Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-07-27 / 852. szám

1935 julius 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. Szivfelenül, érzéketlenül TÖMEGES KILAKOLTATÁSOK A PESTSZENTLŐRINCI ÁL­LAMI LAKÓTELEPEN. Valahányszor kint járok a pestszentlőrinci állami lakóte­lepen, mindig ugyanaz az fáj­dalmas érzés üt szivén: újra és újra látom azt az érzékt.elen- séget, a szociális lelkiismeret­nek egészen a kegyetlenség ha­táráig terjedő hiányát, amely- lyel itt az Ínségbe jutott sze­gény népet kezelik. Legutóbb éles szavakban kel­lett kikelni, hogy a legszüksé­gesebb egészségoltalmi intéz­kedéseket megtegyék, most pe­dig — mintha csak nem len­ne más dolguk, mint a szegény nép sanyargatása — százszám­ra küldik a fölmondó leveleket, a kilakoltató végzéseket, sőt egyre-másra foganatosítják a kilakoltatásokat, kiraknak a szabad ég alá sokgyermekes családokat, magukkal tehetetlen öregeket, hadirokkantakat, kis­gyermekeket. Ez hát a családvédelem? Budapesten és környékén nem ez az egyetlen lakótelep, ahol elesett, elszegényedett, keresetnélküli emberek laknak. De egyetlen helyen sem talál­koztam olyan .egyhangú elke­seredéssel, sehol sem hallottam olyan kifakadásokat a telep­gondnokság ellen* mint éppen itt, a pestszentlőrinci áflíami lakótelepen. Megmondjuk őszintén: lehe­tetlennek tartjuk, hogy az el­keseredés szitása a felügyele­tet gyakorló belügyminisztéri­um intenciója lenne. Inkább azt hisszük, hogy a belügymi­nisztériumnak nincs is tudo­mása arról, hogy mi folyik kint a pestszentlőrinci állami lakó­telepen. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a most beharan­gozott népies politika éppen a belügyminisztérium értelmezé­sében az lenne, hogy az álla­mi lakótelep szegény, önhibáju­kon kívül munkanélkülivé lett lakóit, mert nem tudják a ház­bért fizetni, könyörtelenül ki­rakják a szabad ég alá és azt sem tételezzük föl, hogy a most oly sokat hangoztatott család- védelem éppen a belügyminisz­térium rendelkezéseiben feste­ne úgy, hogy hat—nyolctagú családokat éppen az állami lakó­telepen lakoltassanak ki vagy bolygassanak meg és költöz­tessenek össze olymódon, hogy az úgy az apró, mint a serdülő gyermekek erkölcsi világának kialakulására és egészségére végzetes hatással legyen. Inkább azt hisszük, hogy ami itt történik, azért elsősor­ban a telep gondnoksága felelős és a belügyminisztérium illeté­kes ügyosztálya csak annyiban, hogy túlságosan kényelmesen, hogy ne mondjuk bürokratiku­sán, tisztára az íróasztal mel­lől intézik a dolgukat, ahelyett, hogy végre megvizsgálnák, mi is az oka, hogy erről a telep­ről annyi, de annyi elkeseredett panasz hangzik. Kinek az érdeke ez? Kezdjük mingyárt a kilakol­tatásokkal. Mert valahogy még sincs rendjén, hogy az állam, amely elmulasztott idejében szükséglakásokat építeni, még a szükséglakásszerü helyiségek­ből is kilakoltatásokat fogana­tosítson. Ellenkezőleg. Éppen az államnak kellene gondoskod­ni, hogy családok ne kerülhes­senek az utcára. Nem tudom fölsorolni mind­azok neveit, akik már megkap­ták a kilakoltató végzést, vagy akik a következő levelet kap­ták: M. Kir. Belügyminisztérium. VIII/c. Értesítem, hogy a lakásföl- mondási port a mai napon fo­lyamatba tettem. Budapest, 1935. ápr. 24-én. A miniszter rendeletéből: Dr. Hegyi István, s. k. Százak kaptak ilyen levelet és százakat tart állandó izga­lomban, hogy vájjon mikor te­szik ki őket a szabad ég alá. Mire való ez? Ezek az embe­rek, akárhogyan is fenyegetik őket, nem tudnak rendes lak­bért fizetni. Nem azért nem tudnak, mert nem akarnak, ha­nem azért, mert nincs kerese­tük. Végül is vagy igy, vagy úgy, az államnak kötelessége, hogy az elesett embereken se­gítsen és megóvja őket és gyer­mekeiket a teljes elzülléstől. Miért molesztálják, miért iz­gatják őket? Miért keserítik meg mégj óbban amúgy is ke­serves életüket? Kinek az érde­ke ez? És ha már a VIII/c. osztály­ban nem látják b.e ennek a szívtelen rendelkezésnek az ér­telmetlenségét, ha ott nincs egy ember, aki tudná, hogy nemcsak pénzzel, de szívvel is lehet szociálpolitikát csinálni, akkor kénytelenek vagyunk magához a belügyminiszterhez fordulni és az ő figyelmébe ajánlani a pestszentlőrinci ál­lami lakótelepet. Ki az adós? Nem soroljuk fel a kilakol­tatásra váró anyák, apró gyere­kek, munkanélküliek és hadi­rokkantak végnélküli keserveit. Az egész lapot megtölthetnénk ezzel. Csak egyetlenegyet em­lítünk : egy családot, amely szintén várja a kilakoltatást. Ezek az emberek 1300 korona hadikölcsönt jegyeztek 1916- ban. Egyszerű és józan eszük­kel azt mondják, hogy nekik az állam az adósuk és ha 1916 óta megkapták volna a hadiköl- csön ígért kamatait, akkor ab­ból nyugodtan fizethették vol­na az államnak a lakbért. Nem ők tehetnek róla, hogy az állam ezt a kötelességét nem teljesí­tette, de kiáltó igazságtalanság­nak tartják, hogy most őket éppen az állam lakoltassa ki. Lehet, szabad ezeket kilakol­tatni ? És szabad kilakoltatni a 75 százalékos hadirokkantat vak anyósával és tüdőbeteg fe­leségével? Vagy a többit, a munkanélkülieket, az anyákat, akik négy-öt-hat-nyolc gyerme­ket szültek? Meg vagyunk győződve, hogy a miniszteri válasz erre rövid és határozott lesz: nem lehet! Vannak még ingyenlakások. Sok mindenért nem lehet és csak tizedsorban azért, mert a telepen mindenki tudja, hogy belügyminiszteri engedéllyel bérmentesített házban, két szo- ba-konyhás lakásnak megfelelő helyen, a 121. épület 20. szá­mú ajtó alatt van a telep ka­szinója, ugyancsak bérmentesí­tett házban, két szoba-kony- hás lakásban, a 35. épület 26 számú ajtó alatt van a Nem­zeti Egység Pártjának irodája, ugyancsak bérmentesített, a 72. épület 5. számú ajtó alatt a MOVE helyisége és — ezt talán nem is utoljára kellett volna említeni — a 92. számú épületben bérmentesített ven­déglője van a Pestszentlőrinci Sportegyesületnek. Talán nem helytelen az álla­mi lakótelep szegény népének az a véleménye, hogy ahol ilyen- bőven jut bérmentesített kocs­mára, kaszinóra és párthelyi­ségre, futballra és tenniszpá- lyákra, ott juthat bérmentesí­tett fedél a hajléktalanok szá­mára is. A kórus és egyebek. Különös, hogy a panaszok éle, csaknem kivétel nélkül, a telep gondnoka és gondnoksága ellen irányul. Hogy mi mindéi, folyik itt, arról meggyőzhette az illetékes ügyosztályt az a vizsgálat, amelyet kénytelen volt lefolytatni és amelynek egyes kényes részleteiről még ma is suttognak a telepen. Van azonban olyasmi is, amiről hangosan beszélnek. Nem is hangosan, hanem elke­seredetten tárgyalják például, hogy a telepen alakult egy egy­házi kórus és akik ebben sze­repelnek, azok a többiek rovásá­ra előnyökhöz jutnak. Nyíltan beszélik, hogy a te­lepen folyó utmunkáknál levál­tották a szakmunkás csoport- vezetőket és helyükbe énekese­ket tettek. Panaszolják, hogy a szükségmunka kiadásánál is kivételeznek. De beszélnek mást is. Egy szegény telepi asszony­nak az elmúlt hónapokban mind a négy gyermeke kanyaróban volt. Éppen hideg napok vol­tak, szénért könyörgött. Azt mondták neki, hogy már négy­szer kapott ezen a télen, ötöd­ször nem kaphat. Szegény asz- szony éppen gyermekágyban feküdt. A Stefániához fordult, amelynek védőnője levélben kérte a telep gondnokát, hogy utaljon ki valami pénzsegélyt az asszonynak. A gondnok ur megkapta a levelet és ráírta: “Egy pengő segélyt javaso­lok. 1935 IV. 5. Forgács.” Egy, azaz egy pengőt! Egy gyermekágyas asszonynak, aki­nek még négy apró gyermeke van. Panaszkodnak az inségmun- kások is a levonások miatt, kü­lönösen pedig a levonások rend­szertelensége miatt. Az egyik inségmunkás, aki az inségkataszterben szerepel, öthetenként kapott csak mun­kát. Amikor ebédet Íratott, ak­kor hajlandók voltak lcétheten- ént behívni munkráa. Ellenben a fizetésnél az egyik héten 18 órát, a másikon 24 órát, a harmadikon 36 órát vontak le ebédért, úgyhogy volt úgy, hogy alig kapott néhány fillért kézhez. Április 15-e óta azután meg­szűnt az inségkoszt, bezárták a konyha ajtaját, mindenki él­jen úgy, ahogy tud. Egyidejű­leg pedig megkezdték a kilakol­tatásokat. Sikoltás! Pénteken, amikor végigjár­tam a telepet, alig győztem a panaszt hallgatni. Körülfolyt, mint az áradat, keserű lett tő­le a szám és összeszorult a szivem. Gyermekek bukdácsol­tak előttem a porban, rongyos ruhácskájuk alól kilátszott vé­konyka testük. Egy kisleány belekapaszkodott a karomba és úgy sikoltott: — Bácsi, ugy-e nem rámol­nak ki bennünket?! Milyen kár, hogy a néma be­tűk nem tudják visszaadni, a hang színét és fájdalmát. Ha már személyesen nem vesznek fáradtságot, legalább igy ke­rülhetne a belügyminisztérium urai fülébe, ez a gyermeki si­koltás, amelyben az egész te­lep fájdalma hangot talált. PICNIC DETROITBAN. JULIUS 28-ÁN, vasárnap, d. e. 10 órai kezdettel NAGY PICNICET rendeznek az IWW magyar tagjai, melyenk jöve­delme a Bérmunkás és a Védel­mi ügyekre lesz fordítva. A hely, Mosso Park, a Tele­graph Roadon. Egész nap in­gyen szállítás, a West End és Vanderbilt utca sarkáról, vala­mint a Fort St. Car végállo­másról. A belépti jegy ára 25c., mely­nek ellenében három értékes tárgy is kilesz sorsolva. Kitűnő zene, frissítők, Ízle­tes eledelek, szórakoztató já­tékok, az ilyen vonzó rendezés mellett, a cél is megérdemli, hogy minden öntudatos munkás agitáljon az érdekében. Jegyek előre vásárolhatók, minden Lapkezelőnél és rokon- szén vezőnél. TORRINGTON, CONN. Az IWW Gépipari Szerve­zett No. 440. julius 28-án, reggel 10 órai kezdettel a ROMA PARK-ban, Tor- rington és Winsted Rd. nagy PIKNIKET tart, melyre ezúton is meghívja a környék IWW tagjait és azok ismerőseit. Társas játékok. — Tánc. — Ételek és hűsítők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom