Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-03 / 36. szám

2 Kékes 1916. szeptember 3 Erdélyi testvéreink menekülése. A hitszegés és áltatás következtében sike­rült román betörés hontalanokká tette egyidőre erdélyi magyar és szász testvéreink tízezreit és hadvezetőségünk által elrendelt óvintézkedések következtében a hadműveleti területek polgári lakosságának hirtelen el kellett hagynia otthonát] Erdély déli határainak derék polgárai súlyos meg­próbáltatáson mennek keresztül és a mi köteles­ségünk, hogy tőlünk telhetőleg vigasztalást ad­junk nekik azokért az áldozatokért, amelyeket mi értünk is hoznak. Az erdélyi magyarok közül eddig hatvan vendégünk érkezett Gyulára, de az alispánhoz pénteken érkezett kormányintézkedés szerint Há- romszékmegye menekültjei elhelyezésére Bákés- és Jásznagykunszolnokmegyét jelölték ki. Tehát több ezer székely, akik hadseregünk mozgási sza-. badságának biztosítása érdekében elhagyta lakó­helyét, fogja a mi vendégszeretetünket igénybe venni. Világszerte hires a magyar vendégszeretet nem is kell tehát Gyula váro3 és Békésvármegye közönségét arra buzdítanunk, hogy vendégeink­kel úgy bánjanak, mint ahogy jó testvár bánik a testvérrel, akit régen nem látott. Ne felejtsük el, hogy nem földönfutókat fogadunk a város falai közé, hanem azokat a derék székelyeket, akikre, mindig büszkék voltunk, mint távoli véreinkre, s akik nemcsak fiaikat, hanem lakóházaikat is átadták az ország határát védő hadseregnek. — Méltatlanok volnánk őseinkhez és a harctéren küzdő hozzátartozóinkhoz, ha hajlékunkat és be­tevő falatunkat nem osztanánk meg velük. Kell, hogy addig mig visszatérhetnek lakó­helyükre, mig közöttünk élnek, mig a mi vendé­geink, egészen itthon érezzék magukat és azt a fájó érzést, hogy otthonukat, ha csak rövid időre is el kellett hagyniuk, hamarosan felváltsa egy uj‘érzés, ennek az otthonnak a szeretete. Tud­ják meg ők, hogy a mi házaink az ő házaik, a mi kenyerünk az ő kenyerük, ébredjen fel ben­nük az a megismerés, hogy mi tudjuk, milyen áldozatot hoztak érettünk vendégeink, mikor otthonaikat elhagyták. Házukat, otthonukat, tűzhelyüket hagyták árván testvéreink. Az ellenség elől a mi szerete- tünkhöz menekültek. Nem várhattuk nyitott aj­tóval, terített asztallal, vetett ággyal. Hajléktalan nap után azonban hajléktalan éjszaka köszönt rá­juk. Ne várjuk meg, amig ismét meglepi őket a mostoha éjszaka. Akinek van egy kuckója, ahol megfér egy jó lélek, ahol megnyugszik egy test­véri szív, ossza meg velük tűzhelyét. Ne viselje senki a szégyent, hogy Gyulán testvéreinknek ne legyen hova hajtaniuk fáradt fejüket. Hatóságaink kivétel nélkül a legodaadóbb buzgalommal karolják fel a zöld fenyvesekkel ko- szoruzott erdélyi hegyek fáradt tekintetű fiait. — Ámde egyedül a hatóságok képtelenek megoldani a fenséges feladatot, melynek teljesítéséhez nem­csak hivatalos kötelességérzet, hanem igazi em­beri szív is kell. A hivatalnok védő karja csak úgy adhat teljes oltalmat, ha a közönség lelke egész me­legével és önfeláldozó ragaszkodásával állandóan erősiti azt. Ti gyulai és vármegyebeli polgárok, ölel­jétek körül szivetek minden forróságával azokat a testvéreket, akiket az álnok hitszegés fosztott meg békés tűzhelyüktől. Fogadjátok be otthono­tokba az erdélyi hegyek riadt vándorait, akik mást nem hoztak magukkal, mint a lelkűk fáj­dalmát és gyűlöletét azok ellen, akik a haragos szent bércektől durva módon elszakították őket. Menjünk eléjük és vezessük otthonunkba, osszuk meg velük az utolsó kenyeret és adjuk oda cse- c<- möiknek a legutolsó csepp tejet. Takarjuk be őket a szeretett köpenyével, hogy álmuk szebb legyen mint a véres valóság. * * * A minisztérium fentebb említett intézkedése folytán, azok a menekültek, akik rokonaikhoz utaznak, vagy nem szorulnak közellátásra, tetszés szerint választhatják tartózkodási helyüket, míg azok, akik magukat fenntartani nem tudják egyes előre meghatározott vármegyékben csoportokban fognak elhelyeztetni, úgy hogy az egy község­beliek uj lakóhelyükön sem fognak elszakadni egy­mástól. Szerdán délután haladtak keresztül Gyulán az első menekülök. Egymásután három vonat hozta a nagyszebeni és brassói lakosságot, akik­nek az oláh orvtámadás folytán, éppen annak váratlan bekövetkezése miatt csak nehány órájuk állott rendelkezésre a menekülésre. — A brassói magyar és szász társadalom és elvétve nehány román is sietve hagyta ott keddre virradó éjjel ezt a gyönyörű határszéli várost abban a biztos hitben, hogy hadseregünk stratégiai okból át­engedheti ugyan" Brassót az oláhoknak, de nem sokára újból vissza foglalják tőlük. A harmadik vonattal érkezett dr. Schnell Károly Brassó város polgármestere családjával, a városi főtisztviselőkkel, magával hozva a város értékeit. Vonatjuk három óra hosszáig vesztegelt a gyulai állomáson, ahol a polgármester és kör­nyezete barátságosan elbeszélgetett a perronon tartózkodó nehány gyulai úri emberrel, elmondva a román orvtámadás kezdetén szerzett tapaszta­latait. Vonatjuk Budapestre ment. Sajnálatos, hogy a kétnapi utazástól el­gyötört több száz főnyi menekülő érkezéséről a város közönsége előre nem tudott és nem siet­hetett az éhezők segítségére. Utolsó percekben a Tejszövetkezet hozott ki nehány kanna aludt te­jet, amit a gyermekek között kiosztottak. Szombat délelőtt óta azonban, mint elismeréssel tapasztal­tuk számos gyulai család, nagy tömeg élelmiszer­rel felpakolva várja az érkező éhes embereket. Direkte Gyulára eddig nagyrészt csak olyan menekülők érkeztek, akiknek itt rokonságuk, vagy ismerősük van, kiknél szerető otthonra találtak. Vannak azonban már többen asszonyok és gyer­mekek, akik teljesen pénz nélkül állanak. Ezek részére dr. Lovich Ödön polgármester pillanatnyi segélyképen napi 1 korona 80 fillér segélyt osz­tott ki. A polgármester különben a pénteki nap fo­lyamán megszervezte a segítési akciót. A háború elején kelt miniszteri rendelet szerint az ottho­nukat elhagyni kényszerült magyar polgárnak a rendes katonai átvonulási illeték fizetendő az állam terhére. Ez nálunk felnőtt egyénekre vonatkozólag 62 fillért, gyermekekre 31 fillért tesz. Újabb ren­delet szerint pedig napi 1 korona élelmezési ösz- szeg fizetendő fejenkint. Ez a összeg természetesen nem elegendő a közellátásra szorulók élelmezésére, és lakásának bérére, azért a még szükséges pénz előteremtésé a társadalom kötelessége. E végből gyűjtés indult meg a városi kö­zönség körében. A városi kerületi biztosok házról házra járva fognak mindenkit felkérni, hogy te­hetségük szerint segítsenek honfitársaink nyomorán enyhíteni. Még mielőtt a gyűjtés megindult volna szép példával jártak elől Beisner Béla, Arthur és Endre gyufagyárosok,, akik a menekülők érkezé­sének hírére péntek délután 1000 koronát adtak át a polgármesternek a segélyre szorulók pillanat­nyi segélyezésére. A kerületi biztosok egyúttal összeírják az üres, valamint bérért kiadó, esetleg ingyen át­engedendő lakásokat. Aziránt is intézkedett a polgármester, hogy a vasúti állomásnál állandóan kint legyen egy hatósági ember, aki az érkező és itt maradó me­nekülteket kalauzolja és elhelyezésük felől intéz­kedjék. A városházán éjjeli telefon inspekció van, hogy sürgős esetben a polgármesternek éjjel is módjában legyen intézkedést tenni. Dr. Lovich Ödön polgármester ezúton is fel­hívja a menekült véreinket, hogy ügyes-bajosydol- gaikban bizalommal forduljanak hozzá, minden lehetőt megtesz érdekükben. A rendőrfőkapitány pedig arra hívja fel az ide érkezőket, hogy megérkezésük után 12 órán belül nála jelentkezzenek, a háztulajdonosok vi­szont a hozzájuk szálló vendégeket azonnal be­jelenteni kötelesek, miután a bejelentési kötele­zettség még mindig fennáll. József főherceg parancsa a 4-es honvédekről. Tizennégyhavi kemény küzdelem után — fájó szívvel engedte át a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred — melynek zömét békésmegyei fiuk képezik a Mte S. Michelét f hó 9-én éjjel. Az utolsó napok, augusztus 7., 8., 9-ike küzdelmei a 4 ezred legdicsőbb napjai közé fognak* tar­tozni mindenha. A számban megfogyatkozott ezred ádáz ro­hamai előtt az olasz tömegek futva menekültek. A Mt S Michele véráztatta csúcsát fényes tá­madással vertük vissza. Magasabb szempontból azonban állásainkat ki kellett ürítenünk s néhány ezer lépéssel hát­rább vettük föl a védelmi harcot. Az állás kiürí­tése 9-én késő éjjel nyert befejezést s az ola­szok másnap 10 órán át pergő ágyutüzzel árasz­tották el az üres, rombadölt árkokat. Csak lü-én este jöttek rá, hogy üres állásokra pazarolták lövegeiket, — Így fest az olaszok üldöző harca! Kétségtelen azonban, hogy tizennégy hó­napos meddő küzdelem után némi tért nyertek. Támadó kedvüket e kis siker meghozta. 13-án és 14 én férkőznek állásaink közelébe s náluk szokatlan hévvel támadnak. Könnyedén verjük vissza. Erre előveszik rendes módszerüket: a géphürcot. Órákig tartó heves ágyú- és bomba- tüzzel árasztják el az állásokat s hátsó terepeket és aztán fognak tömegtámadásaikba. Mindhiába ! A 4. ezred parancsa : Az ola­szokat egy lépéssel sem. szabad tovább engedni! A parancsot a pokol minden borzalmain keresztül is teljesíti a vitéz ezred. 15-én és 16-án az ola­szok százainak hullája borítja állásaink előterét. Az olaszok ismét érzik, rettegik vasökleinket Mi nemcsak gépharcot folytatunk. A túlerővel szem­ben áll a küzdők erkölcsi ereje, hősiessége. A 4-esek kipróbált, szívós magatartását, páratlan hősiességét napról-napra elismerésekkel, dicséretekkel kitüntetésekkel honorálják a ma­gasabb katonai parancsnokságok is. Augusztus 16-án maga József főherceg, hadtestparancsnok intézett kiáltványt a 20 honvéd hadosztályhoz : Dicső múltjához híven, a legnehezebb órában, vitéz honvédjeim az óriási túlerejű . ellenségnek minden tömegrohamát elkeseredett harcokban visszaverték s a legrettenetesebb tüzérségi tűzben híven kitartva, állásaikat megvédték. Szeretetteljes hálával köszönöm tiszteknek és legénységnek hősies tartásukat, — melynek szemtanúja lévén — tudom, hogy hasonló a háborúban még alig volt. A Min­denható áldja meg mindnyájukat és azon tu­dat, hogy az igazság győzni fog, adjon erőt további küzdelmünk győztes befejezéséhez. Tiszteket és legénységet üdvözlöm József főherceg. Augusztus 17-én pedig Lukachich tábornok intéz elismerő sorokat ezredünkhöz. „A 4. hon­véd gyalogezrednek, amely a két utóbbi napon a pusztító ellenséges tüzérségi és bombavető tüzet oly hősiesen állta nagy veszteségei és csekély csatárlétszáma dacára a mai napon délelőtt is az állásba nyomult többszörös túlerejű ellenséget kézitusában kiverte, délután pedig annak egy- mástkövető három támadását verte vissz ; állha­tatos és vitéz magatartásáért a legfelsőbb szol­gálat nevében meleg elismerésemet és köszöne- temet fejezem ki. Lukachich tábornok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom