Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1943
á t 4 cangolják egymást. Kormos, füstös katonák viszik a lángszórós halált. S ekkor, amikor a csata a legvadabbul tombol, magyar repülők avatkoznak a földi harcokba. Páncélosok merevednek bombáik nyomán tehetetlenné. Gép- s nehézpuskáik nyomán fejvesztett pánik támad. Megbomlik a csatarend. Fut, menekül az orosz. S a levegő lovagjai egyre jönnek. Üj hullámok vetik magukat a hátrálókra. Ritkítják, csépelik őket. A levegő e hősei között van az egykori tanítvány, a pajkoskedvű, szókimondó, egyenes jellem: Vető Péter m. kir. rep. fhdgy. is. Mint tüzértiszt a komoly, nagytudású, a haladást valló katonák közé tartozott. Körültekintő, mindenre kiterjedő figyelme külön érték volt. Mindenhez értett, mindent akart tudni. Mindenek fölött akarta hazáját szolgálni. Amikor a tüzértiszti munkát megismerte, a repülőkhöz helyezték át. Tüzérrepülő lett. Bátor, vakmerő katona. Csak egy feladatot ismert: a feltétlen parancsteljesítést. Munkavégzés közben érte el őt is a halál, melynek fájdalmát, súlyát meg sem ismerhette. Büszkék vagyunk rád Vető Péter. Homlokod egy életen át övezze a hősök babérkoszorúja. Hős voltál, mint annyian a nemzet legjobbjai közül. * * * É?' .°6 évet. 1944. ápr. 3-án repülőszerencsétlenség áldozata lett Szombathelyi Karkus Elemér, öt is kötelességteljesítés közben érte a halál, ö csak készült arra a szent hivatásra, mely gépével a levegőbe szólítja, hogy megküzdjön az ellennel. De bátran készült. A repülés minden titkát akarta megismerni. Talpig katona akart lenni, bár polgári foglalkozású volt. Merész szárnyalása már a vakmerőség határán1 mozgott. Most a kar, mely a kormányt tartotta, megmerevedett. A szemek, melyek a levegő kékjét kémlelték, megüvegesedtek. A szív, mely ütötte a repülés ritmusát, elhallgatott. Egy reménység, egy ígéret lehullott a magyar győzelem fájáról. A harcolni és győzni akaró katona lehullott az égből. Nyomában a könny, a reménytvesztettség, a csüggedés sötét árnya. Mi azonban nem siratunk el. Felmagasztosítunk: Téged is az emlékezés „Soha nem felejtünk“ fátylával borítunk. Adjon nyugodalmat a magyarok Istene. Boross Dezsőd
