Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-14-15 / 62. szám
SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK 1998. március 15., vasárnap „Erőszak-idill” Szeghalmon Rémtörténet vagy csak a város fantáziája A hírhedt belgiumi magyar, Pándy András bűnügyi színrelépése óta a közvéleményt talán még a korábbiaknál is jobban felkavarják a lányaikkal fajtalankodó, őket szexuálisan molesztáló (kihasználó) apákról szóló rémtörténetek. Az utóbbi hetekben a szeghalmi „suttogó híradó” és a „kocsmai hírszolgálat” tájékoztatta hasonló esetről munkatársunkat. Ám szerencse a szerencsétlenségben, hogy esetünkben a „megtévedt” apa gyermekei irányába folytatott szexuális kalandja nem csapott át családon belüli gyilkosságsorozatba. A sárréti város jólértesült polgárai tudni vélik, hogy a középkorú férfi már több, mint egy esztendeje folytat szexuális viszonyt huszon- és tizenéves lányával. A két lány nem önként ment bele ezekbe a gyalázatos légyottokba. Sőt, mindketten az első perctől kezdve folyamatosan szabadulni próbáltak a megvetendő kapcsolatból. A rendszeresen megbecs- telenített lányok közül az egyik nemrég rejtélyes okból (egyesek szerint gyógyszert vett be, mások úgy tudják, hogy ereit vágta fel) kórházba került. Ez a tény a hónapok óta virágzó „erőszak- idillben” váratlan fodulatot eredményezett. A szóbeszédben úgy terjed, hogy a kórházi tartózkodása ideje alatt szólta el magát a lány. Értesüléseink szerint mind a mai napig egyik lány sem tett feljelentést apja ellen. Állítólag a lányok édesanyját kavarták fel legjobban a történtek. De az ügyben — ha valóban megtörténtek a gyalázatos dolgok — maguknak a lányoknak kellene feljelentést tenniük. Ám ha igazak is a feltételezések, az eljárás mind az áldozatoknak, mind a gyanúsítottnak nagyon kellemetlen. Ráadásul az efféle meggyalázások álta1 Iában kettesben történnek, éppen ezért ellentmondások esetén nagyon nehéz a bizonyítás. Hogy a dolognak lesz-e valamilyen folytatása, nem tudjuk. Mint ahogy azt sem, hogy valójában mikor, mi és hogyan történt. Egy viszont biztos: ha az említett családban minden a legnagyobb rendben zajlott volna, akkor aligha kapott volna szárnyra a hír erről a rémtörténetről.-1 ■ Köszönet a kft.-nek Tavaly fejeződött be Békés megye utolsó térségi gázprogramja, amely Békés- szentandrás és további három település gázellátását valósította meg. A 307 millió forintos beruházást a békés- szentandrási önkormányzat által ’96-ban alapított Békés Gáz Kft. menedzselte. A kft. közgyűlése idén február végén tartotta záró taggyűlését. A megszűnt kft. munkáját a napokban határozattal ismerte el a békésszent- andrási képviselő-testület. Hangsúlyozva, hogy a beruházás eredményeként jelentősen javult az érintett településeken élők életminősége. (r) A nagy durranás!!! Hét nap o hét kérdés & hét szelvény! NEGYEDIK KÉRDÉSÜNK: Melyik nyomdát keresték fel Petőfiék március 15-én? a) Länderer és Heckenast Nyomda b) Nemzeti Nyomda c) Gutenberg Nyomda A helyes válasz betűjelét írjátok be a versenylap megfelelő kockájába! Közelről Jelek a lakásban A fekete mágia korában élünk? Rejtélyes dolgokat, megmagyarázhatatlan eredetű történéseket tapasztalt egy olvasónk békéscsabai lakótelepi lakásában. Az egyedül élő, középkorú, diplomás nő korunkat a fehér és a fekete mágia korának nevezi, melyben minden megtörténhet. Ám a harc, ahogy fogalmaz, szerencsére még nem dőlt el.- Mióta él ebben a lakásban, amelyet szeret, mert nagyon megszokott? — Tíz éve. — Mikor kezdődtek a változások, és miben nyilvánultak meg? — Három éve érzem, és válik egyre tudatosabbá bennem, hogy valami nincs rendben körülöttem. Használati tárgyaim, munkaeszközeim összekeveredtek. Nem azon a helyen találtam őket, ahol hagytam. A fésűt, a fogkrémes tubust, a fogkefét. Ezeknek a fürdőszobában van a helyük, a tükör alatti polcon, de én hol a konyhaasztalon, hol a hálószoba asztalán találtam valamelyiket. Ne nézzen így rám, természetesen odafigyelek magamra! Bennem is megfordult, hogy a reggeli készülődés közben a telefon kiszólított, elterelte a figyelmemet, azért nem emlékeztem rá, tulajdonképpen én voltam az, aki a tárgyat, a törülközőt vagy fogkefét kihoztam. De nem vagyok szétszórt, és az első felfedezés után direkt odafigyeltem. De történt más is. A könyveimet, nem a szép- irodalmi műveket, hanem a filozófiai, pszichológiai, ezoterikai munkákat jelölte be valaki, a sarkokat behajtva. Szamárfülek a köny- _ vemben. Amire mindig háklis voltam. Aztán egy délután arra értem haza, ’ ’ hogy azokat a könyveket, amelyeket a második polcon tartok, az elsőn találtam. Aztán olyan tárgyakat találtam ■■ a lakásban, amelyek nem az enyémek. — Például miket? — Színes kavicsokat. Az egyik fehér volt, a másik fekete. A fotelom mélyén találtam őket. — Félt a történésektől? — Inkább idegesített. TudKockás történetek tam aludni, ha erre gondol. Azt akartam, hogy legyen már végük a dolgoknak. Egy linómetszetem is eltűnt. — A rendőrségnek nem szólt? — De. Ám ők szó szerint azt mondták, hogy ilyen Úri Gelle- r-es ügyekkel nem tudnak foglalkozni. Rögtön azt kérdezték, hogy idegen behatolásnak volt-e nyoma, de soha nem . . s amaniz mussal foglalkozó, kultúrtörténeti munkáit l á - tóm. volt. Zárcsere után sem. — Csak önnek kulcsa a lakáshoz? — Igen, csak nekem. — Ön, aki elszenvedője volt, minek nevezné a történéseket? — Nézze, az ilyenfajta játék arra megy ki, hogy az embert elbizonytalanítsa, és önmagában se higgyen már. Paranoiássá váljék, és a pszichiátereknél kössön ki. Én szerencsére sokat olvastam Tudom, hogy bejegyzett boszorkánykörök működnek. ” ezekről a dolgokról korábban, így, noha váratlanul értek, tudtam kezelni a problémákat. Azzal együtt, hogy személy szerint senkire nem gyanakodtam. — A könyvespolcán Janko- vich Marcell, Diószegi Vilmos lg *p| :: pipi® — Nem ismeretlen előttem a népi hiedelem világa, de nem pistultam bele a sámánizmusba. Nem gondolom, hogy egy sámán szelleme űzött velem ilyen játékot. Viszont tudom, hogy bejegyzett boszorkánykörök működnek. És vannak különleges, természetfeletti képességekkel megáldott em- _ berek, de erkölcsi érettségüktől függ, hogy a képességüket mire használják. Meg vagyok róla győződve, hogy valaki a rossz oldalról űzött velem gonosz tréfát. ■I — Arra nem gondolt, hogy eladja a lakást, és- másikat vegyen? — Nem. Mert a történtek ellenem és nem a lakás ellen irányulnak. És tudom, amilyen váratlanul kezdődött az egész, olyan váratlanul fog véget érni. Csak ki kell várni. Pánics Szabó Ferenc Ikrek a négyzeten és a jószívűség ára Mai két történetünkből az első arra a furcsaságra ad magyarázatot, hogyan lehet egy utasból kettő, a másikban a segítőkészségnek lesz ára... — A békéscsabai vasútállomásról vittem egy fiatal szőke srácot a Lencsési lakótelepre. Barna bőrdzseki, drapp ing, sötét nadrág volt a ruházata. Ä megadott cím előtt kiszállt, rendezte a számlát, én meg visszagurultam az állomásra. Néhány perc múlva nem akartam hinni a szememnek. Ugyanaz a srác, ugyanabban a ruhában intett le és ült be mellém. Azon tűnődtem, hogyan érhetett vissza olyan hamar. Ismét a Lencsési lakótelepre vittem. Néhány nap múlva meglett a magyarázat, amikor ketten, a két ikertestvér beszállt a kocsimba. Az ikreket azért néha ránézésre (is) meg lehet különböztetni, de ezek olyan egyformák voltak, mint két tojás. Ezután gyakran vittem őket, de sohasem tudtam, hogy éppen melyiket viszem. Akkor sem, amikor egy csinos fiatal lánnyal kellett az egyiket fuvaroznom a békéscsabai éjszakában. Edit gyakran feltűnt Gábor oldalán. Egy alkalommal épp a Fregatt diszkóhoz szállítottam őket. Pár perc múlva már azon csodálkoztam, hogyan kerültek olyan hamar a vasúthoz, hiszen az állomás épületéből láttam kijönni őket. Hát ti ott hagytátok a diszkót? Mi nem, hiszen most jövünk Gyuláról. Hadd mutassam be a menyasszonyomat, Erikát. Edittel, az ikertestvérével az öcsém, Zoli jár. A másik történet is Gyuláról jut eszembe. Egy délelőtt egy banki szakembert vittem tárgyalásra. Késésben volt, de nagyon fontos lett volna számára, hogy pontos időben érkezzen. Kicsit odaléptem a gáznak, elérte. Nem volt hálátlan a fuvardíj kifizetésekor. Jó hangulatban tartottam visszafelé Békéscsabára. A Veszély csárdát hagytam el éppen, amikor egy férfi és egy nő két gyerekkel leintett. Tél volt, de sütött a nap, alig volt valami forgalom az úton. Hatalmas problémájuk van, kezdte a férfi. Lerobbant a kocsijuk. Sarkadiak, oda tartanak. Nem segítenék? Van vonóhorgom? El tudnám vontatni őket? A gyerekek meg a hideg miatt igent mondtam. A viteldíj miatt egyáltalán ne aggódjak, mondta a férfi. És persze a jutalom sem marad el, ígérte határozottan. Elindultunk. Lassan hajtottam, de egy rendőr így is megbüntetett. Ki kellett fizetni a bírságot. Végre beértünk Sarkadra. Addig beszédes útitársaim elhallgattak, szótlanná lettek. A város szélén, egy kis utcában álltam meg, rozzant ház előtt. Nem lesz baj — szólalt meg mellettem a férfi —, ha most nem tud fizetni? Időm sem volt válaszolni, jöttünkre kitódult az utcára a népes família. Összecsapták kezüket, lábukat, hogy mi történhetett itt. Majd egy hirtelen fordulattal engem kezdtek el okolni a történtekért. Egyre szorosabban fogtak közre. Örültem, hogy végre megszabadultam a „terhemtől”, nagy üggyel-bajjal sikerült megfordulnom, és elhajtanom. P. F. Ötödik oldal VÉLEMÉNYEK Telefonon felhívtuk néhány olvasónkat és megkézdeztük, mit jelent számukra március 15-e, illetve hogyan ünnepelnek a jubileumi évfordulón? Juhászné Ujj Nóra, 35 éves nevelőtanár, Békés: Az első fordulón már túl vagyunk, hisz’ a speciális szakiskola diákotthonában, ahol dolgozom, már csütörtökön ünnepeltünk. Családommal együtt részt veszünk a városi megemlékezésen. Kádár Gyula, 50 éves kirakatrendező, Békéscsaba: A Párcziumböl Nagyváradról települtem át. Számomra a március 15-e nem külsőség, a nemzet ünnepe. Legelőször is belül ünnepiek, csak az tud így ünnepelni, aki ette valaha a kisebbségi sors, az elnyomottak keserű kenyerét. Bátorl Ferenc, 57 éves rokkantnyugdíjas, Mező- berény: Büszke vagyok arra, hogy Petőfi Sándort Békés megyéhez, Mezőberényhez baráti, családi szálak fűzték. Természetesen tiszteletemet teszem a Petőfi-emlékmű- nél és a hídnál is. Fazekas Andrásné, 48 éves köztisztviselő, Szarvas: Mindig figyelemmel kísértem az ünnepi megemlékezést, hisz' a március 15-e jeles nap nemzeti történelmünkben. A százötven éves jubileumi megemlékezésen, koszorúzáson is részt veszek, ha tehetem. B. I. Buracu, te csillag! Március 15-én mindig számíthat a nagyérdemű néhány román (iái) ingyencirkuszra. Az egészséges lelkületű emberek, legyenek magyarok avagy románok, természetesen torkig vannak ezekkel a szélsőséges megnyilvánulásokkal és praktikákkal. A csak funari (tabarai, Corneliu Vadim Tudor-i) mértékkel mérhető butaság és a rosszindulat engem letaglóz, megbénít. Másokat viszont fölpaprikáz, indulatba hoz. Talán éppen azért akarnak bennünket kihozni a béketűrésből, hogy később ujjal mutogathassanak ránk: lám-lám, az izgága boz- gorok méltó utódai a bűnöző Kossuthnak! De nagyon igazságtalanok lennénk, ha nem vennénk tudomásul, hogy az etnikumok békés együttélésének, az eredettől, nemtől, nyelvtől, vallástól független értékek egyenlőségének és védelmének is voltak és vannak kiváló szószólói Romániában. Közéjük tartozott a közelmúltban elhunyt kolozsvári geológus professzor, a „Csakis együtt sikerülhet!” eszméjét valló dr. Octavian C. Buracu. Most kaptam egy felhívást özvegyétől, aki a lakosság támogatását kéri férje sírjának rendbetételére. Az Interetnikus Párbeszéd Egyesület megalapítójának végső nyughelyét ugyanis többször feldúlták. Ménesi György
