Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-07-27 / 852. szám
1935 julius 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. Szivfelenül, érzéketlenül TÖMEGES KILAKOLTATÁSOK A PESTSZENTLŐRINCI ÁLLAMI LAKÓTELEPEN. Valahányszor kint járok a pestszentlőrinci állami lakótelepen, mindig ugyanaz az fájdalmas érzés üt szivén: újra és újra látom azt az érzékt.elen- séget, a szociális lelkiismeretnek egészen a kegyetlenség határáig terjedő hiányát, amely- lyel itt az Ínségbe jutott szegény népet kezelik. Legutóbb éles szavakban kellett kikelni, hogy a legszükségesebb egészségoltalmi intézkedéseket megtegyék, most pedig — mintha csak nem lenne más dolguk, mint a szegény nép sanyargatása — százszámra küldik a fölmondó leveleket, a kilakoltató végzéseket, sőt egyre-másra foganatosítják a kilakoltatásokat, kiraknak a szabad ég alá sokgyermekes családokat, magukkal tehetetlen öregeket, hadirokkantakat, kisgyermekeket. Ez hát a családvédelem? Budapesten és környékén nem ez az egyetlen lakótelep, ahol elesett, elszegényedett, keresetnélküli emberek laknak. De egyetlen helyen sem találkoztam olyan .egyhangú elkeseredéssel, sehol sem hallottam olyan kifakadásokat a telepgondnokság ellen* mint éppen itt, a pestszentlőrinci áflíami lakótelepen. Megmondjuk őszintén: lehetetlennek tartjuk, hogy az elkeseredés szitása a felügyeletet gyakorló belügyminisztérium intenciója lenne. Inkább azt hisszük, hogy a belügyminisztériumnak nincs is tudomása arról, hogy mi folyik kint a pestszentlőrinci állami lakótelepen. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a most beharangozott népies politika éppen a belügyminisztérium értelmezésében az lenne, hogy az állami lakótelep szegény, önhibájukon kívül munkanélkülivé lett lakóit, mert nem tudják a házbért fizetni, könyörtelenül kirakják a szabad ég alá és azt sem tételezzük föl, hogy a most oly sokat hangoztatott család- védelem éppen a belügyminisztérium rendelkezéseiben festene úgy, hogy hat—nyolctagú családokat éppen az állami lakótelepen lakoltassanak ki vagy bolygassanak meg és költöztessenek össze olymódon, hogy az úgy az apró, mint a serdülő gyermekek erkölcsi világának kialakulására és egészségére végzetes hatással legyen. Inkább azt hisszük, hogy ami itt történik, azért elsősorban a telep gondnoksága felelős és a belügyminisztérium illetékes ügyosztálya csak annyiban, hogy túlságosan kényelmesen, hogy ne mondjuk bürokratikusán, tisztára az íróasztal mellől intézik a dolgukat, ahelyett, hogy végre megvizsgálnák, mi is az oka, hogy erről a telepről annyi, de annyi elkeseredett panasz hangzik. Kinek az érdeke ez? Kezdjük mingyárt a kilakoltatásokkal. Mert valahogy még sincs rendjén, hogy az állam, amely elmulasztott idejében szükséglakásokat építeni, még a szükséglakásszerü helyiségekből is kilakoltatásokat foganatosítson. Ellenkezőleg. Éppen az államnak kellene gondoskodni, hogy családok ne kerülhessenek az utcára. Nem tudom fölsorolni mindazok neveit, akik már megkapták a kilakoltató végzést, vagy akik a következő levelet kapták: M. Kir. Belügyminisztérium. VIII/c. Értesítem, hogy a lakásföl- mondási port a mai napon folyamatba tettem. Budapest, 1935. ápr. 24-én. A miniszter rendeletéből: Dr. Hegyi István, s. k. Százak kaptak ilyen levelet és százakat tart állandó izgalomban, hogy vájjon mikor teszik ki őket a szabad ég alá. Mire való ez? Ezek az emberek, akárhogyan is fenyegetik őket, nem tudnak rendes lakbért fizetni. Nem azért nem tudnak, mert nem akarnak, hanem azért, mert nincs keresetük. Végül is vagy igy, vagy úgy, az államnak kötelessége, hogy az elesett embereken segítsen és megóvja őket és gyermekeiket a teljes elzülléstől. Miért molesztálják, miért izgatják őket? Miért keserítik meg mégj óbban amúgy is keserves életüket? Kinek az érdeke ez? És ha már a VIII/c. osztályban nem látják b.e ennek a szívtelen rendelkezésnek az értelmetlenségét, ha ott nincs egy ember, aki tudná, hogy nemcsak pénzzel, de szívvel is lehet szociálpolitikát csinálni, akkor kénytelenek vagyunk magához a belügyminiszterhez fordulni és az ő figyelmébe ajánlani a pestszentlőrinci állami lakótelepet. Ki az adós? Nem soroljuk fel a kilakoltatásra váró anyák, apró gyerekek, munkanélküliek és hadirokkantak végnélküli keserveit. Az egész lapot megtölthetnénk ezzel. Csak egyetlenegyet említünk : egy családot, amely szintén várja a kilakoltatást. Ezek az emberek 1300 korona hadikölcsönt jegyeztek 1916- ban. Egyszerű és józan eszükkel azt mondják, hogy nekik az állam az adósuk és ha 1916 óta megkapták volna a hadiköl- csön ígért kamatait, akkor abból nyugodtan fizethették volna az államnak a lakbért. Nem ők tehetnek róla, hogy az állam ezt a kötelességét nem teljesítette, de kiáltó igazságtalanságnak tartják, hogy most őket éppen az állam lakoltassa ki. Lehet, szabad ezeket kilakoltatni ? És szabad kilakoltatni a 75 százalékos hadirokkantat vak anyósával és tüdőbeteg feleségével? Vagy a többit, a munkanélkülieket, az anyákat, akik négy-öt-hat-nyolc gyermeket szültek? Meg vagyunk győződve, hogy a miniszteri válasz erre rövid és határozott lesz: nem lehet! Vannak még ingyenlakások. Sok mindenért nem lehet és csak tizedsorban azért, mert a telepen mindenki tudja, hogy belügyminiszteri engedéllyel bérmentesített házban, két szo- ba-konyhás lakásnak megfelelő helyen, a 121. épület 20. számú ajtó alatt van a telep kaszinója, ugyancsak bérmentesített házban, két szoba-kony- hás lakásban, a 35. épület 26 számú ajtó alatt van a Nemzeti Egység Pártjának irodája, ugyancsak bérmentesített, a 72. épület 5. számú ajtó alatt a MOVE helyisége és — ezt talán nem is utoljára kellett volna említeni — a 92. számú épületben bérmentesített vendéglője van a Pestszentlőrinci Sportegyesületnek. Talán nem helytelen az állami lakótelep szegény népének az a véleménye, hogy ahol ilyen- bőven jut bérmentesített kocsmára, kaszinóra és párthelyiségre, futballra és tenniszpá- lyákra, ott juthat bérmentesített fedél a hajléktalanok számára is. A kórus és egyebek. Különös, hogy a panaszok éle, csaknem kivétel nélkül, a telep gondnoka és gondnoksága ellen irányul. Hogy mi mindéi, folyik itt, arról meggyőzhette az illetékes ügyosztályt az a vizsgálat, amelyet kénytelen volt lefolytatni és amelynek egyes kényes részleteiről még ma is suttognak a telepen. Van azonban olyasmi is, amiről hangosan beszélnek. Nem is hangosan, hanem elkeseredetten tárgyalják például, hogy a telepen alakult egy egyházi kórus és akik ebben szerepelnek, azok a többiek rovására előnyökhöz jutnak. Nyíltan beszélik, hogy a telepen folyó utmunkáknál leváltották a szakmunkás csoport- vezetőket és helyükbe énekeseket tettek. Panaszolják, hogy a szükségmunka kiadásánál is kivételeznek. De beszélnek mást is. Egy szegény telepi asszonynak az elmúlt hónapokban mind a négy gyermeke kanyaróban volt. Éppen hideg napok voltak, szénért könyörgött. Azt mondták neki, hogy már négyszer kapott ezen a télen, ötödször nem kaphat. Szegény asz- szony éppen gyermekágyban feküdt. A Stefániához fordult, amelynek védőnője levélben kérte a telep gondnokát, hogy utaljon ki valami pénzsegélyt az asszonynak. A gondnok ur megkapta a levelet és ráírta: “Egy pengő segélyt javasolok. 1935 IV. 5. Forgács.” Egy, azaz egy pengőt! Egy gyermekágyas asszonynak, akinek még négy apró gyermeke van. Panaszkodnak az inségmun- kások is a levonások miatt, különösen pedig a levonások rendszertelensége miatt. Az egyik inségmunkás, aki az inségkataszterben szerepel, öthetenként kapott csak munkát. Amikor ebédet Íratott, akkor hajlandók voltak lcétheten- ént behívni munkráa. Ellenben a fizetésnél az egyik héten 18 órát, a másikon 24 órát, a harmadikon 36 órát vontak le ebédért, úgyhogy volt úgy, hogy alig kapott néhány fillért kézhez. Április 15-e óta azután megszűnt az inségkoszt, bezárták a konyha ajtaját, mindenki éljen úgy, ahogy tud. Egyidejűleg pedig megkezdték a kilakoltatásokat. Sikoltás! Pénteken, amikor végigjártam a telepet, alig győztem a panaszt hallgatni. Körülfolyt, mint az áradat, keserű lett tőle a szám és összeszorult a szivem. Gyermekek bukdácsoltak előttem a porban, rongyos ruhácskájuk alól kilátszott vékonyka testük. Egy kisleány belekapaszkodott a karomba és úgy sikoltott: — Bácsi, ugy-e nem rámolnak ki bennünket?! Milyen kár, hogy a néma betűk nem tudják visszaadni, a hang színét és fájdalmát. Ha már személyesen nem vesznek fáradtságot, legalább igy kerülhetne a belügyminisztérium urai fülébe, ez a gyermeki sikoltás, amelyben az egész telep fájdalma hangot talált. PICNIC DETROITBAN. JULIUS 28-ÁN, vasárnap, d. e. 10 órai kezdettel NAGY PICNICET rendeznek az IWW magyar tagjai, melyenk jövedelme a Bérmunkás és a Védelmi ügyekre lesz fordítva. A hely, Mosso Park, a Telegraph Roadon. Egész nap ingyen szállítás, a West End és Vanderbilt utca sarkáról, valamint a Fort St. Car végállomásról. A belépti jegy ára 25c., melynek ellenében három értékes tárgy is kilesz sorsolva. Kitűnő zene, frissítők, Ízletes eledelek, szórakoztató játékok, az ilyen vonzó rendezés mellett, a cél is megérdemli, hogy minden öntudatos munkás agitáljon az érdekében. Jegyek előre vásárolhatók, minden Lapkezelőnél és rokon- szén vezőnél. TORRINGTON, CONN. Az IWW Gépipari Szervezett No. 440. julius 28-án, reggel 10 órai kezdettel a ROMA PARK-ban, Tor- rington és Winsted Rd. nagy PIKNIKET tart, melyre ezúton is meghívja a környék IWW tagjait és azok ismerőseit. Társas játékok. — Tánc. — Ételek és hűsítők.
