Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-30 / 25. szám

a 1993. január 30-31., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM ^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP _____ r r ri * TT í) „Csak örömet szerzett a világnak” flOgy van, íanar U r. §z^ro|i Audrey Hepburnről Nemeskürty István új megbízatásairól és dühös harcairól Filmtörténész, író — mondja foglalkozá­sáról lakonikusan a Ki Kicsoda. S bár életrajzi adataiból ki­derül, hogy sokféle rangos posztot töltött be, évtizedek óta egyetlen állandó titu- L lusa van: tanár úr. 16 Nemcsak azért, mert hosszú időn át okta­tott, hanem mert bár­milyen tisztet viselt, Nemeskürty István mindig, mindenütt hű maradt pedagó­gusi mivoltához. „A magyar drámatörténet tele van zseniális darabokkal’' — Hogyan indult az év, tanár úr? — Annak tudatával, hogy az én generációm rosszkor született. 1925-ös „évjáratú” vagyok, így már felnőttként éltem át ’45-öt, ’48-at, ’56-ot és..., de nem folytatom. Fá­rasztó. Főleg, mert úgy tűnik, mintha az ország a tétova za­var állapotában lenne: nem tudja, mit kell tennie. Tanúi vagyunk a politikainak álcá­zott naponkénti csatározások­nak. Dehát tudom — ez az élet. —Hogyan telnek a napjai? — Korán kelek, dolgozom, írogatok. Hogy mit, azt soha­sem árulom el — talán babo­nából. Vannak azután társa­dalmi megbízásaim. Megle­petésemre titkos szavazással megválasztottak a Magyar Könyvalapítvány elnökének, ami szép feladat, de sok gond­dal is jár. Mert az alapítvány évi százegynéhány milliójá­ból azokat a kiadásra érdemes, megjelenésre váró műveket támogatjuk, amelyek valami­lyen oknál fogvá nem számít­hatnak széles körű közönség- sikerre. A múlt év közepén a mi­niszterelnök úr kinevezett a Magyar Ösztöndíj Bizottság elnökévé, s ez szintén érde­kes, felelős munka. Talán ke­vesen tudják: jelenleg nincs magyar állami ösztöndíj. Hogy úgy mondjam, dacos és dühös ' feladatomnak tekin­tem, hogy legyen. Szép, szép, hogy van bizottság — elnök­kel, tiszteletre méltó tudós ta­gokkal, de ha találkozhatnék a pénzügyminiszterrel, feltét­lenül megpróbálnám rávenni, hogy segítsen változtatni ezen a helyzeten. Mindemellett művelődés- történetet tanítok a Színház- és Filmművészeti Főiskolán — így esténként már nem dol­gozom, csak olvasgatok... — Televíziót nem néz? — Most, hogy sok külföldi csatornát be lehet hozni, döb­benten látom: nemcsak ná­lunk, hanem az egész világon zsákutcában van a televízió­zás. Úgy is mondhatnám, hogy egy szemétégető az egész tévé, vagyis pocsék... Szilveszterkor afféle statiszti­kai kíváncsisággal végigpász­táztam az összes állomást, s meghökkenve láttam: legjobb a magyar tévé műsora, pedig az sem volt éppen a csúcs... Kulturális szempontból rémületesen elszürkült a vi­lág, s ennek oka, részese a tévé is. —Színházba eljár? — Ritkán, mert másféle előadásokat szeretek, mint a mostaniak. Hadd mondjam el: a magyar drámatörténet tele van zseniális darabokkal. Ta­valy mindent megpróbáltam, hogy például Hunyadi Sán­dornak — aki 1942-ben halt meg — az évforduló kapcsán legalább egyik darabját előad­ják. Nem sikerült. Talán azért, mert a rendező nem tudná „önmagát megvalósítani”. De mondok más nevet, amit évti­zedekig nem lehetett emleget­ni: Herczeg Ferenc. Vegyük tudomásul, hogy jó író, ma­gyar klasszikus! Állítom, hogy ha előadnák, teszem azt a Bizáncot, amelynek máig érvényes tanulságai vannak, nagy siker lenne! — Van valami különleges hobbija? — Nincs, de — volt. Whisky- és konyakcímkék gyűjtése. A háború után ugyanis nem volt más megél­hetési lehetőségem, egy kon­zervgyárban éjjeli munkás voltam, szeszfőzésből pedig szabályos mesteri oklevelet szereztem. Bölcsész vagyok, de mindig nagyon érdekelt a gyümölcsből párolt szesz cso­dája. Szerintem ezen a téren három nagy teljesítménye van a világnak: a magyar gyümölcspálinka, a skót whisky és a francia konyak. Nos, ezért gyűjtögettem a címkéket, de abbahagytam. A gyűjtemény megvan; lehet, hogy egyszer nagyobb értéke lesz, mint a könyveimnek...?! László Zsuzsa, Ferenczy Europress Sütő-bemutató Sütő András felnőtteknek szóló mesejátéka, a Vigyorgó Búbá­nat bemutató előadását tartották a múlt héten Veszprémben, a Petőfi Színházban. A darabot, amely az emberi létezés kérdé­seivel foglalkozik, a népmesék­re emlékeztető hangvételben, Várdorfi László rendezte. Az ősbemutatón részt vett Sütő András is. Aki szerint Erdély­ben az újabb „morbus hungari- cus”-ként emlegetik a Magyar- országon napjainkban tapasz­talható mindennapos politikai viharokat. Ezt az előadás előtt közölte az újságírókkal, akik többek között arról is kérdezték: miként élik meg a határainkon túli magyarok az itthoni politi­kai csatározásokat. Elmondta azt is, hogy ma már igen jó és folyamatos a kapcsolatrend­szer, ezért gyorsan értesülnek Magyarországon történtekről. Sokan emlékeztek tisztelettel és megbecsüléssel halála al­kalmából Audrey Hepbumre, a csodás szépségű amerikai filmművészre és emberre, aki úgy látta önmagát, hogy „túl­ságosan vékony vagyok, a füleim elállnak, a fogaim csá- lék, a nyakam pedig hű de na­gyon hosszú...” Sean Connery: „Istenítet­tem, ahogyan mindannyian is­tenítettük”. Sean Ferrer (Hepburn fia): „Bármilyen bajba vagy hibába ütközött, mindig meg tudta gyógyítani, meg tudta szüntet­ni, meg tudta oldani”. James Grant (az UNICEF igazgatója): „A gyermekek szerte a világon igaz barátju­kat és ügyes szavú szószólóju­kat veszítették el”. Anjelica Houston: „Egyike volt a legszebb nőknek, aki valaha is élt”. Gregory Peck: „Különle­ges szerencsémnek tartom, hogy én voltam az első, akivel együtt állt a kamerák elé, s én foghattam a kezét, amikor elő­ször piruettezett filmben”. George Peppard: „Elhall­gatott egy ezüst harangocska”. Ronald Reagan: „Egyike volt az igazán óriásoknak”. Julia Roberts: „Csak örö­met szerzett a világnak”. Francesco Rosi: „Sajátos érzéke volt a világ igazságta­lanságainak felismerésére, s ezért gyűlölte azokat, akik mindig csak magukra gondol­tak”. Kölcsey és a magyar világ A Magyar Kultúra Napja al­kalmából jelent meg Taxner- Tóth Ernő irodalomtörténész Kölcsey és a magyar világ cí­mű könyve. A művet az Aka­démiai Kiadó jelentette meg ezerötszáz példányban, ki­adásában segítséget nyújtott a Kölcsey Ferenc Társaság is. A könyvet a héten Tamás Atti­la irodalomtörténész mutatta be az újságíróknak. Elmond­ta: Taxner-Tóth Ernő könyve megrajzolja Kölcsey emberi arculatát és a kort, amely­ben ^élt, árnyaltabbá teszi a költőről kialakult eddigi össz­képet. A Vígszínház sátorban? A Vígszínház legfontosabb célja, hogy a színház épületé­nek felújítása alatt is fogad­hassa közönségét és a társula­tot változatlanul foglalkoztat­hassa — tájékoztatta az MTI-t Lázár Egon gazdasági igazga­tó. Kitért rá: az a terv, miszerint a felújítás alatt a Vígszínház átmenetileg sátorban játsszék, Marton László ötlete volt. Az igazgató-főrendező ugyanis egy korábbi kanadai útja során hasonló színházi megoldást lá­tott. A Vígszínház szolgálatába a cirkusztól bérelt sátor áll majd, amelyet a Nyugati pá­lyaudvar mellett állítanak fel. Az új évadban az átmeneti szállás ellenére is lesznek új bemutatók. A Művészetek— Társadalom oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti. Martin Scorsese: „Eltávo­zott közülünk egy angyal”. Frank Sinatra: „Hercegnő volt”. Steven Spielberg: „Audrey többet adott, mint amennyit valaha visszakaphatott; az láthattuk adott értelmet az életének, hogy másokon segített”. Elisabeth Taylor: „Meg­nyitotta a szíveket, érzé­kennyé tette az embereket a bajra, s ő maga gondoskodott ezrekről, hogy legyen mit en­niük; ez az angyal tudni fogja azt is, mi legyen a dolga a mennyekben”. Billy Wilder: „Bár a legke­vésbé sem volt prűd, soha sen­ki száját nem hagyta el több kétértelmű szó, ha feltűnt kö­zöttünk”. BobWorden: „Audrey Hep­burn halála a filmtörténet na­gyon szomorú napja”. Kamut Község Önkormányzatának jegyzője értesíti a Kamut Béke Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezet területén részaránnyal rendelkező földtulajdonosokat, hogy az 1993. évi n. tv. 2. § (2) bekezdése értelmében f öldkiadó bizottságot kell választani. A bizottság megválasztása a földtulajdonosok közgyűlésén történik. Az ülés időpontija: 1993. február 2. (kedd) délelőtt 9 óra. Helye: művelődési ház, Kamut. A választás eredményessége érdekében a földtulajdonosok saját érdekükben az ülésen szíveskedjenek megjelenni. FEB Verasztó Antal versei: Hogyan sehová A birsalmaöklű valóság sarkán borgőzös hordók közt fordulok be egy csehóba sötétedés után hazakísérem magamat kóbor kutyák hozzák a hírt a garden party-t megzavarta egy vadgalambpár ijedt röppenése mikor a házigazda lánya a fűzfa nyakába akasztotta magát! Inri Sötét ablakok rengetegében szemeteskukák paradicsomában mocorog a kereszt nesztelen (Jézus majdnem meztelen)! Régi képek Apám, Anyám, ha élne azt mondaná az esküvői képre melyen talpig fehér-feketében állnak. Fiam, ez már az Idő cégére. Látom magam, a kút kávájáig érek s felém araszol egy ázott drótféreg. Jóízű kenyérhéjat eszegetek, a fűben rozsdálló szeget talpam találja meg. Anyám hadakozik a porral, képen a Megváltó, két latorral keresztre feszítve. Mért nem veszik le?! Esőre gyülekezik felhők hada, * szólít Nagyanyám intő szava: ,,gyün az idő, mennyetek haza” ! Régebben filmszerepekben, legutóbb Szomáliái küldetésén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom