Békés Megyei Hírlap, 2007. október (62. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-06 / 234. szám

2007. OKTÓBER 6., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 7 EMLÉKEZET vértanúk Az aradi tizenhárom közül tíz tábornok volt gyulai fogságban. Az oroszok rangjukhoz méltóan bántak a magyar katonákkal, szemben az osztrák vérengzéssel. A várnál kétezer honvédtiszt tette le a fegyvert 1849. augusztus 23-án. GYULAI STÁCIÓ A MAGYAR GOLGOTÁN A legújabb kutatások sze­rint a gyulai várnál 1849. augusztus 23-án kétezer honvédtiszt is letehette a fegyvert. Az aradi tizen­három vértanú közül nem kilenc honvédtábor­nokot tartottak fogva a városban, hanem tízet. Szőke Margit Görgey Artúr honvéd hadserege 1849. augusztus 13-án Világos­nál letette a fegyvert az orosz se­reg előtt. A honvédtisztek meg­tarthatták fegyvereiket és lovai­kat is - mondja dr. HavaSsy Pé­ter, a Corvin János Múzeum igazgatója. A gyulai vármúze­umban őrzik azt a híres kardot is, amely Knézich Károlyé volt. A feljegyzések szerint a tábor­nok úgy adta át fegyverét, hogy szekér kereke alá tette és szólt a kocsisnak: hajts! A kard marko­lata eltűnt, de pengéje és hüve­lye megmaradt az utókornak. A honvédtisztek közül voltak, akik gyulai vendéglátóiknak ajándékozták fegyvereiket. Az bizonyos, hogy Knézich Károly kardját a helybeli iparos, Czégényi István őrizte meg és ajándékozta a gyulai múzeum­nak alakulásakor. Világosról Sarkadon keresz­tül érkeztek a honvédtisztek és tábornokok Gyulára. Az oro­szok rangjukhoz méltón bán­tak velük, amit az is bizonyít, Dr. Havassy Péter: „Knézich Károly kardja szablya formájú, a hüvely is acél. Kevés azoknak a fegyvereknek a száma, amely személyekhez köthető.” hogy a foglyokat házaknál szál­lásolták el. A honvédtisztek ek­kor még nem tarthattak meg­torlástól, nincs arról adat, hogy bárki is megszökött volna. A helybeliek emlékezete szerint az aradi tizenhárom közül ki­lenc honvédtábornok volt Gyu­lán. Dr. Havassy Pétertől tud­juk, hogy tíz, ugyanis előkerült Poeltenberg Ernő tábornok Sar­kadon keltezett levele. Bizo­nyosra vehető, hogy csatlako­zott társaihoz Gyulán. Koráb­ban tábla jelölte a váron, hogy Damjanich János és Lahner György tábornokot ott tartották fogva. Damjanich János felesé­ge, Csernovics Emília Gyulára érkezett ekkoriban, unokatest­vérének, Wenckheim Józsefné Közadakozásból emlékhelyet állítottak az utolsó magyarországi helyen a fegyverletétel 140. évfordulóján Gyulán 1989. március 15-én, közösségi összefogásból, em­léktáblával jelölték meg azokat a házakat, amelyekben a vér­tanú tábornokokat elszállásol­ták. Ebben az évben, 1989. au­gusztus 22-én felavatták az 1848-49-es Honvédtiszti Em­lékhelyet, szintén közadako­zásból. Gyulán alapítványt hoztak létre, több mint négy­millióforint gyűlt össze. A szo­borcsoport alkotója Máté Ist­ván. A félkörívben elhelyezett, gyertyát idéző mészkőoszlopo­A honvédtiszti emlékhely felújítására kétmillió forintot költött a város. kon a szabadságharc és a böl­csesség, bátorság, mértékletes­ség, igazságosság jelképei lát­hatók. Az emlékhely kokárda alakú, közepén a fegyverletétel jelképeivel, puskával, pisz­tollyal, zászlóval letakart ágyú­val. Az emlékhely megrongáló­dott azóta, főként az idő kezdte ki a bolgár mészkövet. Mostan­ra felújíttatta a gyulai önkor­mányzat Máté lst\'án restau­rálta a szobrokat, Csőke Péter kőfaragó időálló siittői mész- kőie cserélte az oszlopfejeket. grófnénak, Jankovich Stefániá­nak a vendége volt, így a sebe­sült tábornok is a kastélyban él­hetett. Noha az osztrák katona­orvos szerint Damjanich nem volt szállítható állapotban, Haynau utasítására őt is elvi­szik Aradra. A gyulai várkiállí­táson eddig nem látható doku­mentum bizonyítja, hogy Bott Ferenc aradi hóhér megfelelő ügyességet tanúsított Damja­nich kivégzésénél. A források 1200, majd 1400 honvédtiszt gyulai fegyverleté­teléről szóltak. A mai ismeretek szerint kétezren lehettek, akik az oroszok előtt letették a fegy­vert a várnál. Degré Alajos hu­szár százados, későbbi jogtörté­nész ezt írta visszaemlékezésé­ben: „...ügyünk Világosnál meg­halt, Sarkadon ki volt terítve, s Gyuláról megindult a világ leg­nagyobb gyászmenete, s itt Ara­don megtörtént a temetkezés.” A bitófa árnyékában Poeltenberg Ernő levele apjá­nak, Leopold Poett von Poeltenberg lovagnak: „Leg­drágább szegény apám! Isten a tanúm, majd megszakad a szívem, amikor ezt a szomo­rú, rettenetes hírt közlöm: mi­re ezeket a sorokat megkap­ja, már nem leszek. Tíz perc­cel ezelőtt halálra ítéltek. ” Lázár Vilmos levele feleségé­nek: „Csókold kedves gyer­mekeinket, és öleld forrón szívedhez nevemben, miként én Téged, Te kedves Marim, képzeletemben ölellek és szo­ndák ezen utolsó percenetig érted dobogó szerelmes szí­vemhez. - Isten veled! Tied örökké, még a síron túl is a te hű Vilmosod." Leiningen-Westerburg Károly levele feleségének: „Imádko­zom érted és gyermekeimért forró áhítattal, és azt mond­ják: egy halni induló imájá­nak és áldásának különle­ges ereje van... Édes, drága Lizám! Gyermekeim! Éljetek boldogan!” Damjanich János imája: „Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szíve­met, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok sze­rint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes el­fogadást találnom. Ámen. ” Damjanich János fo­goly volt Gyulán. Az aradi tizenhármak mellett a névtelen hősökre emlékeztek október 6. Múltat idéző, jövőt formáló rendhagyó történelemórát tartottak iskolásoknak a békéscsabai kisligetben Minden magyar ember gyász­ba borul október hatodikén - ezekkel a szavakkal kezdődtek meg tegnap Békéscsabán az aradi vértanúk emlékére ren­dezett ünnepségek. A Rózsa Fe­renc Gimnáziumban tartott nyitórendezvényen a jelenlévő diákok, illetve a város képvise­lői megkoszorúzták Nagysán­dor József mártír honvédtábor­nok emléktábláját.- Kossuth szavaival élve, az 1848/49-es forradalom és sza­badságharc elhalt hősei „névte­len félistenek” voltak, akik éle­tüket áldozták hazájukért. Fon­tos, hogy ne felejtsük el tettei­ket, legyen ez a nap a nemzeti büszkeség napja - többek kö­Komáromi István is tartott órát. zött erről is beszéltek az ünnep­ség fiatal diákszónokai. Négy órától Vantara Gyula polgármester helyezte el a me­gyeszékhely koszorúját az Ara­di Vértanúk lige­tében, a tizenhá­rom mártír és a többi ismeretlen hős emlékére ál­lított kopjafánál. A városi rendezvényekkel szoros együttműködésben Bé­késcsaba iskolásai rendhagyó történelemóra keretében is­merkedhettek meg a 158 évvel ezelőtti eseményekkel. —Tizennégy intézmény közel ezer hallgatója vett részt a talál­kozón, általános és középisko­Ne felejtsük el tét teiket, legyen ez a nap a nemzeti büszkeség napja! lások egyaránt. Négy egyéni hangvételű előadást hallgathat­tak végig a kilátogatok. Az ok­tóber 6-ai eseményektől kezdve a szabadságharc történéseinek elemzésén át egészen Damja­nich életútjáig szinte minden­ről értekeztek a meghívott peda­gógusok — mutatta be a progra­mokat Paulikné Tóth Krisztina főszervező. Hozzátette, a fiata­lok történelmi ismereteinek bő­vítésén túl a rendezvény célja, a korosztály ünnephez való kö­tődésének erősítése, illetve 1848/49 nemzeti üzenetének tolmácsolása. ■ M. P. M. A mártírok egyike, Nagysándor József emléktáblájánál is koszorúztak. I I *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom