Budapest, 1967. (5. évfolyam)
10. szám október - Major Máté: Egy magyar származású francia fotóművész
A gyöngyösi Népkert részlete a volt Orczy kastéllyal {MTI Fotó - Járai Rudolf felvétele) Gyöngyös-patak. Háttérben a régi hangulatos városrész (MTI Fotó — Urbán Nándor felvételé) tikus épület ormán a felírás — „Gyöngyös a közoktatásnak" — hirdeti, hogy a város lakói saját erőből építettek impozáns épületet ősi gimnáziumuk számára. A város történelmi középpontjában szépen felújított kora barokk műemlék kolostor épületben középiskolás diákotthon és felsőfokú Szőlészeti Technikum működik. A homlokzata előtti tér közepén állítottak emléket a mártír Nemecz Józsefnek, az 1919-es direktórium elnökének. A Petőfi és a Kossuth utcából nyíló zsákutcák, a közök egymáshoz szorosan épített udvar nélküli sorházai még középkort idéznek. Őrzik a zsúfoltság kellemetlen emlékeit. Emlékeztetnek az oly közismert gyakori tűzvészekre, pestis és kolerajárványokra, hiszen a bajok forrása ez a zsúfoltság volt, amely különben a városnak sajátos arcot kölcsönöz. A déli városrész modern nagyvárosi lakótelepe viszont a szocialista ember környezetének és a jövő városának képét vetíti előre. A Mátraaljc szintén sokarcú kedves vidék. A város határában emelkedik a Kékestető, hazánk legmagasabb hegycsúcsa. Déli homlokán festői környezetben pihennek a Kékestetői Állami Gyógyintézet betegei, az északi völgyben pedig Parádsasvár és Parádfürdő gyógyforrásai nemzetközileg ismert értékek. Hazánk legnagyobb összefüggő szőlőterülete húzódik itt a Mátraalján Nagyrédétől Kisnánáig. A déli lejtőkön híres borokat érlel a nap, a vulkáni eredetű talaj különös tüzet és zamatot ad az itteni boroknak, a gyöngyös-visontai, az abasári és a halmaji szemelt rizlingnek, a domoszlói muskotálynak és a debrői hárslevelűnek. A szőlőkultúrának mély hagyományai vannak e vidéken. Már a XIII. századi oklevelek említik, s Evlija Cselebi, a híres török utazó is szívesen kortyolgatott a,,zafir színű tüzes borokból". A hosszú történelmi múltra visszatekintő város a szocializmus építésének éveiben jelentős ipari várossá fejlődik. Szélein és közvetlen környékén jelentős nagyüzemek nőttek ki a földből. Ma az Egyesült Izzó Félvezető és Gépgyára, a Váltó és Kitérőgyártó Üzemi Vállalat, a Mátrai Ásványbánya, az épülő Gyöngyösi Hőerőmű, a Visontai külszíni szénbánya, az ÉM Magasépítő Vállalat, a modern Húsipari Vállalat, a Tejüzem, a Gyöngyösvidéki Gőzmalom, a Vasöntöde, az Autószerviz, a Gyöngyösi Hűtőház és még sok más kisebb üzem foglalkoztatja a város lakosságának több mint felét. A lakosság növekedéséről jól tájékoztat néhány számadat. 1949-ben Gyöngyösön 22 000-en, 1964-ben már 31 000-en laktak, 1980-ra 45 000 főre tervezik bővíteni a létszámot. A város képe gyorsan alakul, változik, impozáns modern épületek, iskolák, lakóházak, szálloda, irodaházak és egyéb középületek épülnek abból a több mint 1 milliárd forintból, amelyet 1970-ig Gyöngyös fejlesztésére a népgazdasági tervek előirányoztak. Joggal mondhatjuk, hogy Gyöngyös ipari várossá vált. 1963-ban a lakosok közül 5274 fő már ténylegesen az iparban dolgozott. Ennek zöme (72%) a nehéziparban helyezkedik el. Sajátosan kedves a vidék népi kultúrája is. A hagyományos szüreti felvonulás színes látványa a szőlőpiramisok, a népviseletbe öltözött ünnepi forgatag szemet-lelket gyönyörködtet. Tartalma van a hagyományos köszöntőnek: „Szőlő, gyümölcs, tele pohár, muzsika, dal s vigalom vár Gyöngyösön". ... Látnivaló bőven akad. A város és környék közös gazdaságai és intézményei egymással versenyeznek „Az aranyszőlő vándordíjért". A nagy szabadtéri színpad előadásai, kiállítások, a hangulatos szüreti bál csak fokozza az ünnep fényét és varázsát. A szocialista építés modern, nagyiparral rendelkező, s egyre inkább jelentős központot teremt ebből az ősi, sajátos településből, a Mátra „fővárosává", gazdasági, kereskedelmi és kulturális központjává teszi. Az egykori népi mondóka ma is ízesen kacérkodik: Gyöngyös gyöngy város. Gyöngyöznek borai. Gyöngyöknél gyöngyebbek Gyöngyös asszonyai. Dr. Sereg József Szüreti felvonulók (Fehér Miklós felvételé)
