Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-03 / 36. szám
2 Kékes 1916. szeptember 3 Erdélyi testvéreink menekülése. A hitszegés és áltatás következtében sikerült román betörés hontalanokká tette egyidőre erdélyi magyar és szász testvéreink tízezreit és hadvezetőségünk által elrendelt óvintézkedések következtében a hadműveleti területek polgári lakosságának hirtelen el kellett hagynia otthonát] Erdély déli határainak derék polgárai súlyos megpróbáltatáson mennek keresztül és a mi kötelességünk, hogy tőlünk telhetőleg vigasztalást adjunk nekik azokért az áldozatokért, amelyeket mi értünk is hoznak. Az erdélyi magyarok közül eddig hatvan vendégünk érkezett Gyulára, de az alispánhoz pénteken érkezett kormányintézkedés szerint Há- romszékmegye menekültjei elhelyezésére Bákés- és Jásznagykunszolnokmegyét jelölték ki. Tehát több ezer székely, akik hadseregünk mozgási sza-. badságának biztosítása érdekében elhagyta lakóhelyét, fogja a mi vendégszeretetünket igénybe venni. Világszerte hires a magyar vendégszeretet nem is kell tehát Gyula váro3 és Békésvármegye közönségét arra buzdítanunk, hogy vendégeinkkel úgy bánjanak, mint ahogy jó testvár bánik a testvérrel, akit régen nem látott. Ne felejtsük el, hogy nem földönfutókat fogadunk a város falai közé, hanem azokat a derék székelyeket, akikre, mindig büszkék voltunk, mint távoli véreinkre, s akik nemcsak fiaikat, hanem lakóházaikat is átadták az ország határát védő hadseregnek. — Méltatlanok volnánk őseinkhez és a harctéren küzdő hozzátartozóinkhoz, ha hajlékunkat és betevő falatunkat nem osztanánk meg velük. Kell, hogy addig mig visszatérhetnek lakóhelyükre, mig közöttünk élnek, mig a mi vendégeink, egészen itthon érezzék magukat és azt a fájó érzést, hogy otthonukat, ha csak rövid időre is el kellett hagyniuk, hamarosan felváltsa egy uj‘érzés, ennek az otthonnak a szeretete. Tudják meg ők, hogy a mi házaink az ő házaik, a mi kenyerünk az ő kenyerük, ébredjen fel bennük az a megismerés, hogy mi tudjuk, milyen áldozatot hoztak érettünk vendégeink, mikor otthonaikat elhagyták. Házukat, otthonukat, tűzhelyüket hagyták árván testvéreink. Az ellenség elől a mi szerete- tünkhöz menekültek. Nem várhattuk nyitott ajtóval, terített asztallal, vetett ággyal. Hajléktalan nap után azonban hajléktalan éjszaka köszönt rájuk. Ne várjuk meg, amig ismét meglepi őket a mostoha éjszaka. Akinek van egy kuckója, ahol megfér egy jó lélek, ahol megnyugszik egy testvéri szív, ossza meg velük tűzhelyét. Ne viselje senki a szégyent, hogy Gyulán testvéreinknek ne legyen hova hajtaniuk fáradt fejüket. Hatóságaink kivétel nélkül a legodaadóbb buzgalommal karolják fel a zöld fenyvesekkel ko- szoruzott erdélyi hegyek fáradt tekintetű fiait. — Ámde egyedül a hatóságok képtelenek megoldani a fenséges feladatot, melynek teljesítéséhez nemcsak hivatalos kötelességérzet, hanem igazi emberi szív is kell. A hivatalnok védő karja csak úgy adhat teljes oltalmat, ha a közönség lelke egész melegével és önfeláldozó ragaszkodásával állandóan erősiti azt. Ti gyulai és vármegyebeli polgárok, öleljétek körül szivetek minden forróságával azokat a testvéreket, akiket az álnok hitszegés fosztott meg békés tűzhelyüktől. Fogadjátok be otthonotokba az erdélyi hegyek riadt vándorait, akik mást nem hoztak magukkal, mint a lelkűk fájdalmát és gyűlöletét azok ellen, akik a haragos szent bércektől durva módon elszakították őket. Menjünk eléjük és vezessük otthonunkba, osszuk meg velük az utolsó kenyeret és adjuk oda cse- c<- möiknek a legutolsó csepp tejet. Takarjuk be őket a szeretett köpenyével, hogy álmuk szebb legyen mint a véres valóság. * * * A minisztérium fentebb említett intézkedése folytán, azok a menekültek, akik rokonaikhoz utaznak, vagy nem szorulnak közellátásra, tetszés szerint választhatják tartózkodási helyüket, míg azok, akik magukat fenntartani nem tudják egyes előre meghatározott vármegyékben csoportokban fognak elhelyeztetni, úgy hogy az egy községbeliek uj lakóhelyükön sem fognak elszakadni egymástól. Szerdán délután haladtak keresztül Gyulán az első menekülök. Egymásután három vonat hozta a nagyszebeni és brassói lakosságot, akiknek az oláh orvtámadás folytán, éppen annak váratlan bekövetkezése miatt csak nehány órájuk állott rendelkezésre a menekülésre. — A brassói magyar és szász társadalom és elvétve nehány román is sietve hagyta ott keddre virradó éjjel ezt a gyönyörű határszéli várost abban a biztos hitben, hogy hadseregünk stratégiai okból átengedheti ugyan" Brassót az oláhoknak, de nem sokára újból vissza foglalják tőlük. A harmadik vonattal érkezett dr. Schnell Károly Brassó város polgármestere családjával, a városi főtisztviselőkkel, magával hozva a város értékeit. Vonatjuk három óra hosszáig vesztegelt a gyulai állomáson, ahol a polgármester és környezete barátságosan elbeszélgetett a perronon tartózkodó nehány gyulai úri emberrel, elmondva a román orvtámadás kezdetén szerzett tapasztalatait. Vonatjuk Budapestre ment. Sajnálatos, hogy a kétnapi utazástól elgyötört több száz főnyi menekülő érkezéséről a város közönsége előre nem tudott és nem siethetett az éhezők segítségére. Utolsó percekben a Tejszövetkezet hozott ki nehány kanna aludt tejet, amit a gyermekek között kiosztottak. Szombat délelőtt óta azonban, mint elismeréssel tapasztaltuk számos gyulai család, nagy tömeg élelmiszerrel felpakolva várja az érkező éhes embereket. Direkte Gyulára eddig nagyrészt csak olyan menekülők érkeztek, akiknek itt rokonságuk, vagy ismerősük van, kiknél szerető otthonra találtak. Vannak azonban már többen asszonyok és gyermekek, akik teljesen pénz nélkül állanak. Ezek részére dr. Lovich Ödön polgármester pillanatnyi segélyképen napi 1 korona 80 fillér segélyt osztott ki. A polgármester különben a pénteki nap folyamán megszervezte a segítési akciót. A háború elején kelt miniszteri rendelet szerint az otthonukat elhagyni kényszerült magyar polgárnak a rendes katonai átvonulási illeték fizetendő az állam terhére. Ez nálunk felnőtt egyénekre vonatkozólag 62 fillért, gyermekekre 31 fillért tesz. Újabb rendelet szerint pedig napi 1 korona élelmezési ösz- szeg fizetendő fejenkint. Ez a összeg természetesen nem elegendő a közellátásra szorulók élelmezésére, és lakásának bérére, azért a még szükséges pénz előteremtésé a társadalom kötelessége. E végből gyűjtés indult meg a városi közönség körében. A városi kerületi biztosok házról házra járva fognak mindenkit felkérni, hogy tehetségük szerint segítsenek honfitársaink nyomorán enyhíteni. Még mielőtt a gyűjtés megindult volna szép példával jártak elől Beisner Béla, Arthur és Endre gyufagyárosok,, akik a menekülők érkezésének hírére péntek délután 1000 koronát adtak át a polgármesternek a segélyre szorulók pillanatnyi segélyezésére. A kerületi biztosok egyúttal összeírják az üres, valamint bérért kiadó, esetleg ingyen átengedendő lakásokat. Aziránt is intézkedett a polgármester, hogy a vasúti állomásnál állandóan kint legyen egy hatósági ember, aki az érkező és itt maradó menekülteket kalauzolja és elhelyezésük felől intézkedjék. A városházán éjjeli telefon inspekció van, hogy sürgős esetben a polgármesternek éjjel is módjában legyen intézkedést tenni. Dr. Lovich Ödön polgármester ezúton is felhívja a menekült véreinket, hogy ügyes-bajosydol- gaikban bizalommal forduljanak hozzá, minden lehetőt megtesz érdekükben. A rendőrfőkapitány pedig arra hívja fel az ide érkezőket, hogy megérkezésük után 12 órán belül nála jelentkezzenek, a háztulajdonosok viszont a hozzájuk szálló vendégeket azonnal bejelenteni kötelesek, miután a bejelentési kötelezettség még mindig fennáll. József főherceg parancsa a 4-es honvédekről. Tizennégyhavi kemény küzdelem után — fájó szívvel engedte át a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred — melynek zömét békésmegyei fiuk képezik a Mte S. Michelét f hó 9-én éjjel. Az utolsó napok, augusztus 7., 8., 9-ike küzdelmei a 4 ezred legdicsőbb napjai közé fognak* tartozni mindenha. A számban megfogyatkozott ezred ádáz rohamai előtt az olasz tömegek futva menekültek. A Mt S Michele véráztatta csúcsát fényes támadással vertük vissza. Magasabb szempontból azonban állásainkat ki kellett ürítenünk s néhány ezer lépéssel hátrább vettük föl a védelmi harcot. Az állás kiürítése 9-én késő éjjel nyert befejezést s az olaszok másnap 10 órán át pergő ágyutüzzel árasztották el az üres, rombadölt árkokat. Csak lü-én este jöttek rá, hogy üres állásokra pazarolták lövegeiket, — Így fest az olaszok üldöző harca! Kétségtelen azonban, hogy tizennégy hónapos meddő küzdelem után némi tért nyertek. Támadó kedvüket e kis siker meghozta. 13-án és 14 én férkőznek állásaink közelébe s náluk szokatlan hévvel támadnak. Könnyedén verjük vissza. Erre előveszik rendes módszerüket: a géphürcot. Órákig tartó heves ágyú- és bomba- tüzzel árasztják el az állásokat s hátsó terepeket és aztán fognak tömegtámadásaikba. Mindhiába ! A 4. ezred parancsa : Az olaszokat egy lépéssel sem. szabad tovább engedni! A parancsot a pokol minden borzalmain keresztül is teljesíti a vitéz ezred. 15-én és 16-án az olaszok százainak hullája borítja állásaink előterét. Az olaszok ismét érzik, rettegik vasökleinket Mi nemcsak gépharcot folytatunk. A túlerővel szemben áll a küzdők erkölcsi ereje, hősiessége. A 4-esek kipróbált, szívós magatartását, páratlan hősiességét napról-napra elismerésekkel, dicséretekkel kitüntetésekkel honorálják a magasabb katonai parancsnokságok is. Augusztus 16-án maga József főherceg, hadtestparancsnok intézett kiáltványt a 20 honvéd hadosztályhoz : Dicső múltjához híven, a legnehezebb órában, vitéz honvédjeim az óriási túlerejű . ellenségnek minden tömegrohamát elkeseredett harcokban visszaverték s a legrettenetesebb tüzérségi tűzben híven kitartva, állásaikat megvédték. Szeretetteljes hálával köszönöm tiszteknek és legénységnek hősies tartásukat, — melynek szemtanúja lévén — tudom, hogy hasonló a háborúban még alig volt. A Mindenható áldja meg mindnyájukat és azon tudat, hogy az igazság győzni fog, adjon erőt további küzdelmünk győztes befejezéséhez. Tiszteket és legénységet üdvözlöm József főherceg. Augusztus 17-én pedig Lukachich tábornok intéz elismerő sorokat ezredünkhöz. „A 4. honvéd gyalogezrednek, amely a két utóbbi napon a pusztító ellenséges tüzérségi és bombavető tüzet oly hősiesen állta nagy veszteségei és csekély csatárlétszáma dacára a mai napon délelőtt is az állásba nyomult többszörös túlerejű ellenséget kézitusában kiverte, délután pedig annak egy- mástkövető három támadását verte vissz ; állhatatos és vitéz magatartásáért a legfelsőbb szolgálat nevében meleg elismerésemet és köszöne- temet fejezem ki. Lukachich tábornok.
