Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-14-15 / 62. szám

Hírek Életrevaló plusz. (1) A ­mezőkovácsházi általános is­kola tanulóiból álló két csa­pat benevezett az Életrevaló plusz elnevezésű országos játékba, melynek legutóbbi próbatétele az egészséges életmódhoz kapcsolódott. Ezúttal, a jelzett új feladat­ként, az 5. osztályosok meg­hívására futóversenyt ren­deztek a városban. A meg­mérettetésen csaknem há­romszáz diák vett részt, ahol a célbaérőket frissítő itallal fogadták, a győztesek pedig gyümölcsöt kaptak ajándék­ba. A mozgásban bővelkedő egészségmegőrző program késő délutánig tartó labdajá­tékokkal, asztalitenisszel és sakkversennyel zárult. Riasztót kapott, (i) A körösladányi községi házba - ahová hamarosan a könyvtár költözik majd — az utóbbi hónapokban többször is betörtek. A be­hatolások több 100 ezer fo­rintos kárt okoztak. A betö­rések esetleges megismétlő­déseinek megakadályozása érdekében a közösségi ház­ba nemrég az önkormány­zat beköttette a riasztót. Tíz igen. (i) Zsadányban ti­zenhárom első lakáshoz jutó helyi polgár kért pénzbeli tá­mogatást az önkormányzat­tól. A beadványokat a leg­utóbbi ülésen vitatta meg a képviselő-testület, s tíz ké­relmet pozitívan bírált el. A humánum jegyében, (i) Az országos hírű szeghalmi Plastic Mozgásstúdió Mazsorett Táncegyüttese immár hagyományosan in­gyenes fellépésekkel támo­gat egyes sárréti szociális in­tézményeket. Az együttes a napokban Füzesgyarmaton, a helyi szociális otthonban tartott nagy sikerű műsort. Hangosan, (r) A békés- szentandrási önkormányzat leszerelteti a nemrégiben ér­tékesített Rudnyánszky-kúria tetejéről a közérdekű hírek bejelentésére rendszeresített két hangszórót. A közérdekű községi hírek közlésére a szarvasi Cervinus Rádióval köt szerződést az önkor­mányzat. Egyben arról tár­gyalnak a városi rádióval, hogy az hetente Békésszent- andrásról szóló rövid maga­zinműsort is sugározzon. Desdemona, Fredy és a többiek Reggel csirkét adtam, délután a kezem kellett Ha valakire kígyót, békát kiált az ember, biztos, hogy nem kebel­barátja. Nem így van ez a terra- risták világában. Harap a kígyó, a csincsilla, vagy esetleg a va­dászgörény, azért még nagyon jó barát. Pillanatnyi felindult- ság műve csupán, ha megha­rap — állítja Gyöngyössy Miklós, a Kecskeméti Akvárium és Terrári- um Természetvédelmi Oktatási-Ne­velési Központ kiállításának rende­zője.- Mikor marta utoljára kígyó, vagy harapta meg rágcsáló? — Múlt héten, kígyó. — Mérges kígyó volt? — Szerencsére nem. A három­méteres sza I a g o s tigris- piton éppen ved­lett. Reggel csirkét adtam neki, délután már a ke zem kellett. Be­lemart a jobb ke­zembe. Csapvizzel lemostam a vért, mára már nyoma sincs. — A kígyókkal, rág csálókkal addig sem vol­tam jó viszonyban, de az óta még óvatosabban adok nekik enni — kapcsolódik be a beszélgetésbe Csontos Zoltán akvarista, a békés­csabai kiállításon megtekinthető, több mint het- venféle dísz- és ragadozóhal gondozója. — Hányfajta hüllő és rágcsáló látható itt, a Vasutas Művelődési Házban? — Hétféle mérges kígyó, négyfajta mérges pók, ötfajta vízi teknős, háromféle krokodil, gyíkok, ötfajta óriáskígyó és szintén ötfajta rágcsáló lát ható. Akit a halak érde­kel­nek, a z több, mint h e t - venfaj ta halban gyö nyörködhet. Az aranyhaltól a kard­halig minden van. Büszkeségünk a 13 éves, ötméteres és több mint százkilós tigrispiton. Ezt a fajtát több ázsiai országban házőrzőként tartják. — Láttam itt olyan mérges kígyót, melynek egy grammnyi mérge akár 150 ember életének kioltására lenne alkalmas. Ez nem elírás? Azokat hogyan etetik, szállítják? — Igen, ez a faj egész pontosan a nyugati gyémánthátú csörgőkígyó. Nem elírásról van szó, ez valóban így van. Természetesen a mérges kí­gyókat mi sem puszta kézzel fogjuk meg, hisz’ ellenszérum sincs nálunk. Szállítás esetén speciális kampóval fog­juk be és csipesszel dobunk enni. — Mi történne, ha ne adj Isten, megmama vala­kit? — Helikopterrel vinnék Budapest­re. De nem kell megijedni, nem ennyire veszé­lyes. 1992 óta foglalko­zunk hül­lőkkel, ki- fejlett mérges kígyó még senkit nem mart meg a cég­nél. Közben lá­togatók érkeznek, visszatérő vendégek, eddig mind az öt csa­bai kiállítást felkeres­ték.- Megsimogathatjuk a ngnspitont? — kérdezik a lá­— Igen. De a múlt héten megha­rapott — teszi hozzá Miklós tréfásan. Nem baj — hangzik nemes egyszerűséggel a válasz, és már nyitják is a terrárium üvegét.- Van olyan érdekesség, amit szívesen elmon­dana? — Igen. Ez akár a slusszpoén is lehet. Mezőtú­ron történt a kiállításon, hogy egy gimnázi­umi osztály kérte, vegyem ki a me­zei varánuszt, hadd simogas­sák meg. Kötélnek áll­tam, gondolván egyúttal ké­szítek egy pár fotót. A kiállí­tóterem parkettá­ja nem termé­szetazo­nos kö­zege a va- ránusznak, úgy döntöt­tünk, kiviszszük. A napfénytől úgy megélénkült, hogy a végén harminc tanulóval alig sikerült befognunk. Both Imre A kocák sem ártatlanok! A Békés Megyei Hírlap január 29-ei számában jelent meg „Lopott tenyészkocák Kevermesen” című írá­sunk. Két nappal ké­sőbb közöltük, hogy „Testvére keverte disz­nóügybe a rendőrt”, legalábbis a megyei fő- kapitányság illetékese szerint. Aztán kaptunk egy levelet az érintett rendőr védelmében, több mint 100 aláírás­sal. Most meg egyik ol­vasónk elküldte Mol­nár Erzsébet „A rendőr tesója” című írását, amely az Élet és Iroda­lom február 20-ai szá­mában látott napvilá­got. „Úgy nézett ki, hogy egy rendőr disznót lopott, de most lehet, hogy a tesója, ő csak terelgette a kocákat a főutcán, a mázsaházhoz, hogy mérjék le, mind selej­tes, kéri a pénzt. Ráadásul vemhesek is, lesz egy halom kismalac, ha nem igyekeznek a mázsá- lással, itt fognak visítozni a platnin, nem lehet majd őket megmérni. A rendőr tesója azt mondja, még malac koruk­ból ismeri a kocákat, de a kocák nem ismerik malac- korukból se őt, se a rendőrt; végül kiderült, hogy az egész társaságban csak a rendőr ártatlan, még a ko­cáknak is vaj van a fejükön, akárkivel elmennek, a mai világban. Csak rokonai ne lenné­nek az embernek, a rendőr tesója, a rendőr lánya, a rendőr keresztfia, ha a rend­őr kcpnájának lehet, a Lajcsinak miért nem; nem csak a rendőrön a falu sze­me, az egész pereputtyán, azt meg ki tudja szavatolni, hogy senki nem lop kocát, egyáltalán egy bűnelkövető sincs a családban. Vagy ha van, megtartóztatja magát, direkt evégett, esetleg a rendőr miatt végleg jó útra tér. Meg ki áll jót magáért egyáltalán. És miért, miért nem lehet kocát lopni, mi van abban, miért pont a rendőr nem lophat, mikor mindenki lop, még az APEH is feketemun­kásokkal építteti a székhá­zát... (...jTeljesen normális, ha a rendőr kocát lop; az nem normális, ha nem lop kocát, az egy hülye rendőr volt.” Élet és Irodalom, idézett lapszám, 8. oldal. Gyomaendrődről az ausztrál kengurufarmra Carl James Asimus, ausztrál befektetési tanácsadó hét esz­tendeje kísérleti ken­gurufarmot hozott létre a németországi Weissenstadtban. Próbaképpen három Bennett kengurut „költöztetett be” egyhektáros birtoká­ra. Ausztráliában honos jó­szágok jól alkalmazkodtak a környezethez, növelte az állományt. A Franken- villát övező óriásparkban jelenleg hatvan kengurut számolhat össze a bámész idegen. A Guba Sándor emlékversenyre kenguru­tenyésztésből pályamun­kát író Krucsó Balázsnak, a gyomaendrődi Bethlen Gábor Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskola di­ákjának sem kellett így a távoli kontinensre utazni, hogy tanulmányozhassa a kengurutartás körülmé­nyeit. A fiatalembert a napok­ban látta vendégül a né­metországi farm tulajdono­sa, aki komoly üzleti lehe­tőséget lát a kengurute­nyésztésben. A kenguru koleszterinszegény húsa, valamint cipők, síruhák és kesztyűk készítésére kiváló bőre egyaránt kelendő az európai piacon. —r— Közéleti lap Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszám: (66) 450-450. Terjeszti: a Népújság Kft. és „DÉLHfR” Rt. Készül: a COFINEC Hungary Rt. Petőfi Nyomdájában, Kecskemét, Mindszenti krt. 63. Nyomdaigazgató: Fábián Endre. HU ISSN 12151068 Uniós számítógépes kapcsolatok Tanzániában könnyű ebédmeghívást kapni A közösség imádkozik a betegért és segít Szabó László a békéscsabai adventista közösség lel­késze. Alig több mint egy éve, 1996 szeptemberében került a gyülekezet élére. Németországban, Angliában és az Egyesült Államokban tanult. Ismerős Tanzániá­ban is, ahol egy évig dolgozott főiskolai tanárként Arushában, a Kilimandzsáró lábainál. Lelkész hallga­tóknak teológiát, üzletembereknek számítástechnikát tanított. — Nekünk szinte elképzelhe­tetlen, mennyire más ott az emberek mentalitása — kezdi mesélni. — Szeptemberben ér­keztünk Arushába és decem­berben tudtunk először ott­hon zuhanyozni. Addig ugyanis nem volt víz a laká­sunkban. Az ott élőknek jóval kevesebb mindenük van, mint általában Európában, de sok­kal megelégedettebbek. Az emberi kapcsolatokat ápolják inkább, és nagyobb az embe­rek közötti szeretet is. Ha vá­lasztaniuk kell egy beszélge­tés vagy az anyagiak hajszolá­sa között, az előbbit választ­ják. Egyszerű ebédmeghívást kapni, ami egyben arra is fel­jogosít, hogy utána bármikor — hívatlanul is — felkeressük a meghívót. — Mi az, amit lelkiekben el­hozott Tanzániából? — Sokat tanultam az ott élőktől. Azt, hogy mit jelent, ha nem az anyagiakhoz, ha­nem az emberi értékekhez ra­gaszkodnak. Az anyagiak el­veszhetnek, az emberi értékek nem. A tanzániaiak sokkal vallásosabbak, mint az euró­pai emberek. Ha valaki meg­betegszik, nem mindig fordul­nak orvoshoz. A közösség imádkozik érte és ez segít. Úgy éreztem, nagyobb áldás van az életükön. Egy afrikai mesében a halász épp a ten­gerparton heverészik, mikor odamegy hozzá egy turista, és megkérdezi tőle, miért nem dolgozik. Már fogtam annyi halat, amennyi mára elég — fe­leli a halász. Ha még több ha­lat fognál, kereshetnél rajta. Miért lenne az jó nekem? — kérdezi a halász. Gazdag len­nél és azt tehetnéd, amihez kedved lenne — feleli a turista. Hiszen éppen azt teszem — mondja a halász. K. A. Békés megye önkor­mányzata mezőkovács­házi Hunyadi János Gim­náziumában és Szakkö­zépiskolájában tavaly ősszel elindítottak egy EU-s számítógépes SOCRATES programot, amely egyrészt a magyar középiskolák nemzetkö­zi partnerkapcsolatai­nak kialakítását célozza, valamint a fiatalok meg­ismerkedhetnek más né­pek kultúrájával és nyel­vével. Az ehhez kapcsolódó pályá­zatok a napokban készültek el. Mint megtudtuk, a kovács­háziak terveiben Svédország, Anglia és Hollandia szerepelt és az egyik svéd iskolából már látogatójuk is volt, törté­netesen egy tanár személyé­ben, mivel ez a program a pe­dagógusok mobilitását is igyekszik elősegíteni. Az is­kola jelentkezését egyébként március elején kell eljuttatni a budapesti SOCRATES irodá­ba, amelynek sikeressége ese­tén megnyílhat az út Európá­ba. A mezőkovácsháziak két helyre adták be pályázatu­kat, melyek egyikében a svédek a koordinátorok, a partnerországok pedig Iz- land, Görögország, Portugá­lia, Olaszország, Csehor­szág és Románia. A másik csoportban a németek a ko­ordinátorok és a franciák, valamint az olaszok vesz­nek részt. A „hunyadisok” remélik, hogy — mint mond­ták — a nyáron már találkoz­hatnak angolul vagy néme­tül beszélő, jóképű és csi­nos cserediákokkal. H. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom