Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-02-25 / 45. szám

Békéscsaba, 1925 február 25 Szerda KOKOIKA 52-ik évfolyam, 45-ik szám BEEESHEfilEI Poíifikai napilap üloílxetéBi dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 76.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Hangok odaát A román parlament üléstermében épületes jelenetek játszódtak le az utlevélpanama botrányával kapcsolatban. Mint ismeretes, a román kormány keresetnélküli és elnyuzott alattvalóinak egy részét — jó pénzért — kiszolgáltatta lelketlen kivándorlási ügynökségek üzleti céljainak s Erdélyből szállították az értékes emberhúst az amerikai piacokra. Ha ezekbe a vánnyadt embervázakba csak magyar lélek szorult volna, a román parlamentben bizonyára nern lett volna felháborodás a rabszolgavásár miatt. De mert a pusztulásba vitt páriák között erdélyi oláhok is voltak, Vajdáék olyan hangot adtak felháborodásuknak, amely a határokon is áthallatszott. Az, hogy a román imperiumban milyen panamák vannak, az Romániának belügye. Az azonban, hogy rabszolgaként túlnyomórészt magyarokat szállítottak és szállítanak Amerikába, az már az egész magyarság ügye s mint a kisebbségeknek embertelen kiszolgáltatása, az egész müveit világ sérelme. Ezek után joggal elvárható, hogy a Népszövetség a kisebbségek érdekében interveniáljon. Van azonban a bukaresti utlevélbotrány parlamenti kitörésében egy momentum, amelyre mi magyarok az elégtétel bizonyos érzésével gondolhatunk. A román kormánypárt egyszerűen kitessékelte Vajdáékat, hogy ha nem tetszik, menjenek át Magyarországba. Vajdáék pedig azzal válaszoltak, hogy Bukarestnek kellene ugyan Erdély, de az erdélyiek nélkül. Mindebből az látszik, hogy a régi királyság és az uj területek románsága között súlyos ellentétek vannak, ezek az ellentétek egyre növekednek és hogy a régi magyar s az uj román államalakulat közötti önkéntelen összehasonlitásokegyre keserűbbé teszik a beállott cserét. Az az igazság, amelyet mi . hangoztattunk, ők pedig tagadig tak, egyre inkább valósággá ^érlelődik. f[ Főszerkesztő ; Dr. Gyöngyösi János. Felelői inerkesztői P.-Horváth Rexag. Telefonts&mí: 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. Amikor Jókait Békéscsaba diszpoigárává választották 1894. január 4-én Vidovszky János és társai indítványára a rendkívüli képviselőtestületi ülés díszpolgárává választotta Jókait (A Közlöny eredeti tudósifása.) 1894. telén, január havában ülte meg a nagy mesemondó, a magyar szó édeshangu megszólaltatója irói munkásságának 50. évfordulóját. A legnagyobb magyar iró dicső neve akkor már sziporkázva villózott át a magyar horizonton s az ország lakossága már akkor érezte, hogy ez a név átvilágít majd országhatárokon, népeken, századokon, időtlen-időkig, hogy büszkén és méltán hirdesse a magyar termőerő, a magyar tehetség, a magyar szellem gigászi erejét. Jókai dicsősége akkor kezdett a tetőponton ragyogni s a hatalmas irózsenit hódolattal ölelte magához az egész ország, hogy háláját lerója nagy fia iránt. Békéscsaba polgársága is az ünneplők sorába lépett. A képviselőtestületet rendkívüli közgyűlésre hivták össze, amelynek egyetlen tárgya volt a legnagyobb magyar irónak a község hódolatát kifejezni. A közgyűlés 1894. január 4-én ült össze Macák György biró elnöklete alatt. A jegyzőkönyvet Korosy László elsőjegyző vezette. Az elnök a gyűlés megnyitása után a következőket terjesztette elő: „Előterjesztetett a mai rendkívüli közgyűlés egyedüli tárgyát képező s Vidovszy János és társai által benyújtott következő indítvány: Ünnepre készül az egész ország. Az ünnep irodalmunk büszkeségének, Jókai Mórnak szól, ki a folyó hó 6-án megünnepli irói pályafutásának évfordulóját. Menynyi dicsőség és minő nemzeti büszkeség ezen az irodalmi ünnepen ! Jókai teremtő géniusza a müveit embereket az egész világon meghódolásra késztette, akik érző szivet birnak, a szellem alkotásainak élvezetére. Jókai előtt a magyar regény ismeretlen volt a külföldön, Jókaival foglalt tért irodalmunk hazánk határain tul is. Jókai volt az, aki a szabadságnak derengő hajnalán lelkesítőnk, az elnyomatás idején a végső letargiától megmentőnk, ujabb alkotmányos életünkben nemzeti dicsőségünk többszörös szerzője volt. Csak annak a nemzetnek van jövője, mely lelkesedni tud nagyjaiért. Az angol büszkén hirdeti, hogy könnyebben el tudna lenni kincses hombárja, az Indiák nélkül, mintha Shakespearet kellene nélkülöznie. Felemelő nemzeti öntudatunkban, hogy mig irodalmunk csecsemőkorában a szellem munkásainak tragikus pályafutás volt osztályrésze: ma már elég nagy a nemzet arra,' hogy szellemi küzdői előtt, ha azok munkásságrkkal a haza fényét szerzik meg, elismeréssel meghódoljon. És Jókai Mór félszázados pályájának elismertetése mind szélesebb arányokat ölt. Valóban nemzeti ünnep lesz január hó 6-án. Tisztelettel alólirottak abban a meggyőződésben vagyunk, hogy az országos ünnepeltetésből Csaba községének is ki kell vennie részét. Környékünkben majd minden falu és város lelkesedve rótta le háláját a koszorús iró félszázados jubileuma alkalmából, épen azért tisztelettel indítványozzuk: méltóztassék Jókai Mórt, nemzetünk legnagyobb élő iróját Csaba díszpolgárává megválasztani, méltóztassék aziránt határozni, hogy a megválasztásról szóló okirat az alkalomhoz s hozzánk méltóképen adassék át városunk díszpolgárának, végül: méltóztassék elhatározni, hogy Csaba város egyik utcáját — egy félszázados irói mult elismeréseként — Jókai nevéről nevezi el." A közgyűlés ezt az indítványt egyhangú lelkesedéssel elfogadta, mire kimondták a következő véghatározatot : „A képviselőtestület őszinte örömmel óhajtván részt venni a koszorús költő nemzeti ünneplésén, a maga részéről is elismerő háláját kivánja leróni nemzeti büszkeségünk e nagy alakja iránt azáltal, hogy Jókai Mórt jelen egyhangú határozattal Békéscsaba város díszpolgárává választja s az eddig „Nagy Tabán" nevet viselő utcáját nevéről „Jókai"-utcának nevezi el. Mely határozat díszoklevél alakjában Jókai Mórnak megfelelőleg átnyújtandó lesz." Jókai halálakor Békéscsaba képviselőtestülete ezután mégegyszer foglalkozott a nagy mesemondó személyével. Ez akkor történt, amikor a magyar regényírás mestere kidőlt az élők sorából, zuhanásával megdöbbentve a szép iránt rajongó sziveket. Az 1904. május 19-én tartott közgyűlésen, Jókai halála után történt ez s a község ekkor részvétét és fájdalmát fejezte ki a költőfejedelem elhunyta felett. A közgyűlésen az elöljáróság jelentést tett azon mérhetetlen veszteségről, mely a magyar nemzetet minden idők legnagyobb költőjének, a magyar Géniusz ihletett dalnokának, a világirodalom meszsze kimagasló jelenségének, dr. Jókai Mórnak elhunytával sajgó fájdalommal sújtotta s mélységes gyászba borította. Az országos gyászban, a magyar nemzetet ért fájdalom őszinte érzetével vesz részt Békéscsaba nagyközség közönsége, mely kétszeresen érzi a veszteséget, mert a megdicsőült s halhatatlanná lett költőfejedelemben a község díszpolgárát is siratja. Ezen előterjesztés során indítványozza az elöljáróság, hogy a képviselőtestület a mai gyűlés jegyzőkönyvében örökítse meg a megdicsőült nagy férfiú soha el nem muló emlékezetét, fejezze ki a nemzetet ért veszteség feletti fájdalmas részvétét s erről a mély gyászba borult özvegyet jegyzőkönyvi kivonatban értesítse. Véghatározat: Az elöljáróság kegyeletes éizelmekkel meghallgatott előterjesztéséhez képest Békéscsaba község képviselőtestülete dr. Jókai Mórnak, a magyar nemzeti irodalom világhírű mesterének, a község díszpolgárának dicső emlékezetét a mai gyűlés jegyzőkönyvében megörökíti s a magyar hazát ért veszteség feletti fájdalmas részvétet jelen határozat kézbesítése mellett a mély gyászba borult özveggyel közölni rendeli. A részvétátiratra a temetési zűrzavarok elcsitulása után a nagy iró özvegye a következő meleghangú, gyászkeretes levelet intézte a községi elöljárósághoz : „Megdicsőült férjem elhunyta alkalmából fájdalmas részvétének megnyilatkozásával méltóztatott engem mélységes gyászomban felkeresni. Köszönetet mondok a kifejezett részvétért, kimondhatatlan bánatomban elviselhetővé a szörnyű csapást az tette, hogy szomorúságomban az egész ország volt osztályosa. Kiváló tisztelettel özv. Jókai Mórné". Házkutatás Leirer Tfmália apjának lakásán Budapest, febr. 24. Nincs eredmény a Teréz-köruti rablógyilkosság nyomozásában. Most ugyanaz a homály borul az egész ügyre, mint a gyilkosság felfedezésekor. Tegnap a késő esti órákban Leirer Lőrinc lakásán házkutatást tartottak, de eredmény nélkül. I Harisnya, keztyü, felérnema I TE SCHEB IMRE A M 1> R 4 » & Y • ü T 7.