Budapest, 1982. (20. évfolyam)

10. szám október - Kertész Péter: A hivatali „Csepel"

Az Engels tér — Már eddig is sokan jelentkeztek. Külső kerületekbe nem mennének, mert itt a rokonság, a szomszédok s valamennyi üzlet, ahol bevásárolnak. Ezért örvendetes, hogy kerületünkben fog ez az otthon felépülni, mert nagy lakások szabadulnak fel, s ezeket majd nagy családoknak fogjuk kiutalni. — Olyanjaik is vannak? — Az az igazság, Kertész elvtárs, hogy nagy család nálunk nem sok akad, de van más kerületben, s az elosztást minden bizonnyal a főváros fogja lebonyolítani. — Szokták mondani: a Belváros annyira be van építve, hogy szinte már fejleszthetetlen. — Idén fogadták el a Belváros részletes rendezési tervét. Volt már ilyen 1964-ben is, de az idő ezt sok mindenben módosította. A korábbiban például még nem szerepeltek a sétálóutcák, amelyeket meg lehetett valósítani. Akkor még sokan elképzelhetetlennek tartották, hogy a Váci utcából át lehet irányítani az wß cában. A munka ebben az évben elkezdődik, s nemcsak lakások lesznek itt, hanem állandó orvosi felügyelet és ápolónővér is. Hozzávetőlegesen 100 millió forintba kerül a beruházás, amihez a kerület 20 millióval járul hozzá. Nagyon sok ugyanis a három- vagy még több szobás lakás a Belvárosban, amelyben egy vagy két nyugdíjas lakik. — Elképzelhető, hogy ezek az idős emberek saját jószántukból beköltöznek egy nyugdíjasotthonba? autóbuszokat. Az új rendezési terv az elkövetkező húsz évben minden beruházónak, építési hatóságnak, kivitelezőnek és mindenkinek, aki itt építeni akar, olyan fogódzó, amely pontosan mutatja, hogy mit lehet és mit nem. Alapvető koncepciója: megőrizni a történelmi Belvárost, és lényeges változtatást nem engedni. Tehát nagy átrendezésről, utcanyitásokról nincs szó, inkább arról, hogy a jelenlegi rendkívüli értékes V. kerület épületállományt hogyan lehet jobban kihasználni a lakosság elhelyezésére, megfelelőbb ellátására s azoknak a belvárosi funkcióknak a kiteljesedésére, amit a hatalmas tranzitforgalom megkíván. Ugyanakkor kimondja azt is a rendezési terv, hogy további zöldterületeket nem lehet elvenni. — Nem is lehet, hiszen egy lakosra két négyzetméter jut. — Nem azért mondom, de van, ahol ennél is rosszabb a helyzet, például a VII. kerületben. — Ahol viszont lakótelepeket építenek, jobb a helyzet... — ...nálunk ilyesmiről szó sem lehet. Ismétlem: a mi feladatunk az épületállomány megóvása és a korszerű igényeknek megfelelő felújítása. Óriási a lemaradásunk. Fáj a szivünk, ha látjuk, hogy sok gyönyörű épület megy tönkre. Gyakorlatilag 1957-ig alig volt felújítás a belterületen. Kimondták, hogy polgárkerület, s ide nem adtak pénzt. Jókora időnek kellett eltelni, mire rájöttek, hogy itt is vannak tennivalók. A 800 bérházunkból majdnem 200 műemlék! Jó néhány épületnél már az is felmerült, hogy le kellene bontani. De ez óriási veszteség lenne. Sétáljon végig a Molnár utcában, s tapasztalja, hogy a házakon még ott a háború nyoma. Pedig ha egy külföldi jön Budapestre, a Belvárost biztosan megnézi. Akkor derül ki, hogy milyen csodaszépek ezek az épületek, ha egy-egy felújítás befejeződik. Itt van például az Arany János és az Október 6. utcai terület, ahol rendbe hoztunk néhány műemlék házat. Hát kérem szépen, azoknak a csodájára járnak. Pedig korábban arról volt szó, hogy ezek is eltűnnek. Minden társbérletet megszüntetünk és komfortosítunk egyidejűleg. De csak nagyon lassan tudunk haladni. — Kevés a foghíj, ám azok beépítése is csigalassúságú. Pedig ezek roppant értékes telkek. — így van, egyetértek azzal, hogy a Váci utcai üres telkeket már régen be kellett volna építeni. Nagyon elhúzódik a Régi posta utca és a Váci utca sarkán létesülő pótlás, de bízunk benne, hogy legkésőbb 1983. március 31-re befejeződik. A Petőfi Sándor utca