Budapest, 1976. (14. évfolyam)

2. szám február - Konrádyné Gálos Magda dr.: A „Newyork”

Szép Fr nő (lit rman ) Kosztolányi Dezső (Karinthy) levakarták-e, vagy valamelyik réteg alatt bújik meg!) A legutolsó a keddesti Szinyei-asztal volt a művészasztalok közül, Kisfaludi Stróbl Zsigmond volt a legmarkánsabb egyénisége. Herman Lipótra, Pátzay Pálra, Biai-Főglein Istvánra emlékszem a hatvanas évek egyik vacsorájáról. A magyar filmművészet bölcsője itt ringott, és otthona a második világháborúig állandóan itt volt. Az írókkal szoros kapcsolatot tartottak. A mozi szót Heltai Jenő itt alkotta és verset is írt rqia. De írt A berregő gépről verset Somlyó Zoltán is, cikkeket Karinthy Frigyes. Még a komoly nyugatos, Babits Mihály is költeményt szánt a mozira, ahol „A gép sugarát kereken veti, képköre fénylik a sík lepedőn" ... A Newyorkból indult és lett a világ egyik legnagyobb filmrendezője Korda Sándor. A kávéház irodalmi szálainak kibogozását a húszas években hagytuk abba. Az írók gyakran visszatértek, de már nem „haza". Törzsasztal-féle is volt; „írók asztala, újságíró asztal, színész asztal, szóval olyan vegyes művész, bohém vagy micsoda asztal volt az" — írta Nagy Lajos. A harmincas években egy ügyes riporter, Tarján Vilmos, félmilliós kártyanyereségből megvette a Newyorkot. Csillogó mondén világot teremtett. Eltűntek a biliárdasztalok a mélyvízből, hogy vacsorázó asztaloknak adjanak helyet. Pazar műsor, gourmand konyha, híres zenekarok tették divatossá. Megfordult ott a kül- és belföld minden Pesten tartózkodó híressége Thomas Mann —és Félix Saltentől Piccard — professzor, Sonja Hennie — és Josephine Bakerig, nem is beszélve az opera, a színház és a film csillagairól. A gazdasági válság idején csődbe jutott ez a vállalkozás is. Azután váltogatták egymást a tulajdonosok. Végül a negyvenes években következtek a korlátozások, elsötétítés. Besúgások. A kávéház bezárt. Eldördültek az ágyúk. A palota tornyába találat vágott. Sorsszerű, hogy 1946 januárjában író foglalta vissza a németektől a Newyorkot: Illés Béla. Viszontagságos éveken át hol kinyitott, hol bezárt a kávéház (még sportboltnak is használták helyiségeit átmenetileg). 1954-ben nyílt meg ismét, Hungária néven. Heltai Jenő cikke harangozta be. A házban levő kiadóhivatalck, szerkesztőségek írói az első napon megjelentek. Visszaszállingóztak a régiek és jöttek újak. Néha benézett Illyés Gyula. Az egyik oszlopnál volt Tamási Aron asztala. Megindult az új irodalmi pezsgés. 1970-ben ismét hosszas renoválás kezdődött, csak 1973 szilveszterére készült el. A régiek közül is bejárnak néhányan — emlékezni. A házbeli íróműhelyeket is képviselik páran. De már nem irodalmi hajlék a kávéház. így talán anakronizmus is lenne . . . Mégis mindig arra kell gondolnunk, milyen roppant gazdagságban tapadnak falaihoz szellemi életünk emlékei. Hogy itt több ezer oldal irodalom született. És felderengnek bennünk Kosztolányi sorai: Lásd, most jöhetnél, Osvát. A halál tán el is bocsát, jelenj meg e találkán. Ragyogj föl a barokk oszlop megett . . . Illés Béla 1945-ben Reisz Gyula (Pólya Tibor) Tcrsánszky |. í. 22 evesen (S^igetby