Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Sárhelyi Jenő: 20 éves a békéscsabai Bartók Béla Állami Zeneiskola

20 ÉVES A BÉKÉSCSABAI BARTÓK BÉLA ALLAMI ZENEISKOLA 1968. augusztus 31-én tartottuk meg iskolánk fennállásának 20 éves évfordulóját. Ez alkalommal köszöntöttük 2 alapító, ma is működő kartársunkat: dr. Matusovszky Andrásnét és dr. Farkas Edénét. A jelenlegi tanári kart tablón örökítettük meg. Az ünnepi beszédet némi rövidítéssel adjuk közre. 1968. június 15-én ünnepelte Békéscsaba várossá nyilvánítása 50. és újratelepítésének 250. évfordulóját. E sorok írójában még élénken él az ünnepség örömteli hangulata, s mindaz amit ott. városunk életének korábbi küzdelmeiről, nehéz munkával elért eredményeiről hallott. Ebből az eredményes, gyors iramú 50 évből hadd kérjek magunknak egy kis reflektorfényt, hogy az utóbbi 20 év zenei életét megvilágítsam. Az idősebb nemzedék előtt ismeretes az Auróra Kör tevékenysége az első világháborút megelőző és a második világháborút követő időben. Az is tudott, hogy az Auróra Kör egyik alapítója és gyakorlati irányítója ugyanaz a dr. Südy Ernő, aki a békéscsabai állami zeneiskola elődjét, a városi zeneiskolát életrehívta, mint a Magyar Kommunista Párt kulturális bizottságának tagja. Jól látta dr. Südy azt, amit Kodály is elmondott zenepolitikai elgondolásaiból, hogy zenei művészetet, zenei iskoláztatás nélkül nem lehet szerezni. Bár voltak Békéscsabán szép számmal zeneoktatók, s közülük magas képzettségű Bartók-tanítványok, de állami zeneoktatási intézmény nem volt. A legismertebb a Gyöngyössyféle magán zeneiskola volt. Az ország még a rom eltakarításával foglalkozott a 3-éves újraépítési terv időszakában, amikor 1947—48-ban megindult a zeneiskolai oktatás dr. Südy Ernő szellemi irányítása és dr. Matusovszky Andrásné oktató munkája mellett. Hamarosan új tanár érkezett dr. Farkas Edéné személyében, s az első évet már ketten zárták. Mivel egyikük énekes, másikuk zongorista volt, gondoskodni kellett a vonósok képzéséről. Ezt a feladatot az igazgató, Zsoldosné Hess Irén látta el. Itt kívánom megemlíteni, hogy sorrendben a harmadik tanárunk Okolicsányi Lászlóné volt, akit 1964-ben vesztettünk el. Az iskola ugyanezen a helyen állott mint most, de mert eredetileg lakóház volt, át kellett alakítani új, rendeltetésének megfelelőbb arányúvá. Ez az átalakítás sajnos nem sikerült. Legfőbb jellemzője ma is az aránytalanság. Van egészen nagyméretű és ki nem használt, valamint egészen kicsi, s az egészségügyi kívánalmaknak meg nem felelő helyiség is. Elgondolásunk szerint az udvar végén kellene egy kétszintes építményt létrehozni, amely ugyanolyan fekvésű, mint az utcai szakasz. Ez ma még óhaj, bár az idő sürget, mivel a lakosság 1 évtized múlva elérheti a 80 000 lelket, ami a mai lélekszámnak 60%-os növekedését jelenti. Az egyre bővülő növendéklétszám és nem utolsó sorban az iskolák államosítása lehetővé tette, hogy utazó tanárok népesítsék be az iskolát. Meglepő nagy a zeneoktatás iránti érdeklődés, jövés-menés. A főváros ontja a jobbnál-jobb munkaerőket, akik közül többen a közeli Békés-Tarhosra is eljárnak oktatni. De sajnos, nem mindenki tartott ki, nem mindenki vállalta az utazással járó fáradalmakat, az otthontól 156