Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Palov József: Adatok a Békés megyei zöldségöntözések fejlődéstörténetéhez (1890-1944)

PALOV JÓZSEF: ADATOK A BÉKÉS MEGYEI ZÖLDSÉGÖNTÖZÉSEK FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉHEZ (1890—1944) A zöldségtermesztés kezdetei Vidékünkön a zöldségféléket évszázadokon át kizárólag házikertekben termesztették. Piacra csupán a feleslegek kerültek. Erről az időről több adat található a helytörténeti irodalomban. Evlia Cselebi török világutazó 1660—1664. évi emlékirataiban megjegyzi, hogy Gyula környékén jó dinnyét és tököt termesztenek (1). Más források szerint az 1683. évi erdélyi hadjárat seregeinek petrezselymet, vöröshagymát, fokhagymát, káposztát, sárga- és görögdinnyét szolgáltatott be vidékünk lakossága (2). Az 1722. évi gyulai vártérkép a Fehér-Körös mentén konyhakerteket (Kuchel Gärten), régi gyümölcsösöket (Alte Obst Gärten), szőlőskerteket (Weingärten), valamint kukorica- és dinnyekerteket (Guguruz und Melaun Gärten) tüntet fel (3). Tessedik Sámuel munkáiban is találhatók zöldségtermesztési utalások. Egyik 1804. évi tanulmányában a hazai vízfolyásokat „célszerű gátépítésekkel, vízvezetésekkel és vízikerekekkel a rétek és kertek öntözésére" javasolta hasznosítani (4). Fényes Elek 1839. évi munkájában megemlíti, hogy „a kertészkedésben s zöldség termesztésben különös gyönyörűségeket találják a csabaiak és békésiek, s a csabai hagyma eléggé ismeretes" (5). Palugyay Imre 1855. évi monográfiája szerint „piarczra a gyulai német asszonyok legtöbb és legjobb zöldséget szolgáltatnak" (6). Az üzletszerű zöldségtermesztés kialakulása A XIX. század második felében jelentősen megnövekedett a városi lakosság száma. A házikertekből piacra került zöldség mennyiség már nem elégítette ki a keresletet. Ezt a kedvező értékesítési helyzetet használták ki a vidékünkre bevándorolt bolgár zöldségkertészek (bolg.: gradinár). A piacra termelő öntözéses zöldségtermesztést ők indították el a mi vidékünkön is. A bolgárrendszerű öntözés és a bolgárkerék első hiteles említésével 1890-ben találkozunk. Ekkor határozta el a gyulai Alsó-Fehérkörösi Armentesítő Társulat, hogy a zöldségöntözéseket a jövőben engedélyhez és vízdíj-fizetéshez köti, „miután a társulat csatornájában (az Élővízcsatornában) fenntartott élővizet különösen Csaba városa határában egyes nagyobb zöldségtermelők az úgynevezett bolgárkerekek alkalmazásával nagyobb mérvben kihasználhatják" (7). Feltételezhető tehát, hogy született bolgárok 1890 előtt is kertészkedtek a Körösök mentén. E feltevés mellett szól az a tény is, hogy vidékünkre a bolgárok Temesvár irányából vándoroltak be. ahol 1870-ben „86 holdat öntöztek primitív emelő kerekükkel a Bégából, és a Szubolyásza patakból is mintegy 31 holdat" (8). A gyulai és a békéscsabai üzletszerű zöldségtermesztés 1896-ban indult határozott fejlődésnek. Ebben az évben épült meg a Fehér-Körös medrében a gyulai tűsgátamely lehetővé tette az Élővízcsatorna menti földterületek öntözővízzel, és a helységek élővízzel való ellátását. Vízhasználati engedélyekkel ekkor találkozunk első ízben: az Alsó-Fehérkörösi Armentesítő Társulat 1896-ban engedélyezte a 11 553