Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - Gecsényi Lajos: A proletárdiktatúra két békési vezetőjének portréjához (Andrássi Gyula és Czibor István)

proletárdiktatúra intézkedéseinek megvalósításában. Mint a békéscsabai forradalmi törvényszék vádbiztosa s tulajdonképpeni vezetője nagyon határozottan, de ugyanakkor igen humánusan képviseli a proletárhatalom érdekeit.

1'

1' Április 23-án ismét a városparancsnoki tisztséget ruházzák rá. A direktórium határozata alapján ellenőrzi a városi közigazgatást ismét átvevő polgári hatóságokat, gondoskodik a rend fenntartásáról. Megkísérli összegyűjteni és megszervezni a visszavonuló vöröskatonákat is, de próbálkozása kudarcot vall. Április 26-án, közvetlenül a román csapatok bevonulása előtt, hagyja el a várost.

v' A visszavonulás után, május közepén, újból fegyvert fog s a Dunántúlon tevékenykedő IV. vörös hadtest beszerzője lesz.

1

5 Augusztus elseje, a tanácshatalom megdöntése után dunakeszi lakásán tartózkodik, amikor megtudja, hogy békéscsabai tevékenysége miatt a rendőrség keresi. A letartóztatás elől nem lát más kiutat, mint átszökik a demarkációs vonalon, s Aradra megy.

1

6 Családja hamarosan követi őt és véglegesen Romániában telepszenek le. A gyulai és budapesti királyi ügyészségek elfogató parancsot bocsátanak ki ellene, eredménytelenül. 1927-ben, mint kolozsvári lakos kéri az ellene folyó eljárások megszüntetését, ami elévülés címén meg is történik.

17 Haza azonban nem jön. A mozgalomtól távol, családjának és munkájának szenteli életét. A harmincas évekből megint csak Jócsák Kálmán sorait idézhetjük híradásként: ,.És mégis az a főbizalmi férfi, aki a fegyver- és gépgyárban a csonkakémtnyre épített pódiumról az ezredes fenyegetése dacára felmerte tenni azt a rég várt merész kérdést, hogy 'Meddig gyártja még a proletárok tömege a gyilkoló eszközöket, s meddig tűri még, hogy a háború tobzódjon?' S aki ezen merész kérdésével kiváltotta a tömegekből azt a megváltó orkánszerű feleletet, hogy 'Nem gyártunk több muníciót és fegyvert', az ma itt kínlódik a mellettem elhúzódó feneketlen egészségtelen utcában, s kínlódva, nyomorogva neveli fel gyermekeit, mert jóbarátai, szaktársai, akikért életét, egészségét, s ha kellett még becsületét is feláldozta, ma teljesen magára hagyták s még a szervezetből is kiközösítettnek tekintik."

1

8 Ennyi és a közölt fénykép, amit napjainkban tudunk róla. Ha ezek alapján megkíséreljük röviden jellemezni őt, azt mondhatjuk, hogy az MSZMP harmadrangú funkcionáriusi gárdájához tartozott, ahhoz, amelynek többsége vállalta a proletárdiktatúrát, harcolt érte, de kommunista sohasem lett belőle. Ez a csoport a mozgalom évtizedes harcaiban nevelkedett fel s tapasztalataival, képzettségével, egyszerűségével mindig a munkásmozgalom baloldalához állt közel. 9