Budapest, 1974. (12. évfolyam)

4. szám április - Vargha Balázs: Vas István megtalált otthona: Pest

Irodalmi városképek Vargha Balázs Vas István megtalált otthoaa: Pest (1.) Szántó Piroska rajza Gyémántcsiszolás — visszafelé forgatva Megejtő hangulatú könyvet írt Vas István az Elvesztett otthonokról. Szobákról, házakról, utcákról. És azokról, akikkel valamikor együtt volt, akik hozzá tartoztak, de éppúgy elvesztek, elmúltak életéből, mint a szobák, a házak. Ennek a kis könyvnek feltámasztott szereplői aztán tovább faggatták, újabb vallomásokra késztették a költőt. Új és új válaszaiból nőtt ki a Nehéz szerelem nagy nyomozása: hogyan lesz az ember lírai költővé? És nő tovább, formálódik, teljesedik ez a derűsen kíméletlen önéletrajz. Már a negyedik kötete készül. A líra regényének mondja ezt az írását Vas István. Természetesen az ő lírájáé. S megállja közben, hogy a maga verseiből nem idéz szinte egy sort sem. Mástól igen. Legtöbbet Arany Jánostól és régi pesti slágerrokból. Gyanítom, hogy ezek a strófák, amiket idéz, frissebb készenlétben állnak emlékezetében, mint a saját verssorai. Minden lírikusra érvényes a szemérmes szégyentelenség ellentmondó parancsa. Versben mindent bevallanak. De éppen bevallva rejtik még ravaszabb lakatok alá személyük, létük titkait. Legfigyelmesebb, legtudósabb olvasójukkal is a bolondját járatják. A verseikről szóló legbehatóbb elemzést olvasva is markukba nevetnek. A szentek szentjébe, vagy modernebbül: a legbelső széfbe nincs bejárásuk sem a kortársaknak, sem az utókornak. „Adok neked még egy kulcsot". Balázs Béla—Bartók Béla Kékszakállújának szavait is odaírhatta volna mottónak Vas István a Nehéz szerelem elé. Különleges élménye a kíváncsi olvasónak: együtt nézni a verseket és a líra regényét. A gyémántcsiszolás visszafelé forgatott filmje. Fénylő kemény élekre visszatelepül az amorfabb, esetlegesebb életanyag. De úgy, hogy a versek ragyogását nem fogja el. Hold utcai lebegések Az Elvesztett otthonoknak és a hozzá tartozó verseknek középpontja: Eti. Ki volt Eti? Prózában mondva: táncművésznő, Kassák Lajos nevelt lánya. Versben: „Ki mindenem lett..." Közös otthonuk, amelyet ők rendeztek be lakásnak és mozdulatművészeti iskolának, a Hold utcában volt. (Ma is megvan a száz évesnél régibb sárga ház, a Rosenberg házaspár utcában.) Hold utca című verse egy ég és föld között lebegő (ahogy a holdutazások korában mondjuk: a súlytalanság állapotában levő) lakásba invitálja az olvasót, képzelt látogatásra: Száz keskeny hegyi út volt, hol ingadozva jártam. Hevültem és lehűltem a fagyban és a nyárban, De már oly messze minden, mi volt és ami voltam: A Hold utcában élek s úgy élek, mint a holdban. Miként a lenge holdban! . . . bár leple durva lát&zat, Szemedbe nem mutat mást: szegényes, ósdi házat, De ha szobámba lépnél, ott elbűvölve, lassan, Te is velem lebegnél egy emelet magasban. Halovány, híg aranyfény a tájon már elomlott, Sötétkék esti szellő köszönti már a lombot. Ott szemben azt a kertet oly mélán, messze nézem, Sötét sziget, elúszik tengernyi, sárga mézben. Az „ócska ház"-ról éles-pontos stílustörténeti elemzést olvashatunk — prózában. „A mi házunkat. .. nyilván szegényesnek ítélték a legtöbben, két emeletjével... Holott akkor úgy hallottam, hogy Feszi Frigyes építette, aki a Vigadót is. De, házunk szerencséjére, az építtető, egy pesti rabbi, úgy látszik, maradi volt, és némi megalkuvásra kényszerítette a művészt: a Vigadó merészebb, lobogóbb, de zavarosabb, szecesszióval kacérkodó romantikája helyett mérsékeltebb, ódonabb biedermeier romantikára szorította .. . Pártázaton, rózsákon, füzéreken, rozettákon kívül az erkélyek fölött női fejek domborodtak, kedvesen és szerencsésen egyesítve a görögösét a romantikussal. . . Mindazonáltal az egész épületecskén a falra csapott két kis erkélyével ott játszott a rejtett mór han-22