Budapest, 1982. (20. évfolyam)

6. szám június - Purcsi Barna Gyula: „Sok a költő, fiam, mindnek élni kell”

ötven korona havonta — közölte Kabos —; a lap, sajnos, rosszul megy, a Budapesti Naplót meg a Magyar Hírlapot is a Friss Újság tartja el. Híreket fogok írni, odaültet majd az Ady Endre asztalához. Adyt is most hozta fel Pestre Nagyváradról. . . Ady Endrével szembe ültettek; megörült mikor megmondtam neki, hogy Debrecenben voltam kisdiák, és hogy sokat láttam őt a Piac utcán; tudtuk, hogy kicsoda ö, nem mint költőt ismertük, hanem mint párbajhőst, egyszer végig is kísértük a Piac utcán.. . (Ady a debreceni városi notabilitásokkal némely panamagyanúk miatt rúgja össze többször a port.) .. . Ady nagyon szép fiú volt. Faun-fejére fényes gesztenyehaj lombjai hullottak. Két ragyogó nagy vadgesztenye a két szeme. Később Nijinskyn fölfedeztem, hogy hasonlít Adyhoz." Ekkor kezdődik Szép Ernő és Ady barátsága. ,,1905 nyarán pár hetet töltöttem (Endrénél) Pesten, de csupa olyan emberek társaságában (Kabos Ede, Bíró Lajos, Révész Béla, Medve Miklós, s a még akkor egészen fiatal Szép Ernő), akik már akkor esküdtek arra, hogy a harc az ő javára dől el véglegesen." Ady kedvenc tanyája a Három Holló furcsa hely volt. ,,A függönyös fülkékkel ellátott harmadrangú vendéglőnek törzspublikuma a szomszédos Operaház kóristáiból rekrutálódott, a késő esti órákban pedig az uccák és kávéházak magányos hölgyei is el-el szoktak látogatni Trenk vendéglős ,,éttermébe", melyhez hátul egy komoly, igazi szeparé is tartozott. Este 8-tól éjfélig, olykor hajnalig is itt preszideált Bandi a 2-es számú fülkében" — írja Ady Lajos. Szép Ernő 19 éves, amikor A Hétbe szezonverseket kezd írni, ebben akkor már praxisa van. A csipkelődő, csattanós rigmusok jónéhánya csak megzenésítésre vár. A műfaj lehetőséget ad a politikai, közigazgatási, társadalmi visszásságok kritikájára is, legérettebbjei túlmutatnak a pillanatnyi aktualitáson. Ez az utca oly különös, Ily utcában még sohse laktam. Idegen nekem ez a csönd S a nép fölöttem és alattam. Gyűlölöm ezt az úri csöndet. Oly üres, gőgös, oly sivár- . . A Sándor utcán villamos nem csönget. Itt verklis, handlé sohse jár. Itt verklis, handlé sohse jár.'Kiss József közli Szép Ernő „komoly" verseit is, amelyek ebben az időszakban — kb. 1908-ig — későbbi lírájához képest két szokatlan árnyalatot mutatnak. A Hét körüli, polgári szerelmi líra új hangon szóló, kissé túlfűtött erotikájának hatását s feszült, forradalmi indulatot. 1905 októberében jelenik meg a Vonat az erdőn című csekély költői értékű verse. A vonat — a szocialista költészet gyakori motívuma — itt a kényelem, a gazdagság, a könnyű élet kiváltságosainak vonata az erdő fái előtt robog el. Elátkozott rabok a rengetegben A gyökerüket fel nem téphetik, Élnek és nincsen életük nekik; Állnak lekötve, gyáván, tehetetlen. Szomory Dezsővel a Margitszigeten A vasszörny füttye, füstje, robogása A világból kegyetlen üzenet: Edes, regés szűz nyugalmat temet, S lázadást lop a boldog álmodásba.3 A pompázatos Váci utca, a főváros vásárlóutcája, ahol pénzért minden kapható az anyagi javaktól a szerelemig, a nagyváros flaszterét magányosan koptató költőt a sikátorokkal való szolidaritásra, a végső leszámolás anarchisztikus vágyának kimondására inspirálja. Egyszer megindul a sikátor, Egy rongyos, rémes hadsereg! Koldusok, tolvajok, csavargók. . . Es én köztük leszek! Elmossa vérünk majd a múltat S kigyúl a szent győzelmi fény: Vörös fáklyával a vak éjbe Én hajnalt festek. Én!...1 1906 áprilisában így búcsúztatja a forradalom reményét: Ezer évek halnak a múltba És tehetetlenül vívódva, zihálva Lázong a Vezúv szent, szörnyű szive — Ezer évek halnak a múltba És hamvad a tűz és elfogy a láva Es valamikor már sohse zuhog... Elbuknak, alusznak minden Vezuvok Ez a végzet, az élet, szent bolond Vezuvok. Hatalmatok, tűzetek rege, álom — S a por lesz az úr a világon!b Szembetűnő Ady erős hatása, amellyel a saját, egyéni színskálát kialakító Szép Ernőnek meg kellett küzdenie. A szuverén lírikus el is hagyja majd köteteiből A Hétben közreadott versek zömét, amit pedig megtart — egy-egy részletet vagy például A szökőkutat és a Kapuzárást —, azt magasabb szintű és más hangnembe transzponálja. A „revoltáló" Szép Ernő elhallgat ugyan, de ez az elfojtott hang ott zeng tovább a ,,gyermeki naivitás" szemléletében, a gyermekkor, a halál, az álom, a végtelen után elvágyódó Szép Ernő-i lírában; magányában, bénultságában és mély részvétében az emberi nyomorúság iránt. S megtalálhatjuk a modern nagyváros magányát felmutató versekben, glosszákban is, amelyek sajátos pesti színeikkel néha többet tudnak mondani nekünk, mint nagy világirodalmi rokonai. A költő a mellette viharzó, mind reakciósabb politika, az előretörő antiszemitizmus légkörében, a divatos filozófiai és irodalmi hatásoktól megérintve, egyre inkább befelé fordul. ! A Sándor utca. A Hét, 1907. június 30. 434. I. 3 A Hét, 1905. okt. 8. 660. I. 4 A Váci utcán. A Hét, 1906. mire. 11. 146. I. i A, Vezúv. A Hét, 1906. ápr. 22. 254—255. I. 21