Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-09-06 / 1745. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. szeptember 6. Hullanak száz tonna számra a napal bombák, égetik fel a ha­lálra ítélt városokat, a civil la­kosság, főleg asszonyok és gye­rekek lakják. Csak az idegek elvesztése, a tehetetlen düh válthat ki ilyen terror cselekményeket, amely messze túltesz Hitler terror hadjáratán is, amelyet békés la­kosság ellen elkövetnek. Hogy az idegekkel baj van, azt a hadifoglyok frontjáról va­ló hadi jelentés is beismeri. Ami­kor azzal indokolja meg hat ha­difogoly megölését és 65 megse- besitését, hogy a hadifoglyok az éneklésükkel idegessé teszik az őrséget és miután tilalom ellené­re is énekelnek, kénytelenek rá­juk lőni és ezt fogják tenni a jövőben is. Semmiféle nemzetközi törvény nem tiltja meg, hogy a hadifog­lyok ne énekelhessenek, ne szó­rakozhassanak, ha azért adnak rájuk sortüzet, ott nagyon ko­moly bajok vannak és nagyon sürgősen le kell váltani az őrsé­get parancsnokostól együtt, mert nagyon az idegeikre ment, nem a hadifoglyok éneke, ha- nek a több mint két éves hábo­rú. A helyzetre jellemző, hogy az áldozatok egy része van csak a hírhedt Koya szigetről, a többi­ek a kiválogatott “kommunista ellenes” hadifoglyok táborbán történt. Nagyon sikertelen volt a kiválogatás, ha a kommunista ellenes táborokba se a Yankee Doodlet énekelik, hanem koreai forradalmi dalokat. Úgy látszik az igy már kiválogatott hadi­foglyokat sem kell szuronnyal hazakergetni. Haza kell őket küldeni, megkötni a fegyverszü­netet, mielőtt az idegek teljesen fel nem mondják a szolgálatot. A PRÓFÉTA-ÜZLET LOS ANGELES — A prófé- taság még ma is igen jól jöve­delmező foglalkozás. Ezt bizo­nyítja a negro népet bolonditó 45 éves “Johnes Próféta”, akit Detroit városban már a “Máso­dik Father Divine” néven emlí­tenek. “Jones Próféta” megala­pította az “Isten egyetemes uralmának egyházát”, amelynek ő az egyetlen, igazi prófétája. Az egyház hívei oly imádattal veszik körül a nyúlánk, magas “prófétát, hogy Detroitban már 54 szobás kastélyban lakik, amelyben állítólag csak a búto­rok 197,000 dollárt érnek. A próféta a legdrágább luxus vonattal érkezett Los Angeles­be, magával hozva két soffőrjét, két titkárját, továbbá egy szol­gáló lányt és a házvezetőnőjét, 29 bőröndjét és temérdek más felszerelést. Dicsekedve muto­gatta a 17,000 dollárt érő karpe- recent és a 10,000 dollár érő gyémántgyűrűt, amit a híveitől kapott. Jones próféta azt állítja, hogy egy alkalommal isteni szózatot hallott, amely tudtára adta, hogy az isten különleges hatal­mat helyezett el benne. Ezzel a hatalommal képes jövendölések­re. így például azt is megjöven­dölte, hogy Henry Ford meg fog halni. “Ugy-e, hogy igazat jö­vendöltem?” — mondotta az újságíróknak. MEDDIG MÉG? (Részlet Kovach Ernő mun­kástárs az Országos Értekezle­ten tartott előadásából.) Negyvenedik évfordulója van annak, hogy a Bérmunkást pár tucat lelkes, áldozatkész ma­gyar dolgozó elindította harcai, küzdelemmel teli útjára, hogy az Amerikába vándorolt magyar munkásoknak hirdesse az Ipari Unibnizmus, az Ipari Demokrá­cia eszméjét. Negyven év nem csak a Bér­munkás felett múlt el, hanem a lap alapitóin, harcos gárdáján, olvasótáborán, az egész ameri­kai magyarságon is erős nyomot hagyott ez az elmúlt 40 év, ame­lyet súlyosbít az a tény, hogy a bevándorlás mind erősebb kor­látozása meggátolta uj gárda beszervezését. Ma, mint minden magyar in­tézménynek, igy tehát a Bér­munkás olvasó táborának túl­nyomó része elfáradt, elörege­dett, jórészt már az iparokból is kiesett dolgozókból áll, kik már nem tudnak kollektáló és uj elő­fizetőket szerző útra menni. Nem tudnak mulatságokat ren­dezni a lap javára. Az öntudatos, a Bérmunkás­hoz szívósan ragaszkodó olvasó tábor, ha nem megy a kollektor, úgy maga küldi be az előfizetést, a mulatságok jövedelmét önkén­tes adományaival pótolja, úgy' annyira, hogy az elmúlt tiz év­ben nem volt anyagi nehézsége a lapunknak és a Lapbizottság szoros kapcsolatba került az ol­vasó táborral, mióta közvetlenül küldik az olvasók az előfizeté­seiket és egyben megírják a la­punkról a véleményüket is. A Bérmunkás irányvonalán kívül, ez az állandó érintkezés eredményezte azt, hogy a lap ol­vasó tábora csak a halálozás, vagy súlyos betegség esetén fogy, de ezt a kiesést pótolják az uj olvasók, amelyek főként a más irányú radikális mozgalom híveiből kerülnek ki. Kétségtelen az, hogy a fenti okokból, amelyet az elöregedés jelzőbe foglalhatunk össze, a Bérmunkás ma már nem az a propaganda lap, amilyennek el­indult, mert az évtizedes, de az iparokból már kiesett vagy ki­esőben levő olvasó tábornak már felesleges. MI SZÜKSÉG VAN A LAPRA? Régi, valamikor nagyon aktiv IWW-istáktól is gyakran hall­juk azt a kérdést: “Ha az olva­sótábor elöregedett, az iparok­ból kiesett egyedekból áll, ha nincs tér és főleg a fenti okok­ból agitátor uj olvasók szerzé­sére, az Ipari Unionizmus hirde­tésére, akkor mi szükség van a Bérmunkásra?” Erre a kérdésre felelni kell és a feleletet egyrészt megadja az olvasó tábor, amely fentartja a Bérmunkást, amelynek nélkülöz­hetetlen szellemi táplálék a Bér­munkás. Másrészt a mai világhelyzet teszi szükségessé, hogy egy olyan harcos múltú lap, mint a Bérmunkás ott álljon a gáton és leplezze a háborúra készülő imperializmust, szembeszálljon a majdnem 100 százalékban reak­ciós magyar lapok tömegével, hogy ismertesse a 800 milliós kapitalista uralom alól felszaba­dult népek, köztük a magyar nép nagy harcát, a szocializmus épí­téséért, a világ imperializmus ellen. Ma a világméretekben kiéle- sedett osztály harc idején, egy harcos forradalmi lapnak az osztályharc frontjáról való eltá­vozása, meggyalázása volna a Bérmunkás 40 éves múltjának, gyáva meghátrálás volna a re­akcióval szemben. MEDDIG MÉG? Hogy meddik jelentetjük meg a Bérmunkást, azt nehéz lenne meghatározni. Hisz a mai viszo­nyok között nagyon könnyen be- következhetik a radikális lapok erőszakkal való megfojtása is, amely rajtunk kívül álló okok­ból tenné lehetetlenné a lap meg­jelenését. Ezt a lehetőséget figyelmen kívül hagyva, a kérdésre két vá­laszt adhatunk. Egy: Amig az olvasó tábor azt szükségesnek tartja, amig annak az anyagi le­hetőségét biztosítja. Kettő: Amig a Bérmunkás írását, adminisztrációját a mai alapon eltudjuk végezni. Azt hiszem, hogy nem csak magyar nyelven az egyetlen, de kevés más nyelvű lap lehet olyan, amely közel 15 éve,' úgy jelenjen meg, mint a Bérmunkás. Egy féltucat, már egyáltalán nem fiatal, dolgozó munkás, a napi robotja után írja meg hét- ről-hétre a Bérmunkást. Egy munkástárs, aki már szintén nem mai gyerek, végzi a lap ösz- szes adminisztrációs munkáját, beleértve a lap szétküldését is, amelyben pár munkástársnő és munkástárs segíti. Hosszú éveken keresztül, 60 éven felüli dolgozó munkások­nak, hétről-hétre az Írói és ad­minisztrációs munkáknak a pon­tos elvégzése, rendkívül nagy megterheltetés, olyan önzetlen, odaadó munka, amelyet csak igazi forradalmárok végeznek el. De éppen a magas életkor az, , amely ennek a munkának a vég-1 zését, időben korlátozva, abbén a korban a betegség, a halál már könnyen gátat szabhat, mint ahogy egy irógárdistánk el­hunyt, 2-3 elfáradt, úgy hogy ma már 4-5 azoknak a száma, akik még rendszeresen írnak. Ez olyan alacsony, hogy újabb kiesések zavart okozhatnak a lap megjelenése körül. Ma még az olvasó tábor helyt­áll az anyagiak előteremtésébe, az irók teljesitik a kötelességü­ket, a lap adminisztrálása is za­vartalan, tehát a feltett kérdés­re egyszerű a válasz és megva­gyok győződve arról, hogy az ol­vasó tábor, az országos értekez­let is ezt a választ adja: A Bérmunkás mindaddig meg­jelenik és teljesiti a forradalmi hivatását, amig arra az anyagi és fizikai lehetőség meg van. Remérjük, hogy az olvasók, * irók és adminisztrálok nagysze­rű együttes, kollektiv munkája ezt még soká lehetővé teszi. ISMERI ŐKET CHICAGO —» Az amerikai túlzó reakció vezére valószínű­leg a Chicago Tribune szerkesz­tő-tulajdonosa, Col. Robert R. McCormick, aki ezeket tartja Amerika legnagyobb emberei­nek : Sen. Joseph McCarthy, Sen- William F. Knowland és John W. Brickner. — Mindannyian a sze­nátus legreakciósabb tagjai kö­zé tartoznak. Princeton, N. J. — A Gallup közvélemény kutató iroda ada­tai szerint minden négy ameri­kai szavazó közül csak egy tud­ja megnevezni a két nagy párt elnök jelöltjeit. — Ami bizonyít­ja, hogy milyen jelentéktelen senkiket választanak ki erre az állásra, holott a bekövetkezhető véletlenség esetén a jelentékte­len kis senkiből elnök lehet s akkor csak káros hatást gyako­rolna az ország fejlődésére. REKORD BÚZATERMÉS WASHINGTON — Dacára az itt-ott mutatkozó szárazságok­nak a U.S. Department of Agri­culture adatai szerint a világ búzatermése ebben az évben va­lószínűleg rekordtörő lesz. Az eddigi rekord termést (Oroszor­szágot nem számítva) 1938-ban jelentették, amikor 248 millió tonna búza termett. Az idén kö­rülbelül 250 millió tonnára szá­mítanak. LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE OLVASÓINK FIGYELMÉBE! PATCHY ALBERT munkás­társ, mozgalmunk régi tagja vissza telepedett Los Angeles környékére és folytatja a Bér­munkásért évtizedekig végzett agitációs munkáját. Patchy munkástárs megfogja keresni a lap olvasóit, a hátra­lékosoknak szabályszerű nyug­tát ad a kapott összegről. Kérjük olvasóinkat segítsék Patchy munkástársat uj olvasók szerzésében is. A Bérmunkás kiadóhivatala New Delhi — India külügyi­hivatala bejelentette, hogy az Egyesült Nemzetek Tanácsának legközelebbi gyűlésén az indiai delegátusok felszínre hozzák a Dél Afrika Köztársaság “szeg­regációs” törvényeit, (amelyek elkülönítik a színes bőrű lakos­ságot a fehérektől), mert az ily törvények veszélyeztetik a világ békéjét. — Pedig Dél-Afrikában csak az amerikai déli államokat utánozzák. Ha a lapot csomagoló pa­piroson a neve mellett azt lát­ja, hogy 1952 AUG., vagy még korábbi jelzés mutatja, hogy meddig van lapja fizet­ve, ne várjon külön felszólí­tást, hanem küldje be az elő­fizetési diját, amely most az Egyesült Államok 1 területére évi három dollár. Legyen se­gítségünkre ezzel munkánk­ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom