Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-15 / 62. szám
1994. március 15., kedd IW-IS49 „... ^ eAjrudb ö/iöJcjoe/ ^ennmxi/uxcLo/ noA^ cv »&^as ^uxAäA^ta/LCy^ qAal« . 0TLtcp nxcu^ijxisi/ otL, rrvujp A^aiLxcL emL/i/ e/ Rmv - dcui^ jxuj^jxaJL /t^ ónnal/ ^CŰ/LOU ^ ULA^á^^a/R^i^RaíaiEcuxQ^xa^! Jókai Mór Fél évszázaddal a „szabadság-fája elültetése” után, ahogyan Jókai nevezte az 1848-as forradalmat megjelent egy gazdag kötet a Révai testvéreknél, Budapesten, amely a következő' címet viseli: „Ezernyolczszáz Négyvennyolcz A41848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben”. Jókai Mór, Bródy Sándor és Rákosi Tivadar szerkesztette az ünnepi albumot, amely egykorú képeket, okiratokat, eredeti kézírásokat, ereklyéket, nevezetes nyomtatványokat, kiáltványokat, művészi emlékeket ad közre. E kötet hasonmás kiadása 1991-ben megjelent a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. Történelem—képekben. Lapozzunk hát együtt, kedves olvasó, lássunk néhányat a nagy idők eseményeit megörökítő dokumentumokból, közöttük olyanokat is, amelyeket nem vagy csak kevéssé ismertünk korábban. Ami történelem, azt ismerjük vagy legalábbis ismerni illik. Most inkább azokal a képeket, momentumokat szeretnénk felvillantani, amelyek a száraz tények mögött megmutatják ai embert, a kor szellemét, hangulatát. J9*9*#"11 J?. * *& 4*g2&**P>*r 9^J$L. 9-9, ML. / * '2P y* * ^ y&U*»»*■ , 44^^ w~<£U, 4jLv*~>~~41 Xfc *»y- / *w»£// A Nemzeti dal Petőfi keze írásával „41-es évszám van Kossuth Lajos ez első képére írva. Ebben az időben már ő volt a vezér, a hír szárny ára kapta, dicsősége magasan ragyogott — már túl volt a börtönön, a melyet mint politikai fogoly, mint a pozsonyi országgyűlés követe, 1837-ben szenvedett. Próbálták megné- mítani, megkérlelni és elbuktatni, kormányok, a sors és egyéb hatalmasságok elejébe álltak, hogy feltartóztassák, de Kossuth Lajos megy előre hatalmas utján, hogy betöltse hivatását mint a kor vezére, a szabadságharc legfőbb alakja; mert vezérnek és főnek született.” „Történeti jelentőségű az a jelenet, melyet e kép ábrázol. 1848. július 15-én nyílt meg Pesten az első népképviseleti alapon választott országgyűlés... Kossuth sápadtan, betegen, ingadozva jött az ülésre... A beszédének egy része így szólt: — Ha ma mi vagyunk a nemzet miniszterei, holnap mások lehetnek, ez mindegy, a nemzet ezzel a minisztériummal vagy másokkal, kell, hogy megmentse a hazát; de hogy akár ez a minisztérium, akár a másik megmenthesse: a nemzetnek erőt kell teremtenie. Azért minden balmagyarázat kikerülése végett egyenesen ünnepélyesen kérem, hogy midőn azt mondom: adja meg a képviselőház a 200 000 katonát, s az erre szükséges pénzerőnek előteremtését — Kossuth itt egy kis szünetet tartott, s a szónoklat varázsa alatt álló gyűlés elbűvölten hallgató tagjai közül feláll Nyári Pál s esküre emelt kézzel kiáltja: — Megadjuk! A képviselőkből egyszerre kitör a visszafojtott érzés. Villogó szemekkel, kipirult arczczál, egy emberként felugranak mindnyájan, s szivükre tett kézzel harsogják: — Megadjuk, megadjuk! Mikor a vihar lecsillapult Kossuth reszkető hangon ez emlékezetes szavakat mondja: — Leborulok a nemzet nagysága előtt!... ” Zászlók. Az első magyar minisztérium ünneplésére készítették a battonyai parasztasszonyok Czenzori engedély — Reseta János kézírása Reseta János „...a negyvenes években könyvvizsgáló, vagyis czenzor volt Pesten. Rettegett, hatalmas hivatal egykoron, a szabad sajtó előtt volt sötét korszakban. Tollforgató elődeink sok szomorú, de sok mulatságos történetet is hagytak ránk róluk. Ami a filloxera a szőlőben, az volt a czenzor az irodalomban: irtója minden nemesebbnek, szabadabb lendületnek, felfogásnak, merészebb gondolatnak, szóval mindennek, ami a nemzetet szolgaságban tartó hatalomnak kényelmetlen volt. S a czenzor ezt a magasabb erkölcsök és az állami rend nevében gyakorolta. Az öreg Reseta bácsi inkább vidám, mint félelmes alak volt. Hatalmát enyhén, jóakarattal kezelte; sok merészebb eszmének és kifejezésnek megkegyelmezett. S ha már valamit törülni akart a könyvből vagy hírlapból, kérve kérte az írót, hogy másítsa meg a kifogásolt helyet. Reseta el is nyerte jutalmát tisztességes voltáért, mert nem kisebb ember, mint Petőfi Sándor emlékezett meg róla sok melegséggel...” A két utazó átlépi Austria határát, s magával viszi a cenzúrát. Metternich bukásakor megjelent bécsi kép „A mi gyűlöletes az Ausztria—Magyarországra nehezedő zsarnok-rendszerben volt, azt a népek ebben a névben foglalták össze: Metternich. S ez az európai hírű államférfi, ki a világrész összes udvari és politikai cselszövényeit, nagy férfiak és egész népek sorsát kezében tartotta, megérte csúfos bukását... A gőgös Metternich nem akart lemondani, de végre maguk a főherczegek, különösen János főher- czeg rávették...” Női divat 1848-ban. Furcsa divat volt e század legmagyarabb korszakának divatja. A férfiak czilinderben tüntettek az osztrákok ellen. Március 15- én is köcsögkalaptól raj zott Pest. A nők sem viseltek pártát, sujtásos pruszlikot, hanem széles, krino- lin-szerű nagy szoknyát, egy sor fodorral vagy zsinórral az alján, rövid derekat, melynek csípője felcsúszott a hónalj alá... A magyar viselet csak az elnyomatás szomorú évei végén, a nemzeti újjáébredés idején jött ismét divatba
