Budapest, 1982. (20. évfolyam)

10. szám október - Kertész Péter: A hivatali „Csepel"

— Ha jól tudom, ez a Váci utca 16. Mi lesz ebben az épületben? — A földszinten és az első emeleten ötezer négyzetméter alapterületű divatáruház létesül, fölötte pedig a Pénzintézeti Központ irodái lesznek. Mellette megmaradt félig egy épület, a Váci utca 18, annak a tatarozását is el kell végeznünk. A következő telek megint üres, s majd úgy lesz beépítve, hogy a Váci utca 16-hoz csatlakozzon. Erről annyit tudok mondani, hogy a Belvárosi Vendéglátó Vállalat és a Pénzintézeti Központ pályázatot nyújtott be osztrák hitelre, ami gyakorlatilag ugyanaz a forrás, mint amiből a Duna-parti szállodák megépültek. Minden remény megvan arra, hogy belátható időn belül egy szép penzióval gyarapodik a Belváros, amelynek a földszintjén különböző igényű vendéglátóipari egységek — étterem, gyorskiszolgáló büfé stb. — Miért nem divatáruház? létesülnek. Szemben, az ugyancsak beépítetlen 19—21-ben a földszinten üzletek, feljebb pedig a Pénzintézeti Központ irodái lesznek. Azért mondom feltételes módban, mert ezen még vitatkozunk: a tervező inkább bemutató- és tárgyalótermeket szeretne. Nekünk az a véleményünk, hogy a Váci utcában, amely elsőrangú kereskedelmi negyed, elsősorban üzletek kellenek, ha nem is nagy alapterületűek. Ha a mi álláspontunk érvényesül, úgy ez is része lesz a kialakuló gyönyörű passzázsrendszernek. Itt kell megemlíteni egy másik elképzelésünket is, amelyet a Fővárosi Tanács s egyéb szervek is támogatnak. A Váci, Petőfi Sándor s az ezeket határoló utcákban mintegy 55 épület külső-belső felújítását kívánjuk nagyon koncentráltan, mondhatnám: sortatarozás keretében elvégezni. És nem csak az IKV-házakat. Az itt működő vállalatokat is köteleztük épületeik rendbehozatalára. Ebben a térségben, az Aranykéz utcában, szeretnénk, ha a Fővárosi Garázsipari Vállalat megépítene egy parkolóházat, amihez már csatlakozna egy garzonlakásokból álló, fiatalok részére létesülő épületszárny is. A garázs a szállodákat is kiszolgálná, hiszen karnyújtásnyira van tőlük, s azok bizony nem bővelkednek parkolóhelyben, garázsban. Sürgősen dönteni kell, mert 25 család várja az egyik szanálásra ítélt házban, hogy végre lakáshoz jusson. Ez az Aranykéz utca 6. romos, aládúcolt épület. Tetejében én vagyok itt a tanácstag. — Jelent ez valami előnyt az elbírálásnál? — Hát annyit feltétlenül, hogy szoros kapcsolatban vagyok a lakókkal, és ismerem a problémájukat. — Maradjunk a kerület lakóinál. A legtöbb fejlesztés, úgy látom, az idegenforgalmat szolgálja. Mi jut a helybelieknek, akik ugyanúgy boltba, SZTK-ba járnak, gyermekeiket bölcsődébe, óvodába, iskolába járatják, mint másutt? — A kerület kereskedelmi ellátásának zömét régi, kis alapterületű üzletek szolgálják. Nincs megfelelő raktáruk, eladóterük. Ráadásul az ismert munkaerőhelyzetből adódóan rendkívül nehézkes az üzemeltetésük. Összességében tehát korszerűtlen az üzlethálózat, szociális létesítményei még mutatóban sincsenek. — A hivalkodó, gyönyörű üzletek mellett. — Kétségtelenül van néhány gyönyörű üzletünk, de a többség zsúfolt, elavult. — Már ami az alapellátást szolgálná. — ... ami az alapellátást szolgálná. Ezen belül is nehéz a helyzet az élelmiszer-kereskedelemben, amit meg lehet oldani, de nagy nehézségek árán. A Belvárosban ugyanis ez idő szerint mintegy 50 ezer négyzetméter rendeltetésellenesen használt helyiség van — raktár, iroda, műhely —, amely korábban üzlet volt, vagy ha nem, azzá lehetne alakítani. Ez fantasztikusan nagy terület. Gondoljon csak a Bajcsy-Zsilinszky úti elosztóraktárakra vagy az Október 6., Alpári Gyula utcákban, az István téren lévő, nem oda való létesítményekre. A Bazilika közvetlen szomszédságában képtelenek vagyunk egy vendéglátó üzletet kialakítani, mert a környék tele van raktárakkal. És ezek között számos olyan is van, amelyben nemcsak üzletet, hanem már egy kis áruházat is létre lehetne hozni, hiszen akkora alapterületű, mint a Luxus. — É.s nem próbálták ezeket a vállalatokat kitelepíteni? — Próbálni próbáltuk, de a mi hatáskörünk csak a kerület határain belül érvényesül. Annak viszont nincs értelme, hogy az egyik helyről áttegyük egy másik utcába ezt vagy azt a raktárat. Ez nem megoldás. De azért olykor sikerül keresztülvinni az elképzelésünket. Ismeri biztosan a Bajcsy-Zsilinszky út és a József Attila utca sarkán azt a szép műemlék házat. Nos, ott korábban a Dohányelosztó raktárai voltak, most viszont az OFOTÉRT kontaktlencse szolgáltatása található közmegelégedésre. A Szent István téren a Vasértnek egy ugyancsak óriási raktára szűnt meg. A Duna utcában, a Belvárosi Kávéház mögött voltak a Műhimző Ktsz műhelyei: ma üzlet van a helyükön. Vagy: a Galamb utca és a Régiposta utca sarkán egy szövetkezet uralta az egész területet. Ma ott elektromos cikkeket, barkácsgépeket árusít, kölcsönöz a Ramovill. Nagyon szép üzlet. És még valami. Itt vannak a Bécsi utca sarkán a Jelmezkölcsönző Vállalat raktárai. Pontosabban: itt voltak. Elhatároztuk ugyanis, hogy ezen a területen egy élemiszeráruházat létesítünk. Kell,szükség van rá. Azzal kezdődött, hogy budapesti vállalkozót nem találtunk, pedig vezető kereskedelmi cégekkel tárgyaltunk. A kártalanítást azonban egy se volt hajlandó megfizetni. A jelmezkölcsönzők annak idején megkapták az egészet egy húszforintos okmánybélyeg ellenében, s most lelépésként 30 ezer forintot kértek négyzetméterenként. Tizenötmilliót csak azért, hogy eltávozzanak! Aztán kell még 70—80 millió a beruházásukhoz. Végül a nádudvari Vörös Csillag Mgtsz-szel egyeztünk meg. El is kezdődött a munka, de másfél évbe tellett, mire kín-