Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-05 / 232. szám
1993. október 5., kedd HAZAI TÜKÖR/SOROZAT BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Együtt az emlékezetben Az aradi kivégzés előtt és után Az aradi emlékmű előtt minden évben sok-sok magyar ajkú emlékszik kegyelettel a tizenhárom vértanúra archív fotó Színikritikusi díjak átadása Az elmúlt színházi évad színikritikusi díjait hétfőn Budapesten, a Rátkay Klubban megrendezett ünnepségen adta át Koltai Tamás, a Magyar Színházművészeti Szövetség kritikus tagozatának elnöke. A legjobb új magyar dráma díját Parti Nagy Lajosnak ítélték Ibusár című művéért, amelynek ősbemutatóját Pin- czés István rendezte a debreceni Csokonai Színházban. A legjobb rendezés elismerésben Eszenyi Enikő részesült a West Side Story színpadra állításáért a Vígszínházban. A legjobb női alakítás díját megosztva ítélték oda. Takács Kati a Radnóti Színházban bemutatott Botho Strauss: Az idő és a szoba című darabban nyújtott alakításáért kapta meg a díjat, Csákányi Eszter pedig a Katona József Színház Kamra játszóhelyén bemutatott Kárpáti Péter: Akárki című produkcióban mutatott művészi teljesítményével érdemelte ki az elismerést. A legjobb női mellékszereplő címet Bertalan Ágnes kapta a Katona József Színház Kamra játszóhelyén bemutatott Németh Ákos: Müller táncosai című darabban való alakításáért. Antal Csabát jutalmazták a legjobb díszlet tervezéséért a veszprémi Petőfi Színház és a Merlin Színház közös produkciójaként színre vitt Jeles András: Szerbusz, Tolsztoj díszletéért. A legjobb jelmez díját Szakács Györgyinek ítélték oda, aki több előadás kosztümjével — többek között Goldoni: Az új lakás; Shakespeare: Hamlet — érdemelte ki a díjat. A Bálint Lajos emlékgyűrűt ezúttal Böhm György, a Budapesti Kamaraszínház dramaturgja vehette át. Az aradi vértanúkra csaknem másfél évszázada emlékszik a nemzet. 1849. október 6-án a szabadságharc tizenhárom főtisztjét lőtték agyon, akasztották fel. Vajon a puszta tényen kívül mit tudunk a mártírokról? Ismerjük-e életük utolsó perceit? Özvegyeik, árváik sorsát? Az évek egybemosták személyiségüket, fogalommá váltak, ők az aradi tizenhárom. Azon a baljós napon, ^esztendővel ezelőtt láncra verve vezették őket a vesztőhelyre. A kivégzések sorát azokkal kezdték, akiket golyó általi halálra ítéltek. Lázár Vilmos volt a legelső. Élete utolsó perceit egy minorita szerzetessel osztotta meg a börtönben. Mást nem jegyeztek fel róla. Dessewffy Arisztid pompás egyenruhában jelent meg a vesztőhelyen. Valószínűleg ifjú feleségére gondolt, akinek október 6-án volt a születésnpja. Szinnyei Merse Emma három hónappal korábban esküdött örök hűséget a tábornoknak. Az ifjú férj a lipótvárosi templomból egyenesen hadtestéhez indult. Frigyük beteljesítésére valószínűleg nem maradt idejük. Első felesége öt gyeremeket szült és temetett el, majd a tüdővész őt is elvitte. Második hitvese 1850-ben kilopatta a tábornok földi maradványait Aradról. A tetemet, hogy a koporsó fel ne tűnjön, kettéfürészelték, és ládákba rejtve Margonyára vitték. Az agnoszkálásnál rémülten sikoltott az özvegy: „Ez nem az én férjem !” — Dessewffy világos haja a földben töltött idő alatt ugyanis besötétedett. Végül egy hiányzó fogról azonosították a földi maradványokat. A tragikus sorsú tábornok azóta is Margonyán alussza örök álmát. Amikor 1856-ban Erzsébet királyné világra hozta Gizellát, Ferenc József — felesége unszolására — amnesztiát adott a politikai foglyoknak. Máriássy János honvéd ezredes is kiszabadult, és Dessewffynek tett ígéretéhez híven, miszerint gondoskodik az özvegyről, elment Margonyára, és megkérte Emma asszony kezét. Schweidel ./óc.vc/halála előtti utolsó napon is Dumas „A három testőr”-ét olvasta. A szintén az aradi várban raboskodó fiának utolsó üzenetként egy feszületet küldött. Kiss Ernő viszont nem engedte meg, hogy kendőt tegyenek arcára, látni akarta hóhérait. Tetemét hűséges katonái a várból az aradi temetőbe vitték. Félve a megtorlástól hamis sírfelirat alatt nyugodott az altábornagy, egészen addig, míg a család Elemérben található sírboltjába nem temették. Ma is ott pihen. A többi kilenc tábornoknak épületfa-gerendából állítottak bitót. A siralomházból jól hallották az ácsok szorgos kopá- csolását. Talán nem is figyeltek rá, levelet írtak. Pöltenberg Ernő feleségétől búcsúzott: „Örökre istenhozzádot kell hát mondanom neked, megáldva téged mindazért a boldogságért, mellyel gazdagon megajándékoztál, és szívemből köszönve mindazt a szeretetet, amit tőled kaptam...”. Az osztrák állampolgárságú, egykor a császárra felesküdött, majd a magyar szabadságért harcoló tábornoknak nem kellett végignéznie bajtársai kivégzését, korábbi érdemei „elismeréséül”, elsőnek akasztották föl. Három árva maradt utána. Török Ignác, a maga 52 évével az idősebb tábornokok közé tartozott Lahner György pontosan 51 esztendőt élt, születésnapján végezték ki. Knézich Károly a siralomházban fuvolán játszotta Donizetti Lammermoori Lucia című operájából Edgar búcsúdalát. A bitófához menet híresen szép feleségét és kislányát foglalta imádságba. Nagy-Sándor József szivarozva várta, hogy sorra kerüljön, latinul mondta a kivégzést vezetőnek: Hódié mihi, eras tibi! — Ma nekem, holnap neked! Menyasszonya gyászolta. Leiningen-Westerburg Károly egy levelet küldött feleségének, amelyben megerősítette, hogy Damjanich tábornoknak 1400 forinttal tartozik, s kérte özvegyét, fizesse ki a kártyaadósságot Damjanich- nénak. A főtiszt engedélyt kapott, hogy szólhasson a jelenlévőkhöz: „Életem utolsó pillanatában, közvetlenül azelőtt, hogy az örök bíró elé lépnénk, gyalázatnak tartom, amit ellenem elkövetnek.” A német származású tábornok holttestét egyik rokona Mony oróra vitte, majd Borosje- nőre, a templom kriptájába, és csak 1974-ben került vissza Aradra. Aulich Lajos utolsó perceiről, aki egy hónapig hadügyminiszter is volt, semmit nem jegyeztek fel. A tábornok 56 évesen a vértanúk korelnöke volt. Damjanich János a „vadrác”, ahogy a szerb származású tábornokot katonái hívták, mankóval bicegett a kivégzéshez. Imáját már október 5-éről 6-ára virradóra elmondta: „Oltalmazd meg, Mindenható az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsd az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nekem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.” Csemovics Emilia hatvan évvel élte túl férjét, egy időben egy másik aradi özveggyel, Lahner Györgyné- vel lakott közös lakásban. Á két asszony akkoriban elképesztően magas összegért — 100 aranyért — vitethette el a tetemeket Aradról. A két tábornok sírját 125 évig ápolták kegyelettel a mácsai kastély parkjában, földi maradványaikat 1974-ben szállították Aradra. (Lázámé és Damjanichné sírja a Kerepesi temetőben található.) Vécsey Károlyt azért akasztották fel utoljára, mert a császár csapatait ő verte ki az aradi várból. Végig kellett néznie a többiek halálát. Mielőtt a bitófához lépett, kezet csókolt az előtte kivégzett Damjanichnak, akivel a szolnoki csatát követően „egy életre” összeveszett. Holttestét özvegyének sikerült az aradi köztemetőben elhantol- tatnia. Onnan került csaknem húsz évvel ezelőtt az aradi emlékmű alatti kriptába, ahol így már tizenegy tábornok pihen együtt. Kiss Ernő Elemérben, Dessewffy Arisztid Margonyán alussza örök álmát. Batthyány Lajost, az első független magyar kormány elnökét kötél általi halálra ítélték. A 43 éves politikus a siralomházban öngyilkos akart lenni. Súlyos sebei miatt, a korábban kihirdetett ítéletet megváltoztatva, Pestre szállították, és ott lőtték agyon. Holttestét a ferencesek templomának kriptájába vitték, és csak 1870-ben szállították a Kerepesi temetőben emelt mauzóleumba. Örökmécsese néhány percre a Parlamenttől hirdeti emlékét. Szabó Margit Ferenczy Europress Halász Péter: Statárium Mintegy 60000-rel nő az öregségi nyugdíjasok száma Jövőre 14-15 százalékos nyugdíjemelés 2. Egyszer részegen ment munkába, a főpallér rögtön hazaküldte és megmondta azt is, hogy nincs rá szüksége többet. Híre ment a szakmájában, hogy részeges és megbízhatatlan, kutyának sem kellett a munkája. Ettőí kezdve az anyja dolgozott kettőjük helyett is. Feri bának kevés volt ez is. Munkára fogta őt is. Tizenkétéves korában már nem engedte iskolába, kizavarta a vásárcsarnokba és kosarakat hordott kövér asszonyok után. Sírt és ordítozott, hogy iskolába akar menni és gyűlöli a vásárcsarnokot, Feri bá megverte. Még mindig viseli egy ütésének nyomát a homlokán. Olyan, mint a lórúgás, A fejlemények egészen elő- reláthatóak voltak. Feri bának nemcsak enni, hanem inni is kellett. És sor került az anyja takarékkönyvére is. Két hónap alatt vége volt az egésznek. Á negyedik hónapban kilakoltatták őket a Soroksári úti bérkaszámyából. Három napig a szabadban aludtak és permetezett rájuk az ólmos őszi eső. Aztán valahogy elhelyezték őket itt az angyalföldi szute- rénlakásban. Raktár volt ez valaha, szűk, levegőtlen helyiség, penészesek a falak és a rácsos kis ablakokat, amelyek egyvonalban vannak a járdával, berúgdosták már régen az angyalföldi csavargók. Télen papírral van beszegezve, nyáron csak egy kendő van odaakasztva éjszakára és nappal nagykíváncsian bebámészkodhat minden arrajáró. Mihály keveset volt odahaza. Inkább csavargott a grun- dok felé és elhevert valahol a füvön. De éjszakára haza kellett mennie; egyszer nem ment haza és az anyja akkor is reggelig zokogott. Sajnos valahogyan eltávolodtak egymástól az utóbbi időben az anyjával is. Mert nem értette ezt a még aránylag fiatal, de testileg, lelkileg tönkrement asszonyt. Miért tűri ezt az átkos, kínzó rabszolgaságot? Miért nem lázad fel, miért nem zárja ki, miért tűri, hogy megüsse és miért nem engedi, hogy ő közbelépjen... Mintha örömét lelné ebben a pokoli szenvedésben. Sok mindent nem értett Mihály. Nagy általánosságban nem értette az egész életet. Hogy miért is kell mindennek így lennie, amikor olyan gyönyörű és fájdalmas szép luxusautók is vannak, amelyek lenéző gőggel száguldanak keresztül néha Angyalföld utcáin és olyan elegáns urak és hölgyek is vannak, amilyenek a Hold mozgó vásznán nevetgélnek és táncolnak és isznak csillogó, talpas poharakból. De aztán belefásult mindenbe. Megtanulta, hogy lehet nézni és eltűrni mindent úgy is, hogy az ember közben ne gondolkozzék. Kijárt a vásárcsarnokba és kosarakat cipelt, néhány hétig sózsákokat hordott a csepeli szabadkikötőben, akkor félretett magának néhány pengőt, maga sem tudta, mire, de aztán csak odaadta az anyjának egyszer és persze az anyjától még aznap este Feri bá- hoz vándorolt a pénz. Ezt sem bánta, mint ahogy már semmiért nem tudott kétségbeesni. Valami kéreg rakódott a szíve köré és ez a kéreg csak pillanatokra tudott feloldódni. Mint ahogy ma délután a moziban... Sírni tudott volna, amikor vége volt az előadásnak és kijött a Gyár útra és nagy szürkeség volt köröskörül és rongyos emberek, néhány csavargó veszekedett a sarkon... Sóhajtott egyet és a jobbfelére fordult. Feri bá egyenletesen hortyogott, az anyja fekhelye felől nem jött hang, talán még ébren van és tépelődik a sorsa felett. Hallott néhány kemény lépést az ablak felől, egy rekedt női hang nevetett és valami trágárságot kiabált. Aztán elnyomta az álom. Már reggel hatkor a vásárcsarnok felé bandukolt, foltozott nadrágjában és fakult ingében. Komisz cigarettát szívott és mélyeket lélegzett a friss, erős levegőből. Ilyenkor még tiszta a külváros levegője, a gyárak kéményóriásai még nem köpködnek az ég felé nehéz és fullasztó füstfelhőket és az ég is világosabb és derűsebb. Meleg, jószagú reggel volt. Június közepe. A Virág utca sarkán két suhanc ácsorgott, amikor meglátták, odakiáltott az egyik: — A csarnokba? Nem szívesen válaszolt és kedve szerint egyáltalában meg sem hallotta volna, hogy hozzá szólnak. De félt ezektől az angyalföldi csavargóktól. Kemény, elszánt kölyök volt valamennyi és jaj annak, aki ujjat húz velük. Meghajigálják kővel, szemeteket hajigáinak be az ablakán és gúny verseket énekelnek, ha megpillantják. Márpedig ők ujjathúzásnak veszik, ha nem válaszol nekik vagy lenézi őket valami magafajtájuk. — Oda... — felelte közelebb érve — a csarnokba. Ismerte mindkettőt. Ángyán Gyuri és Vanyák Laji, két hírhedt angyalföldi verekedő. Nem több egyik sem tizenhétévesnél, de romlottságban túltesznek harmincéves bűnözőkön is. Veszedelmes munkakerülők, a toloncház ismert lakói, valósággal retteg tőlük a környék. Kidobták őket már régen hazulról, csavarognak, szabadban hálnak, néha lopnak, néha koldulnak. Van úgy, hogy ráfanyalodnak a munkára, ilyenkor bekutyagolnak ők is a csarnokba és hordják a kosarakat, de inkább várják az alkalmat, hogy elemeljenek valahonnan valamit és akkor hamarosan búcsút mondanak a munkának. (Folytatjuk) Megjárta a tárcaközi egyeztetés útjait, s immár megszerezte a kormányzati támogatást is a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat javaslata a járadékok 4 százalékos egyösszegű kiegészítésére. Hátra van még az utolsó állomás: az Országgyűlés állásfoglalása. A parlamenti pártok, illetve frakciók illetékeseinek előzetes megnyilatkozásai azonban azt ígérik, hogy a koalíció és az ellenzék egyaránt a javaslat mellett fog voksolni. Az előterjesztés egyébként a tervezett emelés egyhavi minimumát 300, maximumát pedig 1000 forintban határozza meg. Akik tehát 1993. január 1- je előtt mentek nyugdíjba (mint ismeretes, a járadék-kiegészítés csak rájuk vonatkozik), kilenc hónapra visszamenőleg 2700-9000 forint közötti pluszt kapnak kézhez, előreláthatóan novemberben. Az idén a számítások szerint mintegy 60 000-rel nő'az öregségi nyugdíjasok tábora; az új járadékosok 1994. januárjától a mostani egyösszegű emelés kilenced — tehát egyhavi — részével megnövelt nyugdíjra számíthatnak. A társadalombiztosítás szakemberei intenzíven dolgoznak a jövő évi pénzügyi, költségvetési terveken. A főbb előirányzatok keretei már kialakultak. A nyugdíjbiztosítási alap 1994-es költségvetési tervezete 378 milliárd forint bevétellel és 391 milliárd forint kiadással — tehát mintegy 13 milliárdos hiánnyal — számol. A számítások figyelembe veszik, hogy az egészségbiztosítási alap terhére is fizetnek járadékokat; például a rokkantsági nyugdíjat, amelyben több mint 300 000-en részesülnek. Vannak azután olyan nyugdíjszerű ellátások (házastárs utáni jövedelempótlék, házastársi pótlék, gyermek- gondozási díj) is, amelyeket — mintegy 47 milliárd forint értékben — a nyugdíj- és az egészségbiztosítás közösen finanszíroz. Az előkészítő tárgyalásokon behatóan foglalkoznak a jövő évi nyugdíjak karbantartásának különféle lehetséges változataival. Konkrétumok közlésére a szakemberek egyelőre nem vállalkoznak, hiszen a további megbeszélések és egyeztetések során még sok minden változhat. A főbb számok alapján azonban arra lehet következtetni, hogy 1994-re szólóan 14—15 százalékos nyugdíjemeléssel kalkulálnak a tb illetékesei. Arról, hogy az emelés az ellátottak mely körére vonatkozna és mikortól lépne hatályba, valószínűleg október végi közgyűlésén tárgyal majd a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat.- szóma - Ferenczy Europress
