Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-26 / 201. szám

1992. augusztus 26., szerda j HAZAI TÜKÖR iRËKËS MEGYEI HÍRLAP Hadüzenet az autótolvajok ellen Megkezdődött a szervezett au­tólopásra szakosodott bűnszö­vetkezetek felszámolása — közölte az Országos Rendőr­főkapitányság hétfőn tartott sajtótájékoztatón. Elmondták: a szervezett bű­nözőcsoportok felderítésére külön egységeket hoztak létre. Jelenleg is mintegy 300 gya­núsított ellen folyik eljárás, részben külföldi — bolgár, ro­mán és lengyel — állampolgá­rok ellen. A büntetőeljárások során eddig 370 nagyértékű autót foglaltak le. Az elköve­tők nem létező kft-k hamis számláit és bélyegzőit, illetve hamisított vámokmányokat használtak fel a lopott jármű­vek értékesítéséhez. Nem kis gond viszont, hogy a magyar információs rend­szer nem elég korszerű, ezért gyakran késve kapja meg a ha­tárőrség az ellopott autók ada­tait, így a járművek könnyű­szerrel külföldre vándorolnak. Sajnos sok autótulajdonos megspórolja a riasztó felsze- reltetését. A rendőrség azt tervezi, hogy megszigorítja a rend­számtáblák kiadásának gya­korlatát: a hamisítások miatt várhatóan hologrammal felül- bélyegzi a forgalmi engedé­lyeket. MTI Mariska néni és a múlt Nem olyan régen az jutott az eszembe, mennyire kimentek a divatból egyes szavak. Gyerekkoromban azt mondta anyám, nyisd már ki a sifonajtót, nyúlj be a kredencbe, meg húzd el a firhangot, vagy menj ki a gangra. És még ki tudja, hányat szedhetnék össze... De elkoptak, eltűntek bizonyos „színma­gyar” kifejezések is. S hogy voltak egyáltalán, akkor döbben rá az ember, ha véletlenül meghallja valamelyiket, mint én a minap. A patikában jártam, s már kifelé jöttem, amikor megütötte a fülemet, hogy egy asszony szagos szappant kért. Nem tudom elmondani, milyen hatást tett rám, hisz hosszú évtizedek óta senkitől se hallottam a finom szappant így emlegetni. Egész úton hazafelé szinte álomban jártam, annyira a múltba röp­pentett vissza a szó, a szagos szappan. A régi faluba, ahol annak idején volt a háziszappan, amit otthon főztünk, s míg tartott, azzal mostunk, csak ha elfogyott, vettünk a boltban gyári mosószappant. A finom, a mosdószappant pedig szagos­nak hívta a nép. Szinte éreztem a szagos szappan illatát, s láttam magam előtt az utcát, a házunkat, s a boltot, ahova vásárolni jártunk. Nemcsak az utcánkban, de a faluban is a legnagyobb volt. Mostani eszemmel ábécének hívnám, mert a textil- és ruhane­műkön és a cipőkön kívül mindent árultak benne. A kocsike­nőcstől a csipkéig, a kaszától a pörkölt kávéig, s a rafiától a terpentinig a legváltozatosabb dolgokat. Só, cukor, paprika, ecet persze, hogy volt, meg mindenféle fűszerek, cukorkák, csokoládék. Aztán sokféle festék, mész, petróleum, ostorszíj és drótkeretes okuláré, ami akkor volt jó kinek, kinek, ha az újságot el tudta vele olvasni. Otthon is tovább kavarogtak bennem az emlékek, a sok gyerekkori szomszédolás, hancúrozás. S egyszer, amikor anyám szagos szappanért küldött, és én egy kis vívódás után a többinél drágább Lux szappant vettem meg... Mert az is kap­ható volt abban a réges-régi, falusi boltban. Vass Márta Világhírű Szlovák Kamarazenekar vendégjátéka A Nemzeti Filharmónia szervezésében augusztus 27-én, 20 órai kezdettel a békéscsabai evangélikus nagytemplomban koncertet ad a világhírű pozsonyi Szlovák Kamarazenekar. Előadásukban hallható lesz Handel: g-moll concerto grosso, Vivaldi: B-dúr versenymű hegedűre és gordonkára, Ilja Zeljanka: Musica slovaca és Janácek: Szvit vonósokra Nyugdíjasok Pártja- a gyógyszerárak emeléséről Ma, amikor a nyugdíjasok 80- 90 százaléka a létminimu­mon, vagy e szint alatt él, a Nyugdíjasok Pártja a leghatá­rozottabban tiltakozik a gyógyszerek árának emelése ellen — hangzott el a párt által rendezett szakértői vitán. A párt vezetője elmondta: tudomása szerint a gyógyszer- gyárak 35-40 százalékos ha­szonnal dolgoznak. A keres­kedelem által felszámított ár­rést figyelembe véve a gyógy­szerek indokolatlanul magas áron kerülnek forgalomba. A párt nem tartja jogosnak, hogy a több mint 500 milliárd fo­rinttal gazdálkodó társada­lombiztosítás épp a gyógysze­rek ártámogatására fordított 8-9 milliárd forintot akarja megtakarítani. A Nyugdíja­sok Pártja ingyenes gyógy­szerellátást javasol a 70 éven felüli kis- és középnyugdíja­sok részére, illetve a súlyos betegségben szenvedőknek, életkorukra való tekintet nélkül. A párt szakemberei ugyan­akkor világosan látják, hogy a gyógyszerár-emelést nem le­het önmagában, a gazdasági folyamatoktól függetlenül vizsgálni, éppen ezért gazda­sági kerekasztal összehívását javasolják. A Nyugdíjasok Pártja az eddigi tendenciákkal ellentétben nem a szociális ki­adások csökkentését, hanem a GDP, a nemzeti össztermék gyors növelését látja az egyet­len megoldásnak Magyaror­szág gazdasági problémáinak orvoslására. Miss Universe Hungary, 1993 A jelentkezés feltételei 1. A szépségversenyre azon hölgyek jelentkezhetnek, akik 1993. február 1-jéig 18. életévüket betöltik, illetve e dátum előtt nem töltötték be a 27. életévüket és magyar állampolgárok. 2. A jelentkezés kizáró okai: — A jelentkezőnek hajadonnak kell lennie, tehát nem lehet férje­zett, elvált és gyermekes. — A jelentkezőről semmiféle akt, illetve hasonló jellegű felvétel nem készülhetett, ilyen jellegű jogokat médiáknak nem adhatott el. 3. A jelentkezés feltételéi: —A személyi adatlap visszaküldése, egész alakos, lehetőleg színes fénykép kíséretében. 4. A jelentkezési lap postára adásának határideje: 1992. szeptember 5. Nevezési díj: 500,- Ft, melyet az OKHB Gyula 262-70090 számú számlaszámra kell átutalni. 5. A jelentkezési lapot az alábbi címre kérjük elküldeni a befizetést igazoló csekkel: Hotel Fiume 5600 Békéscsaba, Szent István tér 2. Az elődöntők tervezett helyszínei: Győr, Szombathely, Pécs, Eger, Kecskemét, Debrecen, Gyula. A döntő Budapesten, 1993. március 27-én lesz. Személyi adataim Családi és utónév: ......................................................... S zületési idő:................................................................ Születési hely:.............................................................. Mindenkori ideiglenes lakóhely:.................................. I skolai végzettség:........................................................ M i az elképzelése a szépségkirálynőről?....................... Miért akar a magyar szépségkirálynő-választáson részt venni? .......................................................................... Ha Magyarország szépségkirálynője lenne, hogyan változna meg az élete?................................................. I degennyelv-ismeretek: 1................................................................................... 2 .................................................................................... 3................................................................................... T anult foglalkozása:..................................................... G yakorolt foglalkozása: ................................................ A datok Mellbőség:................................................................... A szeme színe:.............................................................. Derékbőség:................................................................. A haj színe:................................................................... Csípő:........................................................................... Konfekcióméret:.......................................................... Magasság:.................................................................... Fürdőruhaméret: .......................................................... Sú ly:............................................................................ C ipőméret:................................................................... Hobbi:......................................................................... F orró Pál: Pezsgős vacsora 3. Blanche kötelességének tartotta, hogy dióhéjban közölje velem a legszükségesebb tudnivalókat, így értesültem arról, hogy úr­nőnk, özvegy Choisseul Impéria grófnő és Vincent Duchamps márki menyasszonya. A márki halálosan féltékeny, ami igen kellemes dolog, mert a féltékeny márki minden háztartási alkal­mazottat titokban zsoldjába sze- gődtet, hogy súgjanak be neki minden gyanús dolgot! — No és — kérdeztem alig tudva rejteni izgatottságomat — szereti a grófnő a márkit? — Az ördög tudja. Eddig már háromszor vágta a márki úr fejé­hez a teáscsészét, de tudja, ez nem számít, egészen finom, hab­könnyű csészék, a márki úr csak nevet és azt mondja, hogy a gróf­nő ilyenkor a legédesebb... — És mondja, izé, a grófnő nem szokott úgy titokban... Blanche megbotránkozva né­zett végig rajtam. —Mit képzel? A mi grófnőnk egy szent, angyal, annak nincse­nek kalandjai! — Mondja Blanche, a grófnő is fizet, amiért ilyen remek refe­renciát ad róla? — No látom, már látom, hogy maga sem lesz hosszú ideig ná­lunk! Majdnem megpukkadtam a visszafojtott nevetéstől. Hogy fog ez a Balnche bámulni, ha majd este együtt vacsorázom az úrnőjével. Ámbár lehet, hogy már az ebédet is együtt fogyaszt­juk el. Széles temperamentum­mal kezdtem port törölni, miköz­ben lesöpörtem valami vacak színes üvegpoharat. Blanche iszonyodva hördült fel. —Ugyan ne legyen már ilyen hisztériás! — mondtam mérge­sen. — Egy ilyen pohár négyszáz frank. Mit csinál, ha levonják a béréből? — Ne fájjon magának attól a feje! — mondtam nyugodtan. Fogtam az eltörött poharat és ki akartam hajítani az ablakon. E pillanatban a hátam mögül vér- fagyasztó hang süvített felém: —Mit csinál? Megőrült? A grófnő volt, sötét atlasz pi­zsamában. Olyan hidegen és el­lenségesen nézett rám, hogy egé­szen megzavarodtam. — Bocsánat—dadogtam —-, nem szoktam meg az ilyen mun­kát... — Úgy látszik arra pályázik, hogy kidobjam! — válaszolta gúnyosan a grófnő. — De téved. Le fogja szolgálni azt, amivel tartozik és ha még egyszer eszé­bejutna ilyen eszközökhöz nyúl­ni, tapasztalni fogja, hogy van még rendőrség Párizsban, amely tisztességre tanítja az önhöz ha­sonló fickókat! Blanche elfojtott vihogással ment ki a szobából. Én még ott maradtam. A csodát vártam. Hogy talán most, ha négy szem között leszünk, egyszerre ismét átváltozik az én drága, szerelmes kis Hófehérkém. De csalódtam. Egy teljesen idegen és ellenséges nő állt velem szemben. — Asszonyom^— dadogtam —, lehetséges ez? így tud beszél­ni velem... Ennyire elfeledte, hogy mi történt tegnap kettőnk között? Ámulva nézett rám. — Maga félrebeszél. Úgy lát­szik, összetéveszt valakivel. De egyébként sem szoktam magán- beszélgetést folytatni alkalma- zottaimmal. Menjen a fürdőszo­bába és készítse elő a fürdőmet. Ez megint a válogatott kínzás egyik fajtája volt. Nincsen izga- tóbb, mint annak az asszonynak a fürdőszobája, akibe szerelme­sek vagyunk. Minden az ő illatát leheli, a színes üvegekben sora­kozó parfümök, krémek, olajok, a langyos víz, a süllyesztett zöld oniksz-medencében az ő testét fogja körülölelni, az ezüst csa­pok, tussok, tükrök mind őt vár­ják, szolgálják és csodálják. Miközben a fürdőt elkészítet­tem, Impéria bejött. Már nem a pizsama volt rajta, hanem egy bő selyem fürdőköpeny, amely olyan festőién borult el rajta, mint az antik szobrokon a cézá­rok palástja. — Köszönöm, kimehet! — mondta közömbösen, máris olyan mozdulattal, mintha le akarta volna dobni köpenyét. Kábultan mentem ki és neki­dőltem az öltözködő szoba egyik falának. Beláttam, hogy ezt én nem bírom ki. Impéria tisztára meg akar őrjíteni. Halálos bünte­tést szabott rám az előző esti ka­land miatt. Sohasem voltam még ennyire feldúlva. Már nem is tudtam, hogy valóban ébren va- gyok-e vagy csak képzelődöm? Csakugyan ezzel a nővel vacso­ráztam tegnap Duboisnál? Őt tartottam karomban? Őt csókol­tam és ő mondta lázas ölelések között, hogy szeret? De hát ho­gyan változhat valaki meg ennyire? Férfi erre nem képes. És ezt nem is lehet elviselni. Megszököm. Történjék bármi, inkább a börtön vagy botrány, mint ez a megalázó pokol. Kimentem a hallba, ahol Blanche közölte velem, hogy a márki mindjárt itt lesz. Telefo­nált, hogy együtt reggelizik a grófnővel, azután kikocsiznak. Egy órával később be is állí­tott a márki. Magas, szikár, ellen­szenves ember volt. Engem ala­posan szemügyre vett és mialatt Blanche a grófnőt értesítette, hogy a márki megjött, némi za­vart köhögés és krákógás után aztmondtanekem: — Nézze, izé, fiam, itt van ötven frank és izé, tartsa nyitva mindig a szemét és a fülét és mondjon el nekem mindent, hogy kik járnak itt és mi történik a grófné körül, ha én nem va­gyok itt. Azt hiszem megért, ba­rátom? —Tökéletesen, márki úr! E pillanatban belibegett Im­péria. Felháborítóan szép volt. Látszott rajta, hogy tetszeni akar a márkinak. Két kezét előre nyúj­totta és valósággal énekelte az üdvözlést: —Isten hozta Vincent! A márki ragyogott. —Milyen szép ma raggel Im­péria! — Nagyszerű kedvem van. Azt hiszem, remek napunk lesz. Elhatároztam, hogy ma minden kívánságát teljesítem ! Az undok csontvázember majdnem megbolondult örömé­ben. Valósággal megdicsőült. A szájától a füléig húzódott a mo­solya. —Impéria, köszönöm, nem is hiszi, hogy mennyire hálás va­gyok. És viszonzásul kérjen bár­mit, én is teljesítem minden kí­vánságát! — Ez annál kedvesebb, mert tudom, hogy a férfiak efféle ál­dozatokkal szokták szerelmüket bemutatni. Vannak, akik lopnak vagy csalnak, csakhogy ajándé­kozhassanak. Akik hazugsággal akarják bizonyítani, hogy igazán szeretnek! — Nem értem! — mondta kissé együgyűen a márki, mert nem tudta, hogy ezek a monda­tok nekem szóltak. Annyira re­megtem az indulattól, hogy a ke­zemben lévő ezüsttálcán zörögni kezdtek az egymáshoz verődő poharak. — Vigyázzon, ügyetlen! — förmedt rám a grófnő. — Ma már éppen elég kárt okozott. Föíemelte aranyló tokaji aszúval telített poharát és kacér mosollyal köszöntötte a márki felé: egészségére! Majdnem megőrültem. Pon­tosan az a pajkos, vértforraló te­kintet ült a szemében, mint előző este, amikor velem pezsgőzött. Iszonyodva néztem rá. Ki ez a nő? Hogyan lehet ennyire go­nosz és szemérmetlen? Lehetsé­ges, hogy valóban semmiféle nyomot nem hagyott benne talál­kozásunk? Átkoztam gyengesé­gemet és ostobaságomat, hogy nem tudom hasonló közönnyel viszonozni sértő viselkedését. Ellenkezőleg, alig tudtam türtőz­tetni magam, hogy galléron ne ragadjam a márkit, aki ellenszen­ves gügyögéssel tenyerébe fogta a grófnő kezét és szenvedélyes csókokkal árasztotta el. — Az arcomat is szabad! — mondta Impéria, mire a buta alak valósággal felhördült gyönyörű­ségében és csókolni kezdte a vi­lág legszebb arcocskáját. Nem tehettem róla, az ezüst tál ismét veszedelmes ingást tett kezem­ben és az egyik pohárból, ame­lyet csak az utolsó pillanatban tudtam elkapni, hogy fel ne bo­ruljon, néhány csepp víz egyene­sen a márki nyakába ömlött. — Hülye! — gumit dühbe a márki. Nem viszonoztam goromba­ságát. Kimentem a szobából. Egy pillanatra még úgy rémlett, hogy a grófnő gonoszul és alat­tomosan nevet. Amikor Blanchenak elmond­tam, hogy miféle jelenetnek vol­tam tanúja, nem akarta elhinni. — Nem értem — mondta ámulva—, hiszen a grófnő utálja a márkit és százszor mondta ne­kem, hogy az volna élete legbol­dogabb pillanata, ha szabadulni tudna tőle! (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom