Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - A címlapon: Gyermekek az utcán (MTI fotó - Patkó Klári felvétele) A hátsó borítón: Bene Géza festménye (részlet) (Kónya Kálmán felvétele

Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig A Nemzeti Múzeum új kiállítása Tíz évszázad magyar történetén vezet végig a kiállítás, mely a honfoglalástól 1849-ig öleli fel a legjelentősebb eseményeket, a gazdasági, politikai, kulturális élet alakulását. A bemutatott tárgyakon keresztül mege'evenedik az ország élete. Szavak helyett a megmaradt emlékek dokumentálják az eseményeket, a fejlődés tendenciáit. A kiállításra került anyag olyan elrendezést követelt, hogy e tárgyak tematikájukkal, hajdani funkcióikkal, személyhez vagy történéshez kötöttségükkel utaljanak arra a mondanivalóra, amit az adott korszakból kiemelni szükséges. A társadalomtudományoknak szinte minden ága — elsősorban a történettudomány, a régészet, a művészettörténet és a néprajz — közvetlen segítségst adott az anyag raitalmi szerepének kijelöléséhez. A kiállított tárgyak ugyanis e tudományterületek kutatási anyagához tartoznak. A kiállítás első részében a honfoglaláskori sírok leletei ilyen módszertani megfontolás alapján képesek bemutatni a korabeli társadalom tagozódását, a köznép és a törzsi nemesség életét, hitvilágukat, kultikus szokásaikat. Így elevenítik meg az egyszerű használati tárgyak, éppúgy, mint a nagyértékű ötvösművészeti emlékek, az Árpád- és Anjou-kor kereskedelmi, ipari életét, településeink sajátságait, politikai és kulturális múltunk alakulását. Hangsúlyos szerepet kap a kiállításon Zsigmond és Mátyás uralkodásának ideje, amelyből a megerősödő és az ország életében mindinkább szerephez jutó polgárság jelentőségét értjük meg, a kiemelkedő művészeti emlékek pedig kultúránk magas színvonaláról tanúskodnak: így pl. Zsigmond faragott csont dísznyergei, Mátyásnak Antonio Pollaiuolo által tervezett trónkárpitja, a bártfai stallum, a Corvinák stb. Bemutatja a kiállítás a három részre szakadt ország életét, felidézik a tárgyak a végvárak hősi küzdelmét, megismertetnek a törökök sajátos anyagi kultúrájával, életmódjával. Jelentős a Rákócziszabadságharc bemutatása, ahol a fejedelem személyes emléktárgyain keresztül a korabeli magyar művészet értékeivel találkozunk. A XVIII. század a hazai barokk stílus fénykora, melyet méltóan reprezentál többek között a vágtapolcai könyvtárszoba, enteriőr jellegével ízelítőt adva a korabeli magyar kastélyberendezésről. A nyelvújítás kora, a magyar irodalmi, kulturális élet kibontakozása, a jakobinus mozgalom politikai küzdelmei vezetnek át a reformkorba, művelődéstörténetünknek abba a szakaszába, mely szinte minden területen új, friss áramlatot hozott. Utal a kiállítás a Nemzeti Múzeum alapítására, színházkultúránk megszületésére, zenemű-A kiállítás egyik vitrinje a trencséni hermával (XIV. sz). Egyes vélemények szerint Zsigmond királyt ábrázolja. Mellette a halotti korona és az országalma, amelyet Mária királyné vagy Zsigmond nagyváradi sírjában találtak ij$s-ben. Fotó: Szelényi Károly vészetünk kiemelkedő egyéniségeinek — Lisztnek és Erkelnek —, irodalmunk nemzetközileg is jelentős nagyságainak — Vörösmartynak, Aranynak, Petőfinek stb. — munkásságára. A reformkori országgyűlések, Széchenyi, Kossuth, Wesselényi és a többiek politikai tevékenységének eredményeit láthatjuk itt dokumentálva. Ezzel jutunk a kiállítás záró szakaszába: az 1848—49-es szabadságharc eseményeihez. A kiállítás jelentőségét emeli az is, hogy sok olyan tárgyi emléket bemutat, amely mindeddig nem volt ismert; közülük néhányat még a szakemberek is most láthattak először. (Így a III. Bélának és feleségének, Antiochiai Annának sírjából előkerült halotti ékszereket, és a visegrádi Anjoukori kutat.) Külön élményt jelent az a kincseskamra, ahol a magyar művelődéstörténet kiemelkedő ötvösművészeti emlékei láthatók: a XI. századi ún. Monomachos korona, a XIII. századi margitszigeti liliomos halotti korona, a Rákóczi kincsek, köztük II. Rákóczi Ferenc zománccal díszített kupája, a reneszánsz és barokk művészet nagyszerű ékszeranyaga stb. Népünk munkáját, küzdelmeit, kultúránk gazdagságát szépen és méltón idézi a kiállítás. Dávid Katalin 5 Kupa. Hann Sebestyén ötvösművész munkája (XVII. sz) Fotó: Gink Károly