Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)
1935-07-27 / 852. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 iulius 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ................... $2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months ______ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .......... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, 0. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to _______________________Cleveland. Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A rendszer védelmezői (P.) Az évek óta tartó munkanélküliségre még mindig nem találnak orvoslát. Egyik törvényjavaslat a másikat éri, de a munkanélküliség csak tart tovább. Törvényekkel akarják foltozgatni a társadalom hibáit, és mindig ottan vagyunk ahol voltunk, a munkanélküliség kezdetén. Természetesen a honatyáknak kötelességük a rendszer megvédése és csak olyan törvényjavaslatokat hoznak amelyek minden esetben a fenálló rend védelmét célozzák. A mai rendszer keretén belül beválasztott honatyák nem is tehetnek mást, — bármilyen radikálisnak hangzó törvényt léptetnek életbe, mind csak reform, amely a jelen társadalom életét igyekszik meghosszabbítani, de a bajok orvoslására megoldást sohasem nyújtanak. A mai társadalomnak a legnagyobb hibája a termelési rendszerben van. A munkanélküliség is a termelési rendszer helytelenségének következménye. A munkaidő amely egyenetlen arányba van a technika fejlődésével, okozza a nagyarányú munkanélküliséget. AZ ÖSSZES LÉTEZŐ POLITIKAI PÁRTOK ezt nem akarják látni és nem akarnak egyenesen rámutatni arra, hogy a munkanélküliség máról-holnapra megoldható volna, ha a termelésben foglalkoztatott összes munkások, a technika fejlődésével arányosan megrövidítenék a munkaidőt. Ha az összes honatyák és politikai pártok, akik és amelyek azzal a programmal állnak a választó polgárok elé, hogy azoknak érdekeit szolgálják, összefogva megmagyaráznák, hogy a j munkanélküliség csak akkor fog megszűnni, ha a munkások] olyan rövidre vágják munkaidejüket, hogy minden termelő bér- j munkásnak alkalma legyen a munkán elhelyezkedni. Ha ebben az irányban cselekednének, akkor a munkanélküliség problémáját meglehetne oldani. Igen ám, de itten következik és mutatkozik be MINDEN POLITIKAI PÁRT taktikája, amikor nem akarják, hogy a munkások közvetlenül saját sorsukat intézzék anélkül, hogy szükségük volna a honatyák vagy a védőangyalként szereplő politikai pártok bármelyikére is. Minden törvény- javaslat, amely a munkanélküliség enyhítését célozza anélkül, hogy azzal foglalkozna, amennyiben a munkaidőt annyira kell redukálni, hogy mindenkinek alkalma legyen munkához jutni, a jelen társadalmi rend fentartását célozza és védelmezi. Ha csak az a néhány ezer delegátus, akik között 150 magyar is volt, ahelyett, hogy (HR 2827) törvényjavaslat érdekébe időt fecsérelnének, — igyekeznének az amerikai munkásokkal megértetni, hogy ha a jelen körülmények között a munkások kivívják maguknak a négyórás munkanapot és négynapos munkahetet, akkor nem kell majd törvényes könyöradományo- kon a munkásoknak tengődniök. Tegyük fel, hogy a Lundin-féle törvényjavaslatot elfogadják, a “tömegnyomás” alapján, — ez még nagyobb terheket róna a munkán lévő munkásokra, és nem csak az élősdi kapitalista osztályt kellene eltartaniok, hanem a nagy munkanélküli tábort, de ők ezt nem akarják elhinni, habár némelyikök- nek volt alkalma megtanulnia azt, hogy a társadalom fentartói — csak kizárólag a termelő munkások. A társadalmi munkanélküli biztosítás, — nemhogy forradalmi lépés, — hanem kizárólag a még dolgozók erősebb kizsákmányolása — és a mai rendszer további fenmaradását hosszabbítja meg. Minden osztálytudatos munkás ahelyett, hogy a társadalmi biztosításért egy lépést is tenne, igyekezzen szervezkedni olyan rövid munkaidő eléréséért, hogy minden munkás munkához jusson. Osztálytudatos munkás nem lehet a mai rendszernek bármilyen szempontból meghosszabbítója, pedig ezt teszi ha munka- nélküli biztosításért küzd, — még akkor is, ha ezt a kommunista párt úgy akarja elhitetni bárkivel is mint forradalmi vívmányt. Ez végeredményében semmi más, mint reform a jelen társadalmi rendszer meghosszabbítására és a munkásosztály megtévesztésére. Fascista alakulatok “NATIONAL SECURITY LEAGUE.” A munkásságnak minden terror, elnyomó alakulatott meg kellene ismerni, melyek még ma n.em veszélyesek, de minden egyesnek alkalma van a nagy tőke kegyét megnyerni ez által gyors terjeszkedésre, a munkásság elleni fellépésre, melyet annál jobban ellen tudunk súlyozni mentői jobban megismerjük az ilyen fascista alakulatokat. A National Securety Liga, leginkább kiszolgált katonatisztekből áll, akiknek Robert Lee Bullard, a világháborúba a Franciaországban gyilkoló második amerikai hadseregnek a parancsnoka volt. Ezek a kivénhedt bucserosok, mivel most egyenlőre nem a- lálnak gyilkolásra való németet, osztrákot és magyart, igy itt- hol szeretnék azt megkezdeni, amint a közmondás tartja a “sepregetést” a gyilkolásba megvénhedt légiójukat, a radikális munkásság légy Okolására szervezik, uszítják és ajánlják fel a nagytőke szolgálatába, melyet a világháborúba is oly hűen szolgáltak. Minden ilyen alakulat, természeténél fogva halálos ellensége a munkásságnak, egyenlőre csak a munkásság elleni eik- kezéssel igyekeznek kiérdemelni a nagy tőke jóakaratát, amellett, hogy néha-néha a nagyobb harcok esetén mint kormányt képviselők, vagy direkt a nagytőke képviseletében békéltetési konferenciákra megjelennek, részben, hogy a munkásságot képviselő szakszervezeti bürokratákat megismerjék, azokkal szövetséget kössenek, kapcsolatokat, melyet alkalomadtán a munkásság ellen kihasználhassanak. De legveszedelmesebb ellenfelek lesznek, ha saját szakmájukban, mint gyilkos fegyverekkel ellátott alakulatok parancsnokai, képesek lesznek a legaljasabb gangszterekből toborozott csapatokat a munkásság ellen vezényelni. Mert a titkos árulásban, ezek csak kismiskák a szakszervezeti basák mellett, csak mint nyílt ellenségek vehetők számításba. Éppen ezért érdemes • őket figyelemmel kisérni. Számos más ilyen reakciós alakulat van, és még jön életre Amerikába, melyet az osztályharc kiéleződése csak szaporítani fog, mentői hamarabb felismerjük azokat, és megismertetjük a munkássággal annál kevesebb alkalma lesz munkásembereket megtéveszteni és szolgálatába állítani, mely nélkül egyik sem érhet el sikert. Mert munkásokat csak munkások verhetnek le, árulhatnak el, még a gyilkolásra is csak munkásokat akarnak ezek a Generálisok, — Bucserosok — megszervezni, ők csak parancsolni akarnak, saját kezűleg gyávák volnának a piszkos munkát elvégezni. Lapunkban fogjuk ismertetni az ilyen fascista alakulatokat, hogy tisztán láthassuk azoknak céljait, tisztjeit igy tudunk ellenük védekezni. A következő lapszámunkban az “American Liberty League” lesz ismertetve. A CHICAGÓI ÁLTALÁNOS MUNKÁS DALÁRDA 1935 iulius 28-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a Paradise Gar- den-ben 7305 Pershing Road nagyszabású PIKNIKET rendez, melyre önt, b. családját és ismerőseit tisztelettel meghívja a rendezőség. A közönség szórakozását társas játékok fogják kielégíteni. Tánc jó zene mellett. — Hűsítők. Ebédre jó gulyás lesz felszolgálva. Vacsorára pedig ízletes la- ci pecsenye. Beléptidij előre váltva 25 cent, a pénztárnál 35 cent. Minden belépő jegy érvényes egy tárgy kisorsolására. ÚTIRÁNY: Bármely villamosról átszállva a Cicero villamosra (4800 West) azzal Southra a 22-ig, a Western Electric-nél a Lyons Buss veendő Ogden és Harlem Av.enueig, onnan egy block Southra. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
