Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre levele Antal Istvánhoz

figyelmeztető jelre i i-én a Kisgazda Párt és a Szociáldemokrata Párt közös állásfoglalásban reagált, s eljuttatták azt a miniszterelnökhöz. Kállay magatartása ismeretében azonban nagyon is indokoltnak tűnt, hogy a kibontakozás érdekében a kormánnyal szemben támasztott követelések nyilvánosságra is kerüljenek. Ez Bajcsy-Zsilinszky szeptember 12-én Miskolcon tartott nagyjelentőségű beszédével történt meg. A háborús helyzet alakulásával, a világeseményekkel összefüggésben megindult belpolitikai erjedés, mozgolódás, szervezkedés már eddig is nyugtalanította a kormányt, amelyre szélsőjobboldali erők részéről jelentős nyomás nehezült. Az imrédysták és nyilasok, mint a németek magyarországi „ötödik hadoszlopa", azonnal felléptek „a harci elszántságot aláásó" megnyilvánulásokkal szemben, és eltűrésükért élesen támadták Kállayt, akit Horthy csak az imént védett meg Hitler áprilisban Klessheimben előadott defetizmus-vádjaival szemben. Különösen nagy felháborodással fogadták, hogy a Kisgazda Párt szövetségre lépett azzal a Szociáldemokrata Párttal, amelyet egyszer s mindenkorra megbélyegeztek az 1918-1919-es forradalmakban játszott szerepéért, s az ellenforradalmi rendszer viszonyai közt kommunisták búvóhelyének, kommunista befolyások közvetítőjének tekintettek. Az 1943. szeptember 2-4-i csepeli sztrájkot követően az ugyancsak hadiüzemként működő diósgyőri vasgyárban szeptember 9-én kirobbant háborúellenes tüntetésre, majd Bajcsy-Zsilinszky 12-i, szabad, demokratikus Magyarországot kívánó és éltető beszédére a szomszédos Miskolcon, a Szociáldemokrata Párttal szövetségre lépett Kisgazda Párt választmányi ülésén, a szélsőjobboldali lapok úgy mutattak rá, mint 1918-1919 megismétlődésével fenyegető, rendkívül veszedelmes és tűrhetetlen jelenségekre. Mindezek után a kormány propagandaminisztere, Antal István, már szeptember 16-i beszédében szükségesnek tartotta, hogy a nyilvánosság előtt erélyesen állást foglaljon azokkal szemben, akik a békét nem fegyverrel a kézben, hanem „az ellenséghez dörgölődzéssel" akaiják elérni; Kállay pedig a sajtóban megjelent beszámolók alapján felelősségre vonta Bajcsy-Zsilinszkyt miskolci beszédéért. Erre ő a miniszterelnökhöz intézett október 2-i levelében önérzetes meggyőződéssel válaszolt. Miután azonban Imrédy pártja az előző napon memorandumban tette szóvá a baloldali hang erősödését és térfoglalását a sajtófronton, ahol „a balfelé elcsúszás cáfolhatatlan bizonyítéka" nem utolsósorban épp Bajcsy-Zsilinszky miskolci beszédének a széles nyilvánosság elé tárása volt, s a memorandum nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy „sajtópolitikánk sajátos elferdülését a külföld látja", a lapszerkesztők részére tartott legközelebbi sajtómegbeszélésen Thuránszky László miniszterelnökségi államtitkár, sajtófőnök, dörgedelmes eligazítást adott. A lapok ezután kivétel nélkül közölték - ha másként nem, az MTI részletes jelentésének közreadásával - a propagandaminiszter október 10-i újabb beszédét, amely már fenyegetésektől sem riadt vissza azokkal szemben, akik szerinte önző politikai szándéktól, hatalmi törekvéstől vezetve megbontják a nemzeti egységet, új politikai erőcsoportosulás létrehozásával fel akarják borítani a rendszernek a szegedi gondolatra épült „stabil politikai struktúráját", s kalandokra, sötétbe ugrásra és gyávaságra ösztökélik a nemzetet. Antal István e beszédében kijelentette, hogy a kormány kemény marokkal fogja tartani a gyeplőt, és nem hajlandó odadobni azoknak az erőknek, amelyek „a nemzetközi konjunktúrák kissé gyors és elhirtelenkedctt leszámítolásával, elérkezettnek látják az időt olyan közéleti irányok előtérbe tolására, amelyek már a múlt háború után alaposan letették a vizsgát a nemzetfenntartásból, az államvezetésből, és a felelősségérzetből"; biztosított arról, hogy „ezeknek a politikai próbálkozásoknak, akármennyire szeretnék is egyesek, ezúttal nem lesz módjuk sem pót-, sem kiegészítő vizsgát tenni". Majd azt hangoztatta, hogy „a háború kimenetele még nem dőlt el, s nagyon de nagyon csalódnak azok, akik már most besszre spekulálva, rendszerváltozásról, vétkesekről, felelősségrevonásról, és egyéb, 1918-ban oly sokat hallott frázisokról beszélnek. Nagyon nagy meglepetések érhetik őket, s igen-igen megégethetik ujjukat". E támadás nyilvános visszautasítása lehetetlennek tűnt: ellenzéki párt nyilvános gyűlést nem hirdethetett, a sajtó útján való választ a cenzúra feltétlenül megakadályozta volna, a parlament a május 4-i elnapolás óta nem ülésezett. „Kényszerű pótszer" gyanánt Bajcsy-Zsilinszky október 14-én levélben utasította vissza a propagandaminiszter vádjait. Ez a levél, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában őrzött Bajcsy-Zsilinszky irathagyatékból (28/70) teszünk közzé, Bajcsy-Zsilinszky har-