Budapest, 1976. (14. évfolyam)

2. szám február - Konrádyné Gálos Magda dr.: A „Newyork”

Tóth Árpád 1916-ban Nagy Endre (Szép Ernő) Korda Sándor ( Svgethy) Hunyorgó szemmel nézett ki a nagy ablakon és vetette papirra a körúti hajnal színeinek víg pacsirtáit és hangjait. Az este újra itt találta őket mind, akikről már szó volt és még sok fiatalt, mint Gellért Oszkárt, Színi Gyulát és Kassák Lajost is. Nag, Lajos rendszerint elkülönült, dolgozott; ,,én csak kávéházban tudtam írni" áll könyveiben; de azért is külön, mert nem voltak egészen azonos nézeten Osváttal, aki ,.szépet" akart tőle kapni, ő pedig inkább „jót" akart írni, a való életet, — az pedig nem sok szépet nyújtott neki. Néha tudta felrázni keserűségéből a legifjabb nyugatos; a siheder Tersánszky Józsi Jenő és a kávéházi mélabúból egy harsogó meccsre csábította magával. Tersánszky sokszor megfordult később is, évtizedeken át a régi tanyán. Külsejében, fiatalos lépteivel (félrecsapott svájci sapkában, bakancsában felemás cipőfűzővel), mosolyogva vagy fütyörészve, megmaradt a régi Kakukk Marci. De meghatódva elkomolyodott, amikor régi pályatársai helyét mutogatta nekem (úgy a hatvanas évek derekán). Elmesélte, hogyan vetett véget ennek a korszaknak a világháború: elsőnek ő vonult be, azután Balázs Béla került a frontra és Nagy Endre, Molnár Ferenc haditudósító lett, Karinthy hadikórházi írnok. Sor került a többiekre is. Széthullt a légió. A kávé és a humor is megkeseredett. Egyre több hely maradt üresen . . . A háború és a Tanácsköztársaság leverése után a Nyugat visszatért a Centrálba. Nem lenne teljes a kép, ha legalább vázlatosan nem idézném fel a legjellegzetesebb művészvendégeket — hiszen nem elszigetelten élt itt a különböző múzsák népe. Színészasztalok is voltak. Rózsahegyi Kálmán itt kapta első (A bor) főszerepét. Valaha itt trónolt Újházi Ede, a mester, alsózott Pethes Imre, vacsorázott Csortos Gyula, biliárdozott Uray Tivadar. Zajlottak bankettek. Bejártak a neves színészek megpihenni vagy mutatkozni. A kiöregedett színészek megsegítésére lelkesen játszották a Kövessy-vár romantikus játékait. A körúti fronton állt a hatalmas vese-asztal. Színészek, kritikusok, újságírók ülték körül és kiveséztek mindenkit, aki nem volt jelen, megállapították, hogy csak rossz, rosszabb, legrosszabb darabok vannak és ,,a feketekávéval naponként egy-két írót is elfogyasztottak" — mondta Szomaházy István. Elidőztek a zene mesterei, még Kodály Zoltán is. Egyszer Miguel Fletát egy ária eléneklésére sikerült rábírni. Az emlékkönyvben szereplő Mengelberg, Saljapin, és a többi világfenomén és magyar híresség inkább csak futó vendég volt. A könnyű muzsika jobban ide gyökerezett. Kacsóh Pongrác számtantanár úr itt (a sárga szalonban) szerezte a János vitéz sok szép dalát. Huszka Jenő ugyanitt zongorázta el a Bob herceg részleteit. Kálmán Imre, Jacobi Viktor, Ábrahám Pál útja is sokat vezetett ide, Eisemann Mihálynak még „plágium-pere" is zajlott itt. A képzőművészek a század eleje óta vertek időnként tanyát, a „Nyehó"ban, Pólya Tibor freskót festett egyik falára. (Vajon a sok renoválás közben Osvát Ernő Heltai Jenő ( önarckép ) Tamási Áron