Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - Szíj Béla: Orlai Petrich Soma munkásságának első szakasza

Sopronból 1840 novemberében ment Pápára, s 1844-ig a híres, 1531 óta működő „alma mater"-ben képezte magát. Sok adatunk van ekkori életéről, de helyszűke miatt csak sommázva adjuk ezeket. Pápán elsősorban irodalmi érdeklődés határozta meg (bár ott jogot tanult). Az 1841-ben alakult képzőtársaságban szép eredményeket ért el. Több versét, elbeszélését őrzi a társaság kéziratos ,érdemkönyve", s ugyancsak több írása belekerült a Tavasz című évkönyvbe. A könyv kitűnő tanáruk Tarczy Lajos szerkesztésében jelent meg 1844-ben. A festés, illetve a rajz iránti érdeklődésének is sok jelét adta. Sopronban maradt barátjának Lantay Sándornak hozzá, (Pápára) írt leveleiben ismételt esetben találunk tudósítást különböző festékfajták természetéről, használati módjáról. Ezen kívül pápai iskolatársát Earáth Ferencet 1844-ben megörökítő rajzát ma is megtaláljuk a pápai főiskola gyűjteményében. Pápai időszaka azért is fontos, mert akkoriban mélyült el kapcsolata Petőfivel, s ott ismerkedett meg Jókai Mórral. Petőfi először 1841 márciusában ment Pápára, első útja Orlaihoz vezetett. A Pápán töltött mintegy tíz napig nála szállt meg. Második útja 1841 október közepén vezetett Pápára. Orlai erről is, mint általában minden Petőfire vonatkozó ismeretéről később írásban megemlékezett. ,,. . . Megérkezésem után együtt foglaltunk szállást a Ferenciek zárdája átellenében. E szállásunk messze esett az iskolától. . . miért is a kollégium közvetlen szomszédságában egy németajkú szabó házában béreltünk lakást. . . E kis helyen a 41 és 42 év telén és a rákövetkező nyár folytán sok szép emlékű napot éltünk át. . . Itt építettük jövendőnk ábrándvárait, gyakran éjfélig, míg belefáradva egyikünk vagy másikunk megjegyzésére, hogy talán már ideje volna aludni, az álom mámora elnémított bennünket." Ezek az emlékezések nemcsak a pápai tanulóévekről adnak tudósítást, hanem megmutatják Orlai írói készségét. Ezenkívül a bennük foglaltak fontosak Petőfi szempontjából, ugyanis az ő „kedélye kényelmesebb helyzetének következtében derültebb lett, elméssége a szellemesebb ifjak közt jó barátokat szerzett neki. . .". Hogy milyen sanyarú körülmények között élt egyébként a katonaságtól szabaduló és különböző színtársulatoknál próbálkozó költő, az köztudott. Mikszáth Kálmán Jókai életrajzában szintén megemlékezett a Pápán töltött időről. „ . . . Jókai leginkább a magához hasonló szelíd természetű Orlaival rokonszenvezett. Orlai is tudott festeni, megmutogatták egymásnak rajzaikat, beszélgették szép képekről, minőkből sokat lehetett látni az Eszterházy kastélyban. . . Azután novellákat is írt Orlai, ez volt másik témájuk. . . Ö volt valamennyiük közt a legjobb stílista. . . Két tavasz esett össze, az egyik az ő tavaszuk, mely a szívekben zsongott, a másik, mely az országnak csendült a szellemi téren századokig tartó tél után." Maga Jókai így emlékezett: „Mindegyikünknek volt egy kedvenc szenvedélye. Orlaié a költészet, Petőfié a színpad, az enyém a festő ecset". . . Orlai írt tüneményes regényjeleneteket, Petőfi meg elszavalta azokat, s én képeket festettem hozzájuk.. ." — Végül mégegyszer Orlait idézzük:" Jókai volt leggyakoribb vendégünk, majdnem annyit volt nálunk, mint saját lakásán. . . Ha Petőfi valamely új művével meg volt elégedve, elszavalta előttünk. . . Néha, ha időnk engedte Jókaival ketten rajzolgattunk és festegettünk szűk szobánkban. A színek egymásra gyakorló vegyi hatására nagy 403