Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-26 / 201. szám
\ KÖRKÉP 1992. augusztus 26., szerda „Premier az állványok között is lesz!” / Évadnyitó társulati ülés a Jókai Színházban Eleki számvetés Az eleki képviselők augusztus utolsó napján tartanak legközelebb testületi ülést. Az ülésen megtárgyalják a polgár- mesteri hivatal. átszervezését, valamint az idei költségvetés első félévi teljesítését. A bevételekről és a kiadási előirányzatok felhasználásáról Varga Ferenc pénzügyi csoportvezető készített előterjesztést. Megváltoznak a telefonszámok A Szegedi Távközlési Igazgatóság területén augusztus 29- én 24 órakor megváltoznak egyes településeken a hívószámok — közölte a Szegedi Táv- közlési Igazgatóság. A tele- fonszám-változás Békés megyében a következő helységek előfizetőit érinti (az első számok a régiek, a másodikok az új hívószámok): Gyomaend- rődön 31 -000-tól 31-999-ig 86-000—86-999-re, Kondoroson 38-OOO-tól 38-999-ig 88-000—88-999-re változik. Helyzetkép a cigányokról A magyarországi cigányság 70 százaléka munkanélküli, a cigánygyerekek 47 százaléka 16 éves koráig nem tudja elvégezni az általános iskolát, a gazdasági válság hatására pedig erősödik a rasszizmus — mondta Horváth Aladár országgyűlési képviselő, a Magyarországi Roma Parlament vezetője. „A HATALOM BIZTOSABBAN MEGTARTHATÓ ÓVATOS, MINT ERŐSZAKOS ESZKÖZÖKKEL.” (Tacitus) — Kérem a kollégáimat, hogy a színházat mindenki tekintse szentnek — szólt a Békés Megyei Jókai Színház tegnap délutáni évadnyitó társulati ülésén Tímár Zoltán igazgató — Mindeki a maga posztján vegye észre, mit kell tennie és tegye... Az ünnepi társulati ülésen köszöntötték a kitüntetett Szentirmay Évát. Művészi feladatokra és barátként is visszavárják a beteg Kalapos Lászlót — hallottuk, majd az újonnan szerződtetett tagokat mutatták be. A szeptember 25-ei első bemutató (Sütő András: A szu- zai menyegző) rendezője Ruszt József lesz. Gór Nagy Mária rendezi Maugham— Nádas—Szenes: Imádok férj- hezmenni című zenés komédiáját. Az új tagok között sok a fiatal művész, de a közismert, tehetségét már bizonyított színész is. Áron László, Bartus Gyula, Fekete Tibor, Gál Annamária, Kiszely Zoltán, Ma- ronka Csilla, Matus György, Mándy Bea, Muszte Anna, Nagy Erika, Nádassy Erika, Péterffy Lajos, Szőke Pál, Sztarenki Pál, Molnár László mellett a békéscsabai közönség ismeri, szereti Hodu Józsefet és Horváth Margitot. Hará- nyi Márton zenei vezetőként, Frenkó Zsolt dramaturgként dolgozik ebben az évadban Békéscsabán. A műsorterv összeállításában figyelembe vették a közönség kívánságait, amelyet a lapunkban korábban közzétett közvélemény-kutatás tükrözött. így műsoron tartják a tavalyi nagy sikert; a Légy jó mindhalálig című Móricz— KocSák—Miklós musicalt és a Charley nénje című zenés vígjátékot. Színpadra kerül Te- nessee Williams: A vágy villamosa, Jean Anouilh: Colombe című vígjátéka, Jókai Mór: A kőszívű ember fiai romantikus színműve, Sophokles Antigone című tragédiája, egy wes- temmusical; a Színezüst csehó és a már klasszikus My fair lady. Két mesejáték; A kis herceg és a zenés Piroska és a farkas. Felújították a színészlakások egy részét és javában folyik a színház rekonstrukciója. Az építési területet járva kicsit reménytelennek látszik a szeptember 25-ei premier, de mint az igazgató mondta: „A próbák elkezdődnek. Bízunk abban, hogy szeptember 20- ára befejeződik a felújítás. Premier, ha állványok között is, de bizonyosan lesz!” Bede Zsóka Jól és kevésbé jól ismert arcok a Jókai Színház nézőterén fotó: kovács Erzsébet Alvó határárok, éber szerb Fegyverszüret Lökösházán va egy keletnémet egyetemre, a másik meg felvette a magyar állampolgárságot. így aztán a kiadatás elmaradt. Csöndben kivárom, amíg egy virslit leereszt a torkán. Alig rágja meg. Zsigereiben a sietség. Felhajt egy üveg sört is. Amulva nézem, hogy ádámcsutkája is alig mozog közben. Nincs merszem marasztalni. Megereszt még egy megjegyzést, „mára ez volt az utópia”, aztán szedelőzködik. Pénzt kotor elő. — Még egy kérdés. Miért hívnak téged Fabulonnak? Hümmög, — Miért is? Rámragadt. Én voltam ugyanis jó ideig egy nagy ember „bőre őre”. Kísérem hazafelé, közben a fejét rázza, hogy mennyi időt elfecsegett velem, de azért még leülünk útközben, az újpesti rakpart zsákos-ember szobránál. Viszeres lábait dörzsöli. Meséli, hogyan él. Esténként kinyitja a tévét, hogy a híradónak legalább egyik kiadását megnézze. A délutánt általában lófrálással tölti. Olykor meccsre jár, besegít valami lakásrenoválásba, kocsijavításba, költözködésbe, csak úgy sörpénzért, kalákában a régi haverokkal. Segítik egymást, mert minden híreszteléssel szemben, kicsi a nyugdíj. Nemrégiben egyikük azzal állt elő, hogy alakítsanak egy érdekvédelmi egyesületet. A központ természetesen az Ipoly lenne, ami véletlenség- ből éppen a 28-as számú házban van, és mivel köztük is sok a 28-as, az lenne a klub neve is. A jelszó meg: Hányás vagy? Persze aztán nem lett az egészből semmi, s ha találkoznak, újra csak a focit szidják, meg az állandó esőket, amelyeket a prognózsoknál is pontosabban jeleznek ízületeik. Eltelt egy hét, hogy újra láttam. Persze megint a „kiber- teraszon” ami, mondom, inkább már a környék vállalkozóinak a törzshelye. És megint csak presszó. De azért a szélső sarokasztalnál egyikük mindig feltűnik. Most is, másodmagával ült és azon morfondíroztak, hogy micsoda világ ez Pesten, már egy jó vicc sincs. Leülhettem közéjük, és eltűrték jelenlétemet egy harmadik hajdani törzstag érkeztekor is. Tudtam, hogy csak ki kell várni, valamilyen formában olyasmikről is lesz szó köztük, amivel azt a múltkori beszélgetést le lehet kerekíteni. Csöndben kacarásztak egy tévés bakin, hogy a sportbemondó egyszer szövetségi kancellárt mondott kapitány helyett, aztán egy idő után az a labda csakugyan visszapattant elhagyott szakmájuk térfelére. (Folytatjuk) (Folytatás az I. oldalról) san, hogy később használta volna, vagy sem. Pál János ezredes, az orosházi határőrigazgatóság vezetője elmondta, hogy a vizsgálatok alapján a szolgálatban történt kötelességszegés vétségének gyanúja beigazolódni A békéscsabai földrendezési bizottság, hasonlóan a többi megyebelihez, a hiányosan kitöltött földigénylési adatlapok nehézségeivel küszködik. Az 1600 körüli földigénylő közül legalább 300-an nem jelölték meg, hogy hány aranykoronaértékű földre és mely területekre tartanak igényt. Szeptember 1-jétől megváltozik a Békéscsaba, Szent István tér 10. szám alatti földrendezési bizottsági iroda fogadóórája. Ekkorra elkészülnek majd a térképek is, amelyek megtekinthetőek lesznek. Naponta (szombat és vasárnap kivételével) 9-től 11 óráig érdeklődhetnek a csabai földigénylők. A fogadóórákon fellátszik, így neki kötelessége lesz a két határőrt feljelenteni a katonai ügyészségen. Hozzátette azt is, hogy több mint 20 éves határőr tiszti működése alatt ilyen felelőtlen „fegyverelhagyókkal”, komolytalan felfogással nem találko- zott. (NYEMCSOK) világosítást nyújtók egy-egy földterület speciális ismerői. Hétfőn Medovarszki János és Pelle László a Békéscsabai Állami Gazdaság földterületein érdekelteket várják. Kedden dr. Vécsey László és Sonkoly János a Május 1. Téesszel, szerdán Markó János, Nógrádi Mihály a mezőmegyeri Béke Téesszel, csütörtökön Turay Ferenc, Maczák Márton a Csa- batáj Téesszel, pénteken Puskás György, Zahorán György a Szabadság Téesszel kapcsolatos kérdésekre nyújt külön felvilágosítást. Egyébként bárki bármelyik napon fordulhat hozzájuk ügyes-bajos dolgaival. B. zs. Földrendezési tájékoztatás Békéscsabán Búcsú Székely Jánostól Nekrológ helyett, avagy megkésett köszönet... Hétfőn hatvanhárom éves korában Marosvásárhelyen elhunyt Székely János romániai magyar író, költő. Szoros szálak fűzték megyénkhez is, hiszen a Gyulai Várszínház négy drámáját is bemutatta. Iszonyú csapásokra szükségszerű és szokásos közhelyekkel reagálunk: „Pótolhatatlan veszteség érte... tudtuk, hogy beteg..., hogy sorsa visszafordíthatatlan..., mégis megdöbbentett korai távozása, hiszen életműve még...” Fájdalmasan nagy a veszteség, ha e közhelyek konkrét esetben mélységesen igaz tartalmat hordoznak. János ! Hallom a rádió híradását és szeretnék versenyre kelni az éter hullámainak harsogásával és túlkiáltani: NEM! NEM! Nem lehet igaz... De bárhogy vergődöm, a következő híradás csak megerősíti a megváltoztathatatlant: Székely János visszavonhatatlanul műveiben él már csak tovább. Te, a rendíthetetlen, az igazság és etikai tartás bajnoka, most meghátráltál. Te, aki még elmúlt évi magánleveledben is — melyben a Mórok bemutatója miatt pöröltél velem —, ezt a tőmondatot írtad: „A szószegést nem vállalom.” Most mégis megfutamodtál... Pedig világos beszéddel hagytad az utókorra: önmagunk feladása árán nem tudunk másokat megváltoztatni. És Te „feladtad” Magad. Most, hogy porhüvelyedet a marosvásárhelyi (nem is tudom melyik) temetőben utolsó útjára kísérjük, bizony illenék életművedet súlyának megfelelően méltatni. Ne haragudj, de nekem most ez nem megy, túl közelállónak érzem magam Hozzád, hogy ezt megtegyem. Nyilván adtál Te annyit a világnak, hogy nálamnál értőbbek és avatottabbak kötetekre menően értékeljék tengernyi tollvonásodat. Nekem — és ezt nézd el, hisz minden szentnek maga felé hajlik a keze — a legbecsesebbek a Gyulai Várszínházban bemutatott drámáid, elmondott verseid. No, meg három dedikált köteted. Elérzékenyülten rebegem el magamban e megkésett köszönetét: hála a „Caliguláért”. Hogy hozzásegítettél robbantani a hazai színházi életet... a „Hugenottákért”... Egy révedező könnyet morzsolok szét szemem alján, az 1981-es lapodat látván: „Sík Ferenc és Havasi István, gyertek, mert van itt a számotokra valami.”Ésaz 1982-es évad bizonyítja: volt„VALAMI”. Bemutathattuk a „Vak Béla királyt”. Újabb barázdát von homlokomra az emlékezés: ahogyan ültünk hármasban a Justitia utcai, hátulról megközelíthető első emeleten, a mennyezetig könyvezett szobában, ahova beláttak (vagy csak mi hittük?) a szemben lévő börtönépület, szögesdrótok mögött sétáló őrei... És Te csak folyékonyan jósoltad az óhaza gazdasági bukását — adósságállományunk növekedésének rádióbeli híreit kommentálva — megfelelő időközönként elrejtve a mondatot, hogy a Mórok-ból már az első két sor kész. Aztán egyszer, csak — talán ’89 húsvétján — fiad látogatásából, Székesfehérvárról hazamenet sikerült Gyulán marasztanom Titeket. Kettőért is emlékezetes a Vár utcai ház, ahol megszálltatok. Itt kaptam feleségedtől, Varró Ilonától egy megjelent kötetet (hogy ne feledjem: Ilona asszony! Őszinte együttérzésem!). És itt adtad át végre örökbe a Mórok végleges kéziratát. (Amit az előző év decemberében csak olvasásra kaptam meg egy éjszakára a marosvásárhelyi Grand Hotel hideg szobájában). Végül mea culpázva olvasom ’91 július 6-án kelt leveled, amit — most bevallom — nem vettem elég komolyan: „...Legyen úgy kedves Pista, ahogy akarjátok! Meghívásodat szépen köszönöm, de nem tudok élni vele; lassan már ott tartok, hogy a lépcsőn sem tudok felmászni, ide az emeletre.” János! Most, hogy ily komollyá tetted az ügyet, engedj meg legalább egy elfojtott jajszót, Sík Feri nevében is, itt az óhazában élő barátaid nevében is: miért kell a legjobbjainknak távoznia? Havasi István Sarokba szorítva A 07-es ügynök Nem 007-es, az a James Bond. A mi emberünk a BŐD betűjelű személygépkocsi ügynöke. Mi több, a hozzá való ügyet is ő csinálta. Volt egyszer egy zenei rendezvény Gyulán. A rendezők a vár előtti közterület igénybevételére engedélyt kaptak a polgármesteri hivataltól. így abban a hiszemben élhettek, hogy indokolt mértékig számukra fűre lépni szabad. El is helyezték a zöldben a napok alatt a gyerekek első számú kedvencévé előlépett tűzoltó csuklós busz, melyről ezúttal elég annyit tudni, hogy számítógépezni, videózni lehetett benne, sőt a tetejéről le is csúszhattak a nebulók. E busz mellé állt a szervezők kocsija. A közterület éber gyulai őre pedig — se szó, se beszéd — észrevétlenül odabiggyesztett a szélvédőre egy 500 forintos bírságról szóló értesítést, és egy átutalási postautalványt. (Kemény munka lehetett kivárni azt a pillanatot, amikor a nagy nyüzsgésben senki nem figyelt oda.) Emberünk az aláírási helyre neve helyett alászámolt, azaz egy hetes számot írt, bele egy mély lélektani értelmű nagy nullába. Ezért vagyunk kénytelenek csak úgy, 07-es ügynökként megidézni szellemét. Ha emberünk nem távcsöves látásmóddal lövöldözik, már a helyszínen kiderülhetett volna, hogy saját főnökei engedélyezték az általa üldözendőnek vélt állapotot. Mi több, a határozat egy példányát meg is küldték a közterület-felügyeletnek. Azt írja a helyi újság, hogy Gyulán nemsokára minden közterület-felügyelőből városi rendész lesz. Rendnek lennie kell, de ész nélkül valóban nem érdemes törekedni rá... Kiss A. János
