Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-22-23 / 170. szám
8 1995. július 22-23., szombat-vasárnap MEIJVE! HÍRLAP Tiltakoznak a kisebbségek beolvasztása ellen A magyar nyelv védelmében Hubay Miklós A cethal hátán című drámájának emlékezetes előadása kiemelkedik a Gyulai Várszínház idei évadjának műsorából. Az íróval a darab születéséről, szolgálatról és elégtételről, politika és művészet kapcsolatáról, a magyar dráma szerepéről és elátkozott századunkról beszélgettünk. — Évtizedek óta munkálkodik azon nagy alázattal és szeretettel, hogy egy régi magyar komédiát felmutasson a mának és bizonyítsa a dráma megváltó erejét. Elégedett a gyulai előadással? — A legnagyobb mértékben, és ez nem „a hálás szerző” udvarias szava. Nekem ez a dráma a szívügyem, az egész életemet végigkísérő szívügy és ambíció, hogy megvalósuljon és megmaradjon a magyarságnak. Az én művem tulajdonképpen csak egy hordozórakéta. A Mohács utáni évtizedekben íródott a Balassi Menyhárt árultatásáról szóló komédia. Először erről a drámáról nyilvánosan 1941-ben írtam, akkor indította Illyés Gyula a Magyar Csillagot. Egyik első számában írtam egy tanulmányt, vagy inkább hitvallást, aminek a címe az volt: A megváltó mutatvány. Ennek a tanulmánynak a gondolatai benne vannak ebben a drámában, és nagyon érvényesen kerültek megfogalmazásra most a gyulai előadásban is: a drámának megváltó és szükséges szerepe van a társadalomban, éppen akkor, amikor ez a társadalom nagy bajban van. —Mint most. — Mint most és az első Mohács után, amikor a darab játszódik. A Nemzeti Színházzal vagy más magyar színházakkal sokáig nem tudtam volna elfogadtatni, nagyon megalázó visszautasításokban volt részem. Amikor Major Tamás is margóra került, a hetvenes évek elején, azonosult ezzel a drámával. Új igazgatónak, Marton Endrének kellett jönnie, aki azt mondta, csinálja meg Major a Színház a cethal hátán című darabot. Nagyon szép előadás volt a Nemzetiben, de a jelentőségét a fanyalgó, tartózkodó kritika egy szóval sem említette... Június közepén érdekes kiállítás nyílt a szeghalmi Sárréti Múzeum Kossuth téri kiállítótermében. A tárlat egyik szervezőjével, L. Sinkó Rozáliával először Harangozó Imréről beszélgetünk, akinek gyűjtését láthatjuk most a múzeumban. — Ezt a tárlatot Harangozó Imre magángyűjteményének Békés, Arad és Bihar megye népművészetét reprezentáló tárgyaiból állítottuk össze. Harangozó „Az én művem csak egy hordozórakéta ” FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER —Túl merésznek tűnhetett a mondandó akkoriban? — Nem volt túl merész, csak én csináltam, már 1957 óta állástalan voltam, soha igazi bemutatóhoz nem engedtek, nem tudom, hány darabom hevert a fiókomban. Major is nem sokkal azelőtt lett kegyvesztett. Meg sem említették, mert az már valami értéket jelentett volna, hogy négyszázvalahány év után egy magyar dráma az én kreálásomban alkalmat nyert arra, hogy megszólaljon a Nemzeti színpadán. Nekem az elégtétel volt, hogy megtörtént, elhangzott, és a közönség feszülten figyelt, és olyan nagy színészek játszották, mint Kállai, Avar, Madaras, Raksányi, Szacsvay, Őze Lajos. Viszont a főpróbán Major sápadtan odajött és azt mondta: Itt járt a minisztériumból X Y és csak annyit mondott: ebben a darabban áthallás van. Ez az a bűvös szó, ami egy dráma körül abban a pillanatban megdermeszti a levegőt. És a darab eltűnt a repertoárról. Nem polémikus dráma, hanem igazi shakespeare-i, mert — és most merészet mondok, amit a közönség nem szívesen visel el—részvéttel van a gonoszok iránt is; azt látjuk: az ő gonoszságuk ugyanabból a sorsból fakad, amiből a mi életünk. Ez a megrendítő felismerés hatja át ezt a darabot, és ez az a shakespearei lélegzet, ami nagyon lényeges éppen ma, ebben az annyi gyűlölködéstől szétszabdalt magyar társadalomban, ahol valóban ember embernek a farkasává válik, és nem csak a magyar társadalomban, hanem Közép- Európában, ebben a ránk zúdult vadkapitalizmusban és az egész elátkozott századunkban, amely arra tanít, hogy az ember az embernek farkasává váljék. — Egész életét — minden mellőzés, Imre néprajzgyűjtő, író. Újkígyóson tanít, hitoktató, az Ipolyi Arnold Népfőiskola vezetője. Számos kiadvány szerzője, szerkesztője, több szakmai tanácskozás, honismereti tábor és kiállítás létrehozója. — Milyen érdekes tárgyakat láthatunk a kiállításon? — Mindent lehetetlen felsorolni, hiszen a kiállítóhelyiségben 90 négyzetmegaláztatás és száműzetés ellenére— a magyar dráma szolgálatának szentelte. Az a Nemzeti Színházbeli bemutató kegyelemféle. elégtétel volt munkásságáért. Ez a gyulai premier újabb bizonyíték arra, hogy a magyar dráma elevenen hat, és megváltó erejére éppúgy szükségünk van ma, mint a legviharosabb történelmi időkben. Egyetért ezzel? — Igen, pontosan így van, ahogyan mondja. Legfeljebb annyit még, hogy abban a szorongásban és megrendült- ségben, amelyben ma a magyarság és a szomszéd népek is élnek, sőt, Nyugat- Európa is aggódik (Mi lesz itt, mi megy végbe velünk?), tisztító erővel tud szólni egy dráma, és ezt mutatja meg Gyulán a vár színpadán. Épp olyan szükség van ma és általában igazán átélt tragédiára, mint ahogyan szükség volt Mohács után. — Ön hisz a dráma megváltó erejében. Vgyanakkor azt is kimondja műveiben és interjúkban, hogy a politika általában nem hajlandó tudomást venni a művészet hatásáról. — Hát persze, hogy nem hajlandó, mert a magyar művészet Magyarországon, az ukrán Ukrajnában, az orosz Oroszországban, a román Romániában akadálya annak, hogy egy művészet alatti, kultúra alatti szórakoztatóipar produktumait eladják és ebből a jogdíjat be- kasszálják! — Végül egy kis címtörténeti felvilágosítást kérnék Öntől: Balasi Menyhárt áruitatásától a cethalig. — Névtelen szerzőtől származik a Komédia Balassi Menyhárt áruitatásáról, ez az ősdráma. A mű, amit én létrehoztam és amelyikben a komédia mint egy foglalatban jelentkezik, színpad a színpadon, ennek a címe volt Színház a cethal hátán. Ez volta Nemzeti Színház előadásának is a címe. Hogy rövidebb legyen, a színház most elmaradt. A cethal egy Ady Endrére utaló cím, Adynak van egy hatalmas verse, A cethal hátán. Metafora ez a cethal, amelyen kikötöttek a legendák szerint a középkori hajósok, mert azt hitték, hogy bizontságos sziget. De süllyed a lakosai alatt, ez a merülő ország, amiről beszélnek is a darabban. Nem biztonságos sziget, hanem egy cethal háta. Ez az élmény érhette a Mohács utáni magyarokat, s ebben az élményben részesülünk most ennek a századnak a végén. —Kedves Hubay Miklós, köszönöm a rendkívül érdekes, élménydús drámatörténeti előadást, és mindig szeretettel várjuk vissza Gyulára! Niedzielsky Katalin méteren csaknem száz tárgy van. A sokrétű tárgyegyüttesből csupán néhány, anyagában, készítésmódjában, díszítésében, népi kultúránk régies rétegét őrző, hatalmas táji—történeti távlatokat átívelő technikákról tanúskodó darabot emelek ki. Az állattartó népeknél, így honfoglaló elődeinknél is, a gyapjúfeldolgozás megelőzte a kender- és lenszövést. A gyapjúruhák korai, archaikus szabású típusait képviselik az Arad és Bihar megyei szűrujjasok, a szumánok. A korábbi növényomamentikájú bőr és gyapjú rátétek helyét az itt látható huszadik századi szűrujjasokon már színes zsinórozás veszi át. A gyapjúfelsők újabb változata, a Sárréten szinte századunk közepéig pásztorviseletben megtartott bihari szűrök nagyváradi, debreceni, berettyóújfalui szűrszabóktól származtak vidékünkre. A kiállítás egyetlen szeghalmi darabja a múlt század végi címerábrázolásos bihari szűr. A címerábrázolás már a 18. század végén, de egyre erőteljesebben a múlt század elejétől jelentkezett népművészetünk motívumaiban, különösen férfiviseleteken, munkákon. A paraszti nemzeti öntudat, hazafiasság külső megjelenítéseként, kifejezőjeként is, például az igen korai, 1802-ből, Szarvas környéki tanyavilágból származó mángorló cí- merkarcolata is. —A kiállításon szép női ruhadarabok is láthatók. Ezekről mit érdemes tudni? — Ugyancsak archaikus viseleti darabok letéteményesei a tárlaton látható, gazdagon díszített bihari női mellesek, amelyek előzményei időszámításunk előttről származnak, de Észak-Ázsiától Észak-Amerikáig felbukkannak a hátiAz erdélyi, a felvidéki és a délvidéki magyar iskolákért, a magyar nyelv egyenrangúságáért, a nemzeti közösségek jogegyenlőségéért rendez „nyelvháború elleni” tiltakozó nagygyűlést július 27-én a debreceni Református Nagytemplomban a Magyarok Világ- szövetsége (MVSZ), valamint a Magyar Reformátusok Világszövetsége, a Magyar Katolikus Püspöki Kar, az Anyanyelvi Konferencia és a Tiszántúli Református Egyházkerület. Virágh Pál, az MVSZ Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének elnöke az eseményt bejelentő szerdai debreceni sajtótájékoztatóján elmondta: a tiltakozó nagygyűlés szónokai között lesz Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke, Tőkés László nagyváradi református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés Mozgalom elnöke, Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Pedagógus Szövetség elnöke, Dudás Károly vajdasági író és Sütő András erdélyi író, az MVSZ tiszteletbeli elnöke. A július 27-én délután négy órakor kezdődő tiltakozó nagygyűlést élő egyenes adásban közvetíti a DunaTele- vízió. Színes, színvonalas évadot zárt új épületében a szekszárdi Német Színház, a Deutsche Bühne Ungarn. A magyarországi németség nagyra értékeli, hogy az országnak van színháza, amely a német kultúra közvetítése mellett elsődleges feladatának tekinti a nemzetiség nyelvhasználatának szorgalmazását, nyelvi ismereteinek fejlesztését és ápolását. Különösen jó visszhangot váltott ki, hogy ettől az évadtól, nagy ráfordítással rendkívül szépen helyreállított épületben, a színház saját otthonában működhet. A szekszárdi Német Színházat a magyarországi németség mind szélesebb rétegei ismerik meg és sajátjuknak tekintik. A bemutatókat kezdik számon- tartani. egyesületek, önkormányzatok buszokat bérelnek, a falusi lakosság Szekszárdra indul szép német szót hallani. S a közönség elégedett és visszatér, mert a változatos műsor az igényekhez is igazodva, élményt nyújt és egybőrök, a bőrruhák. A hagyományos szűcsmunka országszerte feltehetően hódmezővásárhelyi mesterek hatását tükröző, Békés megyei indás, rátétes cif- raködmönökben maradt meg legtovább. Dorogi Márton írja: Békés megye gazdag tárháza a szűcsmesterség alkotta remekeknek, gyűjtőhelye a bihari, jászsági, kiskunsági és erdélyi hatásoknak. — Néhány érdekes régi bútordarab, berendezési tárgy is kiállításra került. — A gyűjteményben a legrégibb magyar tárolóbútor típusokat a felvidéki ácsolt, nyeregtetős szekrények és a geometrikus díszű bihari szuszékok szemléltetik. Mindkét fában gazdag szekrénykészítő központ árusai megfordultak vidékünkön. A gömöri szekrényeket, ke- lengyésládákat Békés megyei szlovák mesterek, faragók kezemunkája éltette az Alföldön legtovább. A Sárréten is — mint az Alföld más részein — az ácsolt bútorok gabonatárolókká, hombárokká váltak, kiszorultak a kamrába, átadva helyüket az újabb, asztalosok készíttette, festett díszű, tulipános ládáknak. — Nem kevés agyagedény is látható itt, például mázatlan korsók is. —A két jellegzetes, az Alföldet ellátó tűzálló edényeket készítő fazekasközpont, a gömöri és a bihari fazekasok árusai is gyakran érintkeztek egymással a Sárréten, bár meghatározóan a Sebes- Körös völgyében fekvő Rév környéki vászonfazekak, oláh korsók, kanták jutottak el hozzánk. Vásárokon, piacokon egymás mellett árultak a bihari, túri, karcagi, debreceni árusok, de ekhós szekereikkel utcáról utcára járva eljuttatták portékáikat terményért cserébe a legkisebb településekre. A gyarmatiak például a Várad környékiekkel pálinkáért sót Az esemény kapcsán Virágh Pál utalt rá, hogy ez a nagygyűlés a magyar nemzet tiltakozása lesz a határainkon túli magyar kisebbség asszimilálása, „a kárpát-medencei magyarságnak Trianon óta folyó, történelmi méretű visszaszorítása” ellen. Ez a folyamat — mondta az MVSZ hajdú-bihari elnöke — ma már létében fenyegeti a kisebbségi nyelvhasználatot. Programszerűen zsugorítják Szlovákiában, Romániában és Szerbiában a magyar nyelvnek az iskolai oktatásban játszott szerepét, s a többségi nemzeti nyelv egyeduralmára törnek. Virágh Pál kijelentette: a magyar nyelvellenesség révén az erőszak költözik be a nemzetiségi lét legintimebb területeire. ~ „Ha nem emeljük fel a szavunkat, ha ezt a magyar nemzet eltűri, akkor a határon túli magyarságért vállalt felelősségünkkel együtt értéktelenedünk el. Gerinctelenné válunk a Kárpát-medence magyarsága előtt, tehetetlenné Európa nemzetei előtt, s megvetett nemzetté a világ nemzetei előtt” — hangzott el az MVSZ tiltakozó nagygyűlését bejelentő debreceni sajtótájékoztatón. ben belépőt egy közös alapokra épülő, de a hagyományost meghaladó kulturális világba. Iskola ez a színház—a nyelvet tanuló több ezer kisdiáknak és gimnazistának, a német szellemi élettel ismerkedő főiskolásoknak és egyetemistáknak a meghatározó magyar környezetben és szellemi szférában temploma a német irodalomnak, a tiszta, szép beszédnek. A Deutsche Bühne Ungarn fölvállalta a mind nagyobb számú iskolai színjátszó csoport szakmai patronálását. Az évad értékelése természetesen az anyagi, pénzügyi viszonyok elemzését is jelenti. Ez a gazdasági szakemberek, a fenntartó intézmények illetékességi területe és feladata. De a gazdasági viták remélhetőleg nem kérdőjelezhetik meg a szekszárdi Német Színház szerepét, és a higgadt, objektív elemzések az előrelépést, a hatékonyságot fogják szolgálni egy még szélesebb körű kisugárzás irányában. cseréltek, a terményükkel fizettek a házaló faeszközökért, dongákból, háncsból összeállított háztartási, gazdasági eszközöket kínáló erdélyi kereskedőknek. — Végezetül hogyan ajánlja figyelmünkbe a tárlatot? —Talán József Attila soraival hívunk mindenkit a Sárréti Múzeum szeghalmi, Kossuth téri kiállítótermébe: „A népművészet a felgyülemlett, jelenlévő múlt, hatékony emlék.” Gila Károly A címerábrázolás a múlt században már gyakori volt a népművészetben FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Adíszes kelengyésláda alföldi mesterek kezemunkáját dicséri Szumánok, mellesek, szuszékok és csuprok Jelenlévő múltunk Szép német szót hallani — Szekszárdon Iskola ez a színház Ciillyedő országnak megváltás Hubay Miklós író a drámáról és a gyulai bemutatóról
