Budapest, 1987. (25. évfolyam)

11. szám november - TÉKA

Folyóiratszemle SÁRKÁNY GUSZTÁV: KŐBÁNYA (Lakók és lakások, 1987. 2.sz. 3. l.J. A kerület történetének és jelenkori fejlődésének — elsősorban rehabilitációjának és lakásépítésének — legfontosabb mozzanatai, adatai. KISS ATTILA: „BUDAPEST TENGELYE". A Kossuth Lajos utca. (Lakók és lakások, 1987. 2. sz. 11. l.J. A régi Pest tengelye, az Erzsébet hídtól a mai Astoria-szállóig tartó útvonal története, nevezetes épületei, a hozzájuk kapcsolódó történelmi érdekességek, emlékek. SÁRKÖZI MÁRIA: ÖNMAGUNKAT VÉDJÜK, HA A TERMÉSZETET ÓVJUK. SORSUNK, KÖRNYEZETÜNK EGY VÁROSSZÉPÍTŐ SZEMÉVEL (Lakók és lakások, 1987. 2. sz. 6. l.J. Radó Dezső, a Fővárosi Kertészeti Vállalat 23 éven át volt igazgatója a fővárosi zöldterületek egészségvédő jelentőségéről, természeti és környezeti értékeiről, a közlekedés és a túlzott beépítés okozta veszélyeztetettségéről, a szükséges, józan kompromisszumokra épülő tennivalókról. VÁRHELYI ANDRÁS: KOCKAKŐTŐL A HAZAFISÁGIG (Búvár, 1987. 4. sz. 36-38. l.J. Beszélgetés Ráday Mihály operatőrrel televíziós munkájáról; a városvédelemmel kialakult kapcsolatáról; tevékenységéről, tapasztalatairól; a városszépítő egyesületekről; a szakmai társszervezetekkel kialakult kapcsolatokról stb. CSERI REZSŐ: ÉPÍTÉSI KORLÁTOZÁS A RÓZSADOMBON BARLANGOK, VIZEK, ÉPÜLETEK VÉDELMÉBEN (Búvár, 1987. 5. sz. 15-17. l.J. A Mátyás-hegy, a József-hegy, a Szemlő-hegy, a Ferenc-hegy és a Rózsadomb évtizedek óta a legfölkapottabb építési területek. A szép fekvésű, hegyvidéki jellegű terület napjainkra már egészségtelenül sűrűn beépült, az építkezési kedv pedig nemhogy lanyhulna, hanem tovább növekszik. A környezet tűrőképessége azonban nem végtelen, a környezetromlás jelei mind fenyegetőbbek lettek s a II. Kerületi Tanács végül építési tilalmat volt kénytelen elrendelni a Rózsadombon és környékén. A széles körű kutatások bebizonyították, hogy csak a szerves összefüggésben végzett barlangvédelem, településkörnyezet-védelem és vízvédelem együttese gátolhat meg egy katasztrofális környezetromlást, nevezetesen a forrásbarlangok veszélyeztetését, a budai gyógyfürdőket tápláló meleg vizű gyógyforrások elszennyeződését. A terület e források védőzónája. Közműhibák súlyos következményekkel járhatnak az itt lévő nyílt karszt jellegzetességei miatt. Fertőződhetnek a források, veszélybe kerülhetnek a terület barlangjai és világszerte nevezetes barlangi kristályképződményei, talajmechanikai-statikai, állékonysági problémák vetődhetnek fel, sőt, a gázvezetékek esetleges sérülései következtében a barlangokban, hasadékokban felgyülemlő gáz robbanására is gondolni kell. A cikk a jelenlegi helyzet ismertetésén túlmenően részletesen informál az OKTH Barlangtani Intézete, az ÉVM, a fővárosi és a II. Kerületi Tanács intézkedéseiről, tevékenységéről, terveiről e bonyolult témakörben. DERCSÉNYI BALÁZS: A BELVÁROSI FERENCES TEMPLOM BUDAPESTEN. (Turista Magazin, 1987. 3. sz. 34-35. l.J. Története a XIII. századba nyúlik vissza. A század közepén a Pesten megtelepülő ferencesek a rendi Szabályoknak megfelelően a városon kivül, a városkapuk közelében, a szegény emberek környezetében építették fel templomukat. III. András királlyá választásakor, 1298-ban itt mondták az ünnepi misét — jelezve a templom rangját és fontosságát. A város fejlődése révén azonban hamarosan a falakon belülre, sőt, a belvárosba került a templom. Az 1526-ban leégett templom 1537-re épült újjá, a török uralom alatt felhasználásával épült Szinán bég dzsámija. A templom XVIII. század első felében épült újjá, déli oldalához rendház és hatalmas kert csatlakozott, erre a területre került később az Egyetemi Könyvtár, a Szép utcai házsor, új rendház és más lakóépületek. A történeti vázlat után a szerző a templom építészeti és művészeti értékeit, festményeit, szobrait, oltárait, közelmúltban rekonstruált kősisakját mutatja be. ZIKA KLÁRA: SZÁZÖTVEN ÉVES A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM ÉPÜLETE. A NEMZET MÚZEUMA MA. (Honismeret, 1987. 3. sz. 3-5. l.J. Az alapítás és építés rövid történeti összefoglalója után a szerző Fodor Istvánnal, az új főigazgatóval folytatott beszélgetése a régész igazgató munkásságáról, terveiről, célkitűzéseiről, a múzeum szerepéről történettudatunk alakításában, a kiállításokról, a helyiség- és raktározási gondokat enyhítő rekonstrukcióról, a honismereti mozgalommal való kapcsolatról. TREFIL ISTVÁN: A FŐVÁROSI ÉPÍTŐANYAG-IPAR RACIONALIZÁLÁSÁNAK, SZELEKTÍV-INTENZÍV FEJLESZTÉSÉNEK HELYZETE ÉS CÉKITŰZÉSEI. (Építésügyi Szemle 1987. 6. sz. 161-163. l.J. A fővárosi építőanyagipar részesedése a budapesti állami iparból mintegy 2 százalék. Az ágazat a fejlesztés súlypontját az V. ötéves tervidőszakban a nyersanyagbázis és a munkaerőhelyzet figyelembevételével vidékre helyezte, a fővárosban csak rekonstrukciós fejlesztésekre került sor. A fejlesztés során az élőmunka-igényesség csökkentésére törekedtek. A fővárosi ipartelepítési politikával összefüggésben több téglagyár, épületasztalos-ipari és épületgépészeti üzem került felszámolásra. A szelektív fejlesztés növelte a korszerű termékek termelési arányát, ugyanakkor csökkent a hagyományos termékek, illetve a nagy élőmunkaigényű és környezetszennyező technológiák aránya. A geológiai és termelési feltételek, valamint a gyártási tradíciók és piaci kapcsolódások következtében a főváros építőanyag-ipari szerkezete jelentős mértékben eltér az országostól. Bár a budapesti üzemek helyi és országos igényeket egyaránt kielégítenek, a hiányzó gyártási ágak termékeiből nagy mennyiségű terméket kell vidékről szállítani a főváros ellátásához (pl. cement, mész, tetőfedőanyagok stb.). Az ellátás helyzetét javítja a Budapest-környéki új téglagyárak hálózata, a termelők közvetlen lakossági értékesítését végző bolthálózatának kialakítása, a fuvarigényeket csökkenti a közelmúltban indult Római Betoncserép Üzem. A főváros kiegyensúlyozott cementellátásának biztosítását szolgálja a Váci Cementgyár rekonstrukciója. Gond a létszám csökkenése, amely a fővárosban erőteljesebb volt az országos átlagnál, továbbá a szűk beruházási lehetőségek és az állóeszközök, gépek, berendezések szinten tartásának visszaesése. A szelektív fejlesztés főbb előirányzatai és feltételei között szerepel a megállapítás: a népgazdasági terv az építőanyagiparral kapcsolatban változatlan prioritásként kezeli a lakosság és építőipari kereslet kielégítését, különös tekintettel a nagyarányú épületfelújítási tevékenységre. A fővárosi építőanyagipar szelektív fejlesztésének kedvező feltétele a termelési infrastruktúra, az energiaszolgáltatás, a közlekedés, árufuvarozás megfelelő kiépítettsége, a partnervállalatok, szervezetek közelsége. Kedvezőtlen tényezc? a munkaerőhelyzet, a vidéki dolgozók napi ingázása, a technikai fejlesztéshez, néha a szinttartáshoz szükséges fejlesztési források elégtelensége. A cikkben vázolt sokoldalú fejlesztési elgondolások megvalósítása kedvező lehet az építőanyag-ellátás, az import és energiatakarékosság, a munkaerőhelyzet, a közlekedési és fuvarigények és a környezetvédelem szempontéból egyaránt. FEJES MÁRIA: AZ 1987. ÉVI YBL MIKLÓS-DÍJAK (Építésügyi Szemle, 1987. 6. sz. 190-192. l.J. 1987-ben kilenc építész részesült ebben a kitüntetésben. Fővárosi épületekhez kapcsolódó kitüntetett Dobozi Miklós, új középületek és középületrekonstrukciók tervezője, a budapesti Flamenco és a Béke szálló rekonstrukciójának tervezője, valamint Párádi Károly és Kertész András, akik nevelési létesítmények — jelesen a káposztásmegyeri és a pestlőrinci Thököly úti gimnázium — tervezéséért kaptak megosztott Ybl-díjat. FEJES MÁRIA: HUNGARORING GYORSASÁGI AUTÓ- ÉS MOTORVERSENYPÁLYA (Műszaki Tervezés, 1987. 3-4. sz. 52-55. l.J. „A rekordgyorsasággal megépült versenypálya és létesítményeinek megvalósítása az átlagot meghaladó tervezői, kivitelezői és szervezőmunka eredménye. Napjaink egyik legkorszerűbb versenypályája, mintaszerű környezeti-természeti illeszkedéssel, műszaki megoldásával a külföldi szakemberek és a széles nyilvánosság előtt is nagy elismerést kapott" — állapítja meg a szerző az 1986-ban építészeti nívódíjjal elismert versenypályát és létesítményeit bemutató és értékelő cikkében. VERESEGYHÁZI MÁRIA: ÖNMŰVELÉST SEGÍTŐ FORMÁK A MŰVELŐDÉSI OTTHONOKBAN (Budapesti Népművelő, 1987. 1. sz. 6-9. l.J. A Budapesti Művelődési Központ mint módszertani központi vizsgálatot végzett annak megválaszolására: milyen tevékenységek, programok nyújtanak jelenleg segítséget az egyénnek az önműveléshez? Az elemzés kiterjedt a fővárosi iskolák és a művelődési házak kapcsolatára, ezen belül a klubfoglalkozások, tanfolyamok, szakkörök stb. tematikájára és elterjedtségére, az irányított önművelés formáira, az önművelő kisközösségek tevékenységére és az önképzés eszközeire. Az elemzés érdekes és időszerű problémákat vet fel a fővárosban folyó művelődési munkával kapcsolatban. CSOMOR TIBOR 47