Budapest, 1966. (4. évfolyam)
4. szám július - Gyárfás Endre: Csepel és ifjúság (vers)
iUlÚÜÍiil A Hatvani kapu ábrázolása az 1770-es években. Részlet a pesti serf őzök céhleveléről. (A rajzokat, fotókat Bors Jenőné, Harsányt József és Molnár János készítette) A Ifatlfani IfQIHlt m e ge r ösítő hatalmas barbakán, rondella H llűliűlll riűjJUl falai lényegesen nagyobb terjedelemben bontakoztak ki az aluljáró munkagödrében. A rondellát a XVII. század végi metszetek még mutatják. Egy 1741-es térkép szerint ebben az időpontban a Hatvani rondellát már széles ívben áttörték, de fal melletti csonkjai még álltak. A Hatvani kapu 1770-es évekből származó képe a rondellának már a nyomát sem mutatja. Az Astoria aluljáró építkezése igen gyors ütemű volt, hiszen a főváros egyik legforgalmasabb pontjának közlekedését akadályozták a munkálatok. Ilyenkor a régésznek nincs könnyű dolga. Teljes régészeti feltárásra nincs idő, így munkagödör nyugati oldalán mintegy 20 m-es szakaszon felszínre került rondellafal-részlet megvizsgálására, dokumentálására ünnepnapon, április 4-én mindössze néhány óra állt a Budapesti Történeti Múzeum rendelkezésére. Erre az időpontra a hatalmas kváderkövekből álló falmaradványt már jelentős részében elbontották. Arányai még így is megdöbbentőek voltak. A feltárt, ívben hajló falsík körívének kiszerkesztése után kiderült, hogy a rondella átmérője 40 m, feltárt alapfalainak mélysége 2,10 m, felmenő falrészlete 1,20 m magasságig áll. A falvastagság egyetlen helyen volt mérhető: 6 m szélességűnek bizonyult! Ez a falvastagság szinte hihetetlennek tűn t addig, amíg a pesti tanács 1778-as feljegyzéséből ki nem derült, hogy egykor a Váci utca végén, a mai Dimitrov térnél állt kisebb félrondella alapfalainak vastagsága is meghaladta a 6 métert. Ez a falvastagság sejteti, hogy a rondella a kaputoronynál 70—80 évvel később, a XVI. század közepén épült, az erődfalak építői már nagyobb kaliberű ágyúkkal számoltak. A feltárt falak mellett egyébként építésük idejére nézve tájékoztatást adó cserépleletek nem kerültek elő. Elsősorban amiatt, mert a döntő felső 1,50 m-es réteget az útkereszteződésnél sűrűsödő közműhálózat teljesen szétrombolta. Az a néhány XIII. századi cseréptöredék, ami az alapfalak mellett, tiszta homokrétegben került elő, inkább arról vall, hogy a rondella építése előtt a Hatvani kapu előterében természetes vizesárok volt, aminek a fenekére még a XIII. században ejthették az említett cserepeket. A rondella bejárata sajnos nem esett a munkagödör területére s így nem kaphattunk róla felvilágosítást. Feltételezhető, hogy eredetileg a déli oldalon volt. Pest város középkori Hatvani kapuja ezek szerint felvonóhidas, vizesárkos kaputorony volt, a városfallal egy időben, a XV. század második felében épült. A rondellát a XVI. században építették eléje. A kaputorony külső formájában a barokk átépítés előtt leglább két emelet magasságú lehetett, felső részén gyámköveken nyugvó zárt erkéllyel. Hasonló kiképzésű kaputornyokat Kolozsváron, Lőcsén ma is láthatunk. A rondella felszínre került, ívesen hajló, szép kváderekből álló külső falsíkjának egy 8—10 méteres szakaszát elvben meg lehetett volna tartani, be lehetett volna mutatni az Astoria aluljáró földalatti termének nyugati zárófalában, azon a helyen, ahol ma már csak emléktábla őrzi emlékét. A régi fal szigetelése azonban olyan nehéz műszaki problémát jelentett, hogy megoldása nem volt kivihető az aluljáró építkezés szoros határideje miatt. Némi vigasztalásul szolgál az, hogy a Bástya utca, Múzeum körút stb. házainak építése, tatarozása során a tűzfalakban rejtőző megmaradt városfal részleteket sorra kiszabadítják, rendbehozzák. így talán valamelyest mégis javunkra billen a mérleg a múlt megbecsülésében, romboló elődeinkkel szemben. F. Tóth Rózsa GYÁRFÁS ENDRE Csepel és ifjúság Rapszodikus elégia 1 Dohányom parazsával szelet melegítettem, szakadt cipőm vasával göncölt csiholt a kedvem, hőlégsugaras füttyöm felhőbe röpítettem. 2 Csalamádé, csalamádé, kertbe-zsúfolt csalamádé, zöld és sűrű, gyümölcstelen, buja nedves csalamádé, most ámullak, ritkulóban, sárgulóban, termésvárón, csalamádé, csalamádé, múltba-zsúfolt ifjúságom. A menny rozsdálló régi vaskohó volt, fakókötényű föld csapolta meg. A virradat költőtanonc agyamban a sziget égrepingált múltja lett: Keve seregén véres szemfödő, Mátyás ünnepén veres keszkenő, Dózsa lakomáján trónus, május elsejéken rózsa. Mint aki borzas hajnalok társaként indul műhelyébe, nyűgös-elszántán hallgatok. A gyárkémény, e lombjavesztett fatörzs illúziót talált: bozótos füstlombot rezegtet. Én öncsalással mit sem érek; halódik, aki hallgatag. Az acél — rozsdájából éled, főnikszmadárként szárnyrakap. 5 Mint hegesztőpákát forgassam a szót, hűs fémet hevítsen, egybeillőt kössön! Szappanvirág, szappanvirág, salakdombi szappanvirág, makacs, fehér, hétköznapi, győzhetetlen szappanvirág! Ünnepellek, engedőben, szürkülőben, parancsvárón, szapparwirág, szappanvirág, Csepelem és ifjúságom. 22
