Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 1. szám - Gecsényi Lajos: A proletárdiktatúra két békési vezetőjének portréjához (Andrássi Gyula és Czibor István)
hogyha másként nem megy, fegyverrel szerezzenek érvényt a proletariátus akaratának. Jócsák Kálmán szakszervezeti vezető így írja le memoárjában az eseményeket. 8 „A munkásság hangulata, elkeseredettsége a pattanásig feszült volt már. Egyik délelőtt (29-én — G. L.) 10 órakor a csendőrség ezredes parancsnoka a gyár három főbizalmiját — névszerint Andrássi Gyula, Platschek Adolf és Mihályi Ferenc — kihallgatásra rendelte. A kihallgatáson tudomásukra hozta, hogy a gyárban történő legkisebb megmozdulásra, engedetlenségre a bizalmiakat Lukachich vésztörvényszéke elé állítja, és legyenek elkészülve a kötélre. Ez különösen szól magának, s itt a katona ruhában levő Andrássira mutatott. — Amikor a kihallgatásról kijöttek, akkor Mihályi megkérdezte Andrássit: — Na, mi lesz most? — Erre Andrássi felelte: 11 órakor gyűlés az igazgatósági épület előtt. — Meg vagy bolondulva? — kérdezte Mihályi. — Ennyi katona és csendőr mellett akarsz gyűlést tartani a hallottak után? — És ha ezernyi katona volna, akkor is csináljuk, mert itt más kiút nincs, s ha ezt nem tesszük, lassan vérzünk el. Ezért teljesítse mindenki a kötelességét. — Széjjel mentek a gyárban, két perc múlva bekapcsolódott a bizalmitestület hírhálózata, s 11 órakor megszólaltatták a gyár gőzszirénáját, mire csaknem egyszerre robbant ki 6000 ember a gyár különböző műhelyeiből, s rohanva igyekezett a gyár igazgatósági épülete előtti térre, ahol a csonka kéményre már szerelték fel a pódiumot. Két perc és már a pódiumon fenn vannak a bizalmiférfiak, s Mihályi főbizalmi férfi pár szóval megnyitja a gyűlést, s bejelenti, hogy Andrássi majd elmondja, hogy miért vagyunk itt. — Andrássi főbizalmi rövid, de bátor beszédben ismertette a ma reggeli eseményeket, s beszédét ezzel a kérdéssel fejezte be: — Meddig gyártja még a proletárok tömege a gyilkoló eszközöket? Meddig tűri még, hogy a háború tobzódjon? — A tömeg, mint egy rettenetes orkán zúgta bele a levegőbe: Le a háborúval, nem gyártunk több fegyvert! — Minden intézkedés nélkül szétoszlott a hatalmas munkástömeg, megtámadták a kész Manlicher és Frommer pisztoly-raktárakat és azokat az utolsó darabig kifosztották. Asszonyok, lányok, férfiak 4—5 fegyvert vettek a vállukra s cipelték el a gyárból. — A csendőrség, a katonaság megdermedve nézte, de lözbelépni nem mert..." Két nap múltán győzött a polgári demokratikus forradalom. Andrássit novemberben a gyárból a párttitkársághoz rendelték s hamarosan, a békéscsabai szociáldemokrata pártszervezet kérésére, Békés megyébe küldik a pártszervezet újonnan induló lapjának, a Békésmegyei Népszavának, az irányítására.'1 Békéscsabán nemcsak a lap szerkesztése várt rá, hanem a pártélet szervezése is. A mozgalomban szerzett évtizedes tapasztalatai hasznos segítséget jelentettek ebben. Megszervezi a csabai pártszervezet agitátorképző tanfolyamát, előadásokat tart ott. Szónok a csabai sztrájkoló munkások februári nagygyűlésén. 1 0 Március 21-e új feladatok elé állítja. Békéscsaba városparancsnokává nevezik ki. Tisztségében, noha katona nem volt, jól megállja a helyét, egyik előkészítője az ismeretes gerendási akciónak: a behatoló francia csapat lefegyverzésének. 1 1 Az első napok után fontos megbízatást kap, a szerveződő 6. vörös hadosztály beszerzője lesz. 1 2 Továbbra is részt vesz azonban a helyi pártéletben, a 8
