Budapest, 1987. (25. évfolyam)

11. szám november - P. Szabó Ernő: Város a Lövérek alján

VÁROSVÉDŐK '87 Város a Lövérek alján A városszépítés mindig konkrét településekhez kötődik, de sosem csak egy-egy szűk közösség ügye. A történelem folyamán kialakult falvaknak, városoknak, szemet gyönyörködtető épületegyütteseknek mindannyian gazdái, használói vagyunk. Valamely település polgáraként, és utazóként, új értékekre kíváncsi idegenként. A budapestiek számára talán az sem érdektelen, hogy milyen munka folyik más városvédő, városszépítő egyesületekben. dőmérnök, akinek vezetésével a Lövérek ápolt erdőit bejártuk, a városban is mutat erre vonatkozóan néhány érdekes példát. A többi között a Templom utca 4. szám alatti épületet is bejárjuk. Itt működik majd vezetésével az erdészeti múzeum, ma azonban még műemléki feltáró munka folyik. A közelmúltban nemes egyszerűséggel „középkorinak" nevezett ház a feltárás során újabb és újabb titkait árulja el: római falmaradványok, honfoglalás kori leletek, gótikus faragványok, reneszánsz falfelületek bukkannak elő. Történelem, művészettörténet — kicsiben. Jelzi e ház, hogy Sopronban még ma is igen sok a rejtett érték. Jelzi, hogy a városvédőknek itt másképpen kell együttműködniük a műemlékvédelem szakembereivel, mint másutt, ahol kevesebb, kevésbé sokféle a védendő érték, mint itt. A múzeumigazgató szeretné, ha az intézmény minél szebb épületben kezdené meg működését; maga is lelkes városvédő, a Soproni Városszépítő Egyesület alelnöke. A másik alelnökkel, Hargitai Nándorral, a mérnöki hivatal nyugállományú vezetőjével az egyesület központjában, a városi tanács egyik irodájában találkozunk. Nem túl tágas helyiség hátul, a harmadik emeleten. Szerény külsőségek, eseményekben gazdag múlt — a megállapítás talán egyetlen városszépítő egyesületre sem illik annyira, mint a sopronira. Száztizennyolc évvel ezelőtt, 1869-ben alakult, és csak azért nem beszélhetünk majd százhúsz éves történetéről, mert 1947-ben egy tollvonással húsz évre megszüntették. Szinte páratlanul érdekes, eredményes a soproni városszépítés története — ez derül ki a krónikákból, elsősorban Szabó Jenő tanulmányából, amely A Soproni Városszépítő Aligha ismeri Sopront, aki nem járt a Lövérekben. Mert igaz ugyan, hogy a város műemlékeinek többsége a valamikor várfalak, ma pedig körutak határolta területen, a patkó alakú belvárosban található, de az is igaz, hogy az egyes házak után együttesüket is szemügyre kívánjuk venni, hogy a város időbeli változásait áttekintsük. Azután a táj és a város kapcsolatát vizsgáljuk, s bizonyára arra a véleményre jutunk, hogy magyar földön kevés helyen mondható e kapcsolat olyan harmonikusnak, mint itt. Kanyargó utak vezetnek ki a városból a dombok — a Bécsidomb, a Koronázó-domb, a Kuruc-domb — között; a Bánfalvi utat követve pillantásunkkal látjuk, hogyan nőtt össze a város és az egykori falu, közepén a román-gótikus stílusban épült Mária-Magdolna-templommal. Északkeleten a Fertő-tó nádassal benőtt öblei, nyugaton az Alpok itt már lágyan ereszkedő hegyvonulatai. Itt, a Várhelyen, ahol állunk, még nagyobbat lépünk vissza az időben, mint a belvárosban: az egykori földvár, az urnasírokat rejtő földhalmok háromezer év történelmét idézik. Amit mások nem vállalnak Másról is beszélnek a fák között szinte szabályos rendben sorakozó halmok. Az egyik feltárt, a látogatók számára láthatóvá tett sír közelében emlékmű őrzi a régészeti kutatás egyik megindítójának, Bella Lajos régész-tanárnak az emlékét. A várhelyi séta azt is jelzi a kívülállónak, hogy a múlt értékeinek megbecsülését a mai soproniak és az ötven-száz évvel ezelőttiek egyaránt fontosnak tartották, tartják. Dr. Rácz József né dr. Schneider Ildikó er-30 A Stornó-ház kopogtatója