Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-15 / 62. szám

1S4S—1S49

1994. március 15., kedd

Petőfi kokárdája

A világosi fegyverletétel. Egykorú kőnyomat

„A haditanács elfogadta Görgey javaslatát és nyomban két hadikövet Rüdigerhez utazott Görgey levelével. A fegyverletétel tehát el volt határozva, csakhogy a főtiszteken kívül azt senki sem tudta. Ezek után felkerekedett a tábor és az éjnek hűvössége alatt északkeletnek, Világosnak tartott... Görgey nem kívánt semmit, maga magát akarta áldozatul hozni a többiért; a győztes ellenség pedig elgázolt mindent és bántatlanul hagyta egyedül — Görgeyt. Életénél is többet elvett így tőle...”

/

syx.tr *yr- -vV/ a ^

<f 'X

íaLft* ksL/T Sxm-J*

syyx. *

m *

wrr

^ éw <í<r

A^rt ■

ar

XVwv-'W « ft

■--n* <!/ <y^í-l

C. _____^

L

egjobb barátja, Jókai mondja Petőfi külsejéről: „Petőfi nem volt eszményi alak egy férfiban. Hátramaradt arczképei közül csak az az egy hű, melyet legelőször rajzolt Barabás, a hol Petőfi két kezét hátratéve tartja: a többi mind eszményítve van. Termete szikár, középnagyságú, arczszíne sápadt, szemei apró feketék, szemöldökei satyr-vonalba menők, orra hegyes, tövén a homloknál benyomott, haja fölfelé szoktatott, szája kicsiny, s egy rendetlenül előreálló fog miatt gúnyoros kifejezésre nyíló. Egész lénye, tekintete komor, zárkózott volt, nyakán kendőt nem viselt soha, a mi ezt még előrenyultabbá tette — hajh, de mikor ezt az arczot a költészet lángja megvilágító, mikor műveit elkezdte szavalni, akkor minden vonásában kigyulladt a lélek; tekintete lángolt, sugárzott; alakja megnőtt, felma- gasult, szobor idomot vett; akkor a ki látta, a ki hallgatta, belé kellett neki szeretni. Férfit és nőt magával ragadt, a hova akarta.”

Az ébredő szabadság. Az aradi vértanúk szobráról. Zala György műve. „Van egy csodaszép asszony, bájolóbb mindazoknál, a kiket valaha láttál, csábító, mámorító és telhetetlen. Férfiak vérében szokott fürdeni, attól olyan szép. Elcsábítja ez az oltár előtt álló vőlegényt a menyasszonya mellől; elcsábítja a hétgyermekes apát felesége, családja köréből, és a kit magához csábított, azt a szíve utolsó csepp véréig, a lelke minden gondolatáig magának tartja. S mikor felkiált:

férfi fejekre van szükségem! — ezernyi ezeren az őszeretői kiáltanak vissza: Itt az enyim, vedd el! Ennek az asszonynak a

Kossuth levele feleségéhez. (Részlet.) írta szeptemberi híres körútjáról. „Kedves Angyalom! Vettem Kedves Keserű sorait; de lelkemnek mondhatatlanul fájt az aggodalom, a roskadozó csüggedés, mely sorain végig ömlik. Irtsd ki leiekedből Angyalom: engem nem veszély engem érdemetlen dicsőség vészén körül, szavaim szárnyán a honnak védangyala látszik lebegni, s utamban ezerenkint kél fel a magyar...”

Pfiffner Paula, aki a szabadságharc bukása után 1853-ban Gyulán raboskodva halt meg. Gyulán, a Kossuth utca 36. számú ház falán, és a Szentháromság temetőben márványtábla, illetve síremlék őrzi a hős honvédlány nevét.

„A fiatal hölgyek között akadtak sokan, akik szintén a harczmezőre vágytak, de nem beteget ápolni, hanem harczolni, az egri asszonyok módjára... A kormány lemondott e segítségről, de azt már nem akadályozhatta meg, hogy kisasszonyok huszárruhát ne öltsenek és nemük iránt tévedésbe ne ejtsék a főtiszteket... Bányai Júlia, Pfiffner Paula, Szent- pály Janka, Jagelló Apollonia és még többen igazi katonák voltak, fehér kezükkel fekete halált osztottak, férfi módjára éltek, de azért nekünk mindvégig szent asszonvaink maradnak.”

A DOKUMENTUMOKAT VÁLOGATTA, ÖSSZEÁLLÍTOTTA ÉS AZ OLDALPÁRT SZERKESZTETTE: TÓTH IBOLYA