 1984-ben elhunyt szakember még 84 éves korában is elemző cikket írt egy német szaklapnak. Vízszállítási energiaköltség megtakarítási lehetősége előmedencével címen. Ezzel nemcsak szellemi aktivitását bizonyította, de megfogalmazta a Gellért-hegyi medencerendszer gazdaságos üzemeltetési módját is. S láttuk, nem csak ennyiből áll gazdag öröksége. A vízművek legrégebbi, óbudai-újlaki gépháza, melyet Wein János tervezett