Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - A címlapon: Gyermekek az utcán (MTI fotó - Patkó Klári felvétele) A hátsó borítón: Bene Géza festménye (részlet) (Kónya Kálmán felvétele

amelyek ipari, kulturális fejlettségükkel vonzó hatást fejthetnének ki környezetükre. A regionális vizsgálatok szerint Cegléden kívül elsősorban Monor és Dabas lehetnének alkalmasak ilyen szerepre. Ehhez azonban a közlekedési kapcsolatok megjavítása, az országos ipartelepítési politika szempontjából is nélkülözhetetlen, Budapestet délkeleten megkerülő vasútvonal létesítése szükséges. Délen, a Duna mentén és a Csepel-szigeten fekvő településekre erőteljes ipari fejlődés jellemző; ennek a Csepel-szigeten Szigetszentmiklós és Szigethalom, a jobbparton Százhalombatta a központja. A Csepel-szigeten és a Dunaharaszti Taksony irányában fekvő települések fejlődése a Budapest környéki település-csoportok közül a legerőteljesebb. Együttes lakosságszámuk 1949-ben harmincegyezer volt, 1965-ben ötvenegyezer. Ez 64 százalékos emelkedésnek felel meg. Az ipari munkahelyek száma a 12 00cet meghaladja; 1957 óta megkétszereződött. A jobbparton Érd különleges helyzetet foglal el a Pest környéki települések között. Lakosszáma 1930-ban még nem haladta meg a hatezret. A harmincas években a hatalmas Károlyi-birtok parcellázása és az ezzel kapcsolatos ingyen autóbusz-járatok indították meg a fejlődést; 1941-ig a lakosságszám csaknem tízezer fővel növekedett. A növekedés még a háborús években sem állt meg. 1949—1965 között pedig 65 százalékos; ma már meghaladja a harmincezret. Ez a terület, amelynek nagysága 6304 hektár (több, mint a pesti belső kerületeké, az V., VI., VII., VIII., IX., XIII. kerületé együttvéve), ma is alacsony elővárosi — szuburbia — jellegű. A harmincezer lakost kulturális, egészségügyi, kereskedelmi vonalon kielégítő intézményeket tartalmazó városias központ Érden nem alakult ki. Kereső lakosságának mintegy 55 százaléka ingázó, azonban csak 44 százalék jár Budapestre, a többi más településeken — Diósdon, Százhalombattán — dolgozik. Igen magas, 3000-et megközelítő a nyugdíjasok száma. A feladat itt elsősorban a városiasodás elősegítése, a hiányzó intézmények pótlása. A budai hegyvidék aljában fekvő községeket — a budapesti kapcsolat szempontjából — az jehemzi, hogy a megközelítés nehezebb volta miatt nagyobbmértékű fejlődésük csak a fővárost környező első településgyűrűben következett be. A Budapest határához tapadó Budaörs, Törökbálint, Budakeszi, Nagykovácsi együttes népességszáma 1949 óta, átlagosan 75 százalékkal, 36 ooo-re emelkedett. A leggyorsabb Budaörs és Törökbálint növekedése volt. Ez a két község közelebb fekszik a főváros központjához, mint nem egy, a közigazgatási határon belül fekvő lakóterület. Ipari üzemek idetelepülése folytán 1949-ben még jelentéktelen ipari munkahelyeik száma 6000-re emelkedett. Az új E5-0S út kényelmes megközelítési lehetősége folytán újabb ipari üzemek kívánnak e két község közelében megtelepedni. Ez azonban nem engedhető meg; egyrészt azért, mert a nemzetközi gyorsforgalmi útvonal helyi terhelése nem kívánatos, másrészt azért sem, mert a közműkérdések megoldatlanok és az ipari telepítés olyan lakásigényt vonna maga után, amelynek a megoldása gazdaságtalanul elaprózná a fővárosi lakástelepítést. A városba bevezető reprezentatív útvonal mentén városképi szempontból is helytelen lenne új üzemek létesítése. Összefoglalva: Budapest környék települési problémái az utolsó évtizedben fokozatosan előtérbe léptek. Olyan fejlődési tendenciáról van szó, amelyet nem lehet csupán korlátozásokkal, tilalmakkal megállítani, és ez nem is volna helyes. A feladat inkább a fejlődés rugóinak felismerése és a fejlődés olyan irányba terelése, amellyel a városkörnyéki települések világszerte jelentkező hiányosságait el lehet kerülni. A környék fejlődését úgy kell irányítani, hogy az a főváros lakosságának és igényeinek — lakóhely, munkahely, közlekedés és üdülés szempontjából egyaránt megfeleljen. Ehhez a fejlődéshez a Pest környéki települések nem nélkülözhetik a fővárosi hatóságok tevékeny segítségét sem, amelyre a Budapest általános rendezési tervét elfogadó i960, évi minisztertanácsi határozat módot és lehetőséget ad. FODOR JÓZSEF A DUNÁN Szellős kirándulások a vidám Dunán, Hogy lehelitek frissen arcomba még! S én még a régi volnék, de az idők Lementek ám — És hol vannak azok a hajók S az emberek Elmentek tova rég Egymás után, Mint a hab lehempereg A Dunán, A kéklő, ezüstös víz vonulatán; S én lehetnék még vidám, De a napok tova lettek, tova rég, S a régi sereg, Amikor kirándultunk, mint sok víg, szünidős [gyerek A Dunán — 5 hogy lehelitek frissen arcomba még, Ti, hajló, ringó, lebegő víz-terek, S mint tűntek a falvak egymás után, A lágy, szellős, meleg délelőtti Dunán, És az ég kék volt s a part zöld-vidám; S én lehetnék még, mint voltam, ma tán, De hol vannak azok a hajók s az idők, És sok régi jó és bús dolog, És emberek: Elmentek ők Egymás után, Egyik itt fekszik, a másik ott, Elnyelték a temetők, Távolok, S csak emlékük leng föl: még ott tán, annak [a vidám Göndör-ezüst felhőnek hajlatán, S tán ők intenek ott reám; Friss szájjal ők lehelnek arcomba itt, Mondják, ne feledd multunk víg dolgait, S én mennék velük s lennék friss ma is még, [vidám, De a hajók elmentek s a zászlók, emberek, Egymás után Tova, rég; Elmentek, s én innen intek nekik, Felfelé a felhőkbe intek itt, Kik elmentek egymás után, S én lennék még vidám, S csak állok álmodva itt, S nézem, mint a víz hempelyeg, Mintha várnék még valamit — Nézem az egymás után Lefutó habok lágy dombjait, A Dunán. (Foto MTI — Zinner Erzsébet felvétele) 4