Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-09-06 / 1745. szám

1952. szeptember 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI AKIK MEGBÍZHATÓK A “szabad népek” másként a nyugati országok megalakítot­ták Amerika irányítása és fi­nanszírozása alatt, az úgyneve­zett Atlanti Szövetséget, amely­nek Anglia, Franciaország, Bel­gium, Olaszország, Luxemburg és Hollandia voltak a tagjai. Ké­sőbb kibővült Nyugat-Németor- szággal, mely szövetség 50 had­osztály felállítását határozta el, hogy ezzel megállítsák a “szov­jet aggressziót”. Az év végéhez közeledve, meg lehet állapítani, hogy a szövet­ségesek, amelyek évek óta billi­ókat pumpolnak ki Amerikából, képtelenek eleget tenni az Ígére­tüknek. Franciaország bejelen­tette, hogy még nagyon sok száz millió kell neki dollárokban, hogy hozzáfoghasson a beígért hadsereg felállításához. Anglia is bejelentette, hogy “lelassít­ja” a fegyverkezési programját. Most Belgiumban voltak bajok. A megegyezés értelmében a bel­ga kormány 2 évre emelte fel a »a katonák szolgálati idejét, ami­re az egész hadsereg lázadásba tört ki, megtagadták a szolgála­tot, kivonultak az utcára és az Internacionálé éneklésével köve­telték a szolgálati idő leszállí­tását. Ezek a tüntetések minden nagyobb városban történtek, amelyeknek a munkásai szolidá­ris sztrájkokba mentek, támo­gatva a katonák követeléseit. Az egységes fellépésre a kor­mány kénytelen volt meghátrál­ni és visszaállítani a 21 hónapos szolgálati időt. A siker felbáto­rította a többi országok dolgo­zóit és katonáit is és azok is a katonai szolgálati idő leszállítá­sát követelték. Úgy Belgium­ban, mint a többi szövetséges országokban erős Amerika elle­nes tüntetések voltak. Kétségte­len, hogy az európai hadsereg terve megbukott, nem csak az­ért, mert a beígért 50 hadosz­tályból még 5 sem fog az év vé­gére Ridgeway tábornok rendel­kezésére állni, de főleg mert egy teljesen megbízhatatlan, Ameri- ka-ellenes hadsereg lenne az, ha sikerülne is valahogy egybefol­tozni. UJ SZÖVETSÉGESEK Ez a kudarc a demokratikus országokban, nem megegyezésre késztette kormányunkat, hanem a diktatórikus kormányokkal való szövetségre. A lapok jelen­tése szerint az amerikai hadügy­minisztériumnak Titoval való tárgyalásokkal sikerült elérni, hogy a régóta húzódó görög, tö­rök és jugoszláv szövetséget lét­rehozza. Ugylátszik Titonak si­került megzsarolnia Amerikát és már el is küldte a megbízottait Görögországba a szövetség meg­kötésére, akiket a görög dolgo­zók parázs tüntetéssel fogadtak. A másik uj szövetség Franco és Nyugat-Németország szövet­sége, amelynek • eredményeként a német hadi gyárak már teljes erővel gyártják a hadianyago­kat Spanyolországban, amely­nek a számláját Amerika fizeti. Gyönyörű “demokráciák”, me­lyeknek nem csak az a hivatása, hogy a “szabad” országokat védjék, hanem Francoval és a náci németekkel Franciaorszá­got kívánják sakkba tartani, ahol már a polgári körökben is terjed erősen az a vágy, hogy szabaduljanak a szövetségtől és semlegesek maradjanak égy esetleges konfliktusban. Európa ma még diplomáciailag együtt halad Amerikával, de ahol a “szabad” országokba meg van a mód, hogy a nép is kifejezze a véleményét, ott kivétel nélkül erős, folyton fokozódó megmoz­dulás van, amelynek a"célja a háború megakadályozása, min­den áron és minden eszközzel. Csak Franco, Tito, a görög és török népeknek nincs módja az akaratát nyilvánítani. Ezekben az országokban belefojtják a né­pekbe a szót, de hogy ezek “harcra kész” hadosztályai hol és ki ellen fognak harcolni, az a jövő titka. Szomorú és jellemző, hogy az amerikai kormány nagy “sza­badság” harca csak azokra a szövetségesekre számíthat, ahol a nép a legelnyomottabb. A “de­mokráciát” árulókkal, diktáto­rokkal akarják “megvédeni”. Nagyon hangos világszerte az a követelés, hogy ne fegyverek­kel, hanem tárgyalásokkal old­ják meg az ellentéteket. Talán ha a nagy választási handa-ban- da elül, még itt is megfogják azt hallani. % HOL VAGY ISTVÁN KIRÁLY?! A Kossuth centenárium csú­fos kudarca, amely megmutat­ta, hogy az elöregedett és a ha­zafias magyar racketeerekből kiábrándult magyarságot nem lehet többé kötélnek állítani és főleg nem lehet kizsebelni. El­múltak azok a jó idők, amikor Berkó, Himler, Cserna, Székely Izsóék mélyen vájkálhattak az amerikai magyarság zsebeiben. Ma már jól tudják, hogy a pa­poknál, szerkesztő és egyleti ba­sáknál a hazafiság a legszélső reakcióval egyenlő és közömbö­sen, utálattal fordul el minden uj próbálkozástól, amely a zse­be ellen irányul. Most, augusztus 20-ikát, Szent István napját próbálták felhasz­nálni, hogy valami módon meg­mutassák, hogy az amerikai ma­gyarság az ő kezeikben van. Egy sikeres megmozdulás na­gyon kifizetődne igy választá­sok előtt, ha ellehetne hitetni a politikusokkal, hogy számtani tudják az amerikai magyarsá­got. De az országos akció megint kudarcba fűlt. Egy-két vérsze­gény összejövetelen kívül csak a katolikus templomokba mon­dottak imát “az ezer éves ma­gyar alkotmány” helyreállításá­ért és kérdezgették, hogy “hol vagy István király”. Ez az al­kotmány mentés éppen olyan csúfos kudarcba fűlt, mint a Kossuth ünnepély, mert egyik­hez éppen olyan kevés köze van a papi-uri társaságnak, mint a másikhoz. EZER ÉVES ALKOTMÁNY Kérdezz meg egy ilyen ultra­hazafit, hogy mondja meg ne­ked, hogy hol is van megírva az a hires ezer éves alkotmány. Egy fületlen gombot teszek az el nem adott százezer Kossuth gomb ellenébe, hogy ilyent senki sem tud felmutatni, mert magyar al­kotmány, abban a formában, mint az amerikai alkotmány, nincsen, nem is volt sohasem. Amire folyton hivatkoznak és amit most helyre akarnak állí­tani, az nem egy okmány, amely lefektette a nép jogait, hanem évszázadokon keresztül filgyü- lemlett törvények, rendeletek, megegyezések. Ilyenek az Arany Bulla, Verbőczi Hármas Könyve, királyi rendeletek, amelyek ki­vétel nélkül az uralkodó osztály jogait szabályozzák, az arisztok­rácia, a nemesség elnyomó esz­közei voltak ezek az “alkotmá­nyos” jogok kötötték gúzsba a jobbágyságot, szüntették meg a szabad költözködési jogot, szab­ták meg a robotot a földesurnak, papnak kijáró dézsmát, stb. Ezek az “alkotmányos jogok” ruházták a földesurra a bírás­kodás és az első éj jogát. Ezek a jogok hol bővültek, hol szűkül­tek, aszerint, hogy milyen erős volt a királyi hatalom. A jobbágyoknak ez az ezer­éves, csak mesében létező alkot­mány, semmiféle jogot nem biz­tosit, csak súlyos láncokat és nem sokkal volt különb az elsze­gényedett, paraszti, sorba ju­tott nemesek sorsa sem. FÉL-FEUDÁLIS ÁLLAPOT Az 1948-as forradalom elbuká­sa után sem sokat változott a helyzet és az 1867-es kiegyezés után a megrősödő burzsiáziának sem volt szüksége Írott alkot­mányra, mert megalkudott a földesúri osztállyal, amely részt adott a polgárságnak is a hata­lomból, amellyel együttesen tar­tották távol a parasztokat és az ipari munkásokat az alkotmány sáncaitól. Ez a polgárság jólérezte ma­gát úgy az osztrák császári, mint a Horthy uralom alatt, nem óhajtott semmi olyan alkot­mányt, amelynek már figyelem­be kellett volna vennie az előre­törő munkásosztályt is. Nem volt Írott alkotmány az ’’ezeréves alkotmány”, csak le­genda volt. Hogy mégis ezt a legendát akarjaivisszaállítani az elbukott, elkergetett uralkodó osztály, annak oka az, hogy ezer esztendőn keresztül nagyszerűen bevált, mint elnyomó eszköz, mint támasz a soviniszta, hábo­rús politikához és abban re­ménykednek, hogy ez az “alkot­mány” újra biztosítani fogja az uralkodási, kizsákmányolási jo­gát a magyar nép felett. VAN MÁR ALKOTMÁNY! Az 1918-19-es forradalmakat éppen úgy, mint az 1848-ast, el­nyomta a nemzetközi reakcióval szövetkezett úri osztály. így nem volt meg a lehetősége a nép jogait biztositó alkotmány le­fektetésére, csak 1949-ben első ízben lett egy egységes törvény­be lefektetve a magyar alkot­mány, amely nem egy kiváltsá­gos osztálynak, hanem az egész népnek lefektette a jogait és a kötelességeit. Ez az alkotmány mondotta ki, hogy a “Magyar Népköztársa­ság a munkások és dolgozó pa­rasztok állama”. A második pont leszögezi, hogy: “A Magyar Népköztársa­ságban minden hatalom a dol­gozó népé”. A 9-ik paragrafus első pontja kimondja: “A Magyar Népköz- társaság társadalmi rendjének az alapja a munka”. Az alkotmány más pontjai biz­tosítsák a munkához, üdüléshez, egézség védelemhez és az okta­táshoz való jogot. A magyar alkotmány egyenlő jogot biztosit fajra, vallásra és nemre való tekintet nélkül. Ez többé nem fikció, mert nincsen többé nemzetiségi kérdés és a nőknek minden téren egyenlő joguk és lehetőségük van. Az alkotmányba van lefektet­ve a gyermekek, ifjak s a mun­kaképtelen öregek különös vé­delme. Az alkotmány biztosítja a tu­dósok, irók, művészeknek az al­kotás lehetőségét. Ez az első, ténylegesen Írott és az életve is átvitt alkotmány, amely nem a nemesség és a vele szövetkezett burzsoáziának ad jogokat, hanem a dolgozó ma­gyar népnek, amely ugyan meg­becsüli a haladó múltat, de nem kér az ’’ezeréves alkotmányiból és nem kérdi, hogy hol vagy “István király”, hanem szeme a jövőre van függesztve, amely­ben látja a nagy célt, a szocialis­ta társadalom megvalósulását. Ti urak, papok és cselédei, csak sírjatok, de nektek és a ti alkotmányotoknak nem lesz fel­támadás. “IDEGESSÉ TESZIK” A koreai háború a U.S. had­vezetőséget kezdi idegesíteni. A két év óta folyó7 háború ered­ménytelensége olyan cselekedet­re ragadja a hadvezetőséget, amely az egész világon, de leg­jobban az ázsiai népek között, mérhetetlen felháborodást vál­tott ki. Még el sem ült a baktérium használatával kiváltott felhábo­rodás, amelynek a használatát ugyan tagadja a hadvezetőség, de ugyan akkor makacsul meg­tagadja annak az egyezmény­nek az aláírását, amely eltiltja a vegyi és baktérium fegyverek használatát, amelyet minden or­szág aláirt, csak Amerika nem, amelyre pedig a közelmúltban lezajlott Vörös Kereszt világ- kongresszus is felhívta Ameri­kát. Most a hadvezetőségnek az a határozata váltott ki felháboro­dást, amely szerint 78 koreai várost, amely még többé-kevés- bé épségben van, teljesen el fog pusztítani. Ennek a határozatnak a vég­rehajtását az amerikai repülő­gépek szorgalmasan folytatják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom